A Vitosa a bolgár főváros, Szófia magashegysége, közel 2300 méteres tömbje a város fölé tornyosul. Szinte hihetetlen, hogyan is lehet egy magashegységi túraparadicsom ilyen közel egy milliós fővároshoz. 

Útban a Vitosára – Fotó: Barna Béla

Ha a Szófia fölé tornyosuló, 2290 méteres hegyvonulat vonz minket és rászánunk egy napot, akkor a hegység legszebb részeit bejárhatjuk. Egy nap viszont mindenképp szükséges a Vitosa-hegység (bolgárul: Витоша) természeti látnivalóinak megismerésére. Mivel a felvonók nyáron eléggé bizonytalanul működnek, helyijáratú buszok pedig csak szombaton és vasárnap közlekednek, ezért ha hétköznap megyünk, vagy saját autó szükséges, de sokkal kellemesebb taxizni: a taxi annyira olcsó a Vitosára, hogy ha négyen ülünk benne sokkal olcsóbb, mint békávézni Pesten.

Előttünk a hegy – Fotó: Barna Béla

Szófia bármely szállodájáról vagy bármely pontjáról ha taxit leintünk, akkor azzal pár kilométert megtéve a városközponttól egészen túránk kiindulópontjáig, Dragalevci településen át menjünk vele egészen az Aleko turistaházig.

Oda fel! – Fotó: Barna Béla

A Vitosa keleti lejtőjén, 1820 m tengerszint feletti magasságban fekvő turistaháznál van hétvégén a buszok végállomása. Az Aleko Bulgária második legrégibb menedékháza: 1922-24 között építette a szófiai Aleko Konsztantinov Turistaegyesület. Nevét Aleko Konsztantinov (1863-1897) bolgár íróról kapta, ő szervezte az első társaságot, aki megmászta a Vitosa tetejét 1895. augusztus 27-én.

A Vitosa elhelyezkedése egy bolgár térképen

A taxiból kiszállva az Alekónál hirtelen egy nagy emelkedő áll előttünk: a felfelé vivő turistautat kell követni, mely kőfolyásokon, kőtengereken vezet keresztül, s melyen hirtelen 300 méter szintet emelkedünk. A szerpentinező gyalogösvény egyébként a 2191 méter magas Kis-Rezen (bolgárul Malak Rezen – térképen cirill betűvel: Малък Резен) keleti lejtőjén halad, mely hely A Fal (Sztenata) nevet viseli.

Kőfolyásokon fel – Fotó: Barna Béla

A Kis-Rezentől délre emelkedik a 2277 m Nagy-Rezen (bolgárul Golyam Rezen – Голям Резен) amelynek merész keleti leszakadása egy jó 200 méteres sziklafal, sokak szerint a Vitosa legjobb mászóhelye. A Nagy-Rezent amúgy könnyű beazonosítani, azon van egy fehér gömb alakú radar, ami a légiközlekedés kommunikációját segíti.

A Fekete-csúcs – Fotó: Barna Béla

A Kis-Rezenről mi a délnyugat felé tartó utat választjuk, melyen egyenletes emelkedővel jutunk a Vitosa legmagasabb pontjára, a 2290 méter magas Fekete-csúcsra (bolgárul Cserni vrah, Черни връх). Az Alekótól a Vitosa teteje kényelmes tempóban másfél óra alatt érhető el.

Pihenő a Fekete-csúcson – Fotó: Barna Béla

A Vitosa teteje egyébként egy lépcsős, kupolás felépítésű, teteje csonkakúp alakú, egészen lapos csúcs. És ez a különlegessége: a hegység tetőszintjét hatalmas gránittömbökből álló sziklacsoportok alkotják. A Fekete-csúcs maga is egy szálban álló, mállásos és aprózódásos formákat is magán viselő óriási sziklacsoport.

A Fekete-csúcs sziklacsoportja – Fotó: Barna Béla

S itt egy pillanatra álljunk meg: a Vitosa a Balkán és a Rila-Rodope-hegységrendszerek között fekvő variszkuszi hegységrendszernek a nyugati, legmagasabb tagja. A hegység alaptömegét gránit, gabbró és főleg szienit alkotja. A hegység területe 279 km², amelyből 161,5 km² nemzeti parki oltalom alatt áll már 1934 óta, ez a Balkán legrégebbi nemzeti parkja.

A vitosai Fekete-csúcs Bulgária negyedik legmagasabb csúcsa a Muszala (2925 m, Rila) a Vihren (2914 m, Pirin) és a Botev Vrah (2376 m, Balkán) hegyeket követően.

A vitosai Fekete-csúcs egyébként Bulgária negyedik legmagasabb csúcsa a Muszala (2925 m, Rila) a Vihren (2914 m, Pirin) és a Botev Vrah (2376 m, Balkán) hegyeket követően. A csúcs ezen túlmenően vízválasztó is a Földközi-tenger és a Fekete-tenger között: északi oldalának vizei az Iszker (Iskar) folyón át a Dunába és onnan a Fekete-tengerbe folynak, míg déli oldalának vizei a Matnitsa és a Struma folyókon át az Égei-tengerbe.

Meteorológiai állomás a csúcson – Fotó: Barna Béla

A Fekete-csúcson (Cserni vrah) 1935-ben épült egy meteorológiai állomás is: ennek adataiból tudható, hogy a Vitosa-tetőn az évi középhőmérséklet 3,5-4 Celsius fok, magán a csúcson viszont csak 0,2 fok az évi középhőmérséklet. A legmelegebb nyári hónapok középhőmérséklete is csak éppen hogy eléri a 9 fokot (január: -8,5 fok). Ugyancsak a csúcsrégióban az évi csapadék 1100-1250 mm.

Leereszkedés a Vitosáról – Fotó: Barna Béla

A Vitosa-fennsík csapadékos, hűvös éghajlatából kifolyólag érdekesség, hogy a dús fűtakaróból évről évre több szerves anyag halmozódik fel tőzeg alakjában, mint amennyi elbomlik! Ez a tőzeg aztán sok vizet megfog szivacsként, így a fennsíknak a csúcsok közötti része tulajdonképpen egy magashegyi láp.

Fotó: Barna Béla

Nedves tőzegtakaró borítja, mely a Vitosa Nemzeti Park részeként, Torfeno Branishte (Торфено бранище) néven védett, 728 hektáros terület. Itt ebből a magashegyi lápból indul a Vladajszka folyó (bolgárul Владайска река), mely aztán keresztülfolyik a Vitosa hegység talán leghíresebb látnivalóján, a Zlatni-mosztovén, azaz az Arany-híd nevű kőfolyón.

Lefelé séta a hegyről – Fotó: Barna Béla

Ezt céloztuk meg, ezért a Fekete-csúcsról nyugati irányba kezdtünk lefelé ereszkedni, elhaladtunk a Samara 2108 méteres kiemelkedése mellett, a Torfen rezervátumot nyugatról kerültük meg, és szép lassan leereszkedtünk a Konjarnika 1782 méteres csúcsa alá, a Kumata házhoz. Itt van még 3 másik ház is, ahol frissítőket vehetünk pár leváért.

Az Arany-híd – Fotó: Barna Béla

Ez a rész tulajdonképpen már a híres kőfolyó felső szakasza, majd mellettük leereszkedve a kőfolyás alsó szakaszának kőpéldányait is szemügyre vettük.

Fotó: Fekete Mona

Az ötletet ehhez a túrához egyébként szegedi egyetemi tanárom és barátom, az Etiópiában tragikus módon lelőtt geográfus-utazó, Fábián Tamás (1958-2012) adta, aki 2011-ben járta be Bulgária természeti csodáit.

Fotó: Barna Béla

Az Arany-híd kőfolyás keletkezésének megértéséhez idézzük most Fábián Tamás leírását a természeti jelenségről: „A kb. két kilométer hosszú, 30-150 méter széles, 350 méter szintkülönbséget legyőző, sziklagolyókból álló „folyó”, a Zlatni-mostove, vagyis az Arany-híd nevet viseli. Keletkezésük a jégkorszak felmelegedési időszakaihoz kötődik, amikor a visszahúzódó hófoltok helyén és idős vízfolyásmedrekben halmozódtak fel a szienitből álló, lekerekített anyagok. A bulgárok morene-nek nevezik ezeket a golyószerű képződményeket. A legérdekesebb, hogy a Vitosa területén a kőfolyásoknak keresztelt természeti jelenség másutt nem látható mennyiségben tölti ki a völgyeket. A jég által mozgatott és lerakott törmelékanyagokkal ellentétben ezeket a kerek sziklákat nem a glaciálisok alatti jég formálta. A sziklablokkok felszínének legömbölyödése mechanikai és vegyi folyamatok egymás melletti működésével magyarázható. A víz a kőzet repedéshálózatába beszivárogva és ott a fagyváltozékonyság időszakában kifejtve hatását, aprózza a kőzetet. Ezt a mállási folyamatok tovább erősítve, az éleket, sarkokat tompítva alakítják ki a kőgolyókat. A gravitációs folyamatoknak köszönhetően a kőtömbök a völgyek alsó része felé vándorolnak és ott felhalmozódnak”.

Fotó: Barna Béla

A kőfolyóhoz már aszfaltút is vezet, úgyhogy innen hétvégén az A61-es busszal, hétköznap pedig taxival juthatunk vissza Szófia belvárosába.

Fiammal a Vitosán, az Arany-hídnál 2012. július 13-án – Fotó: Fekete Mona

A nagyvárosban még egy nagyon fontos Vitosához kapcsolódó látnivalóhoz kötelező elzarándokolni, mégpedig Ivan Vazov sírjához. A síremlék a Szveta Szofija mögötti templomkertben található: egy nagy szienit kőtömbön az Иванъ Вазовъ régi helyesírás szerinti felirat és az 1850-1921 évszám jelzi, hogy itt nyugszik a nagy bolgár író-költő. Róla van elnevezve a nemzeti színház is, és érdekesség, hogy Petőfi Az őrült című verse az ő fordításában jelent meg 1911-ben bolgárul. Túrázóknak azonban a Vitosa című verse ajánlott Illyés Gyula fordításában: „Dúl-fúl odafönn a Vitosa egyre:/ takarója még téli: csupa jég./ Borul óránként hóförgetegbe:/ fújja felénk fagyos lehelletét”. Ivan Vazov egyébként annyira imádta a Vitosát, hogy a Vitosa egyik kőfolyásából legörgetett kőtömb alá temettette magát.

Kép és szöveg: Barna Béla

A túrához a Domino cég (www.domino.bg) kiadásában megjelent Vitosa-Lozen 1:40000 méretarányú turistatérkép ajánlott, igaz, a cirill betűk ismerete ajánlott az olvasásához.

A Vitosa térképén a hegység teteje

A Vitosáról szóló cikkem első közlése a HTM-ben jelent meg 2012-ben.