A Sutjeska – Fotó: Barna Béla
A Maglić-hegység elnevezést a Bioč-Maglić-Volujak-hegycsoportra használják a legtöbben. Ez a hegycsoport Bosznia és Hercegovina (azon belül is a boszniai Szerb Köztársaság) délkeleti területén, illetve részben Montenegro (Crna Gora) területén magasodik.
A Maglić hegytömegének nagyobb része triász, kisebb része jura és kréta időszaki üledékes kőzet
A Maglić-hegység elhelyezkedése az országban
A Maglić hegytömegének nagyobb része triász, kisebb része jura és kréta időszaki üledékes kőzet, zömében mészkő, melynek alapja ókori homokkő és pala. A hegység kiemelkedése a földtörténeti középkorban kezdődött és a miocénben volt a legerősebb.
A Maglić-Volujak-hegycsoport területén még a jugoszláv időkben, 1965-ben alapították meg a Sutjeska Nemzeti Parkot.
A Maglić-Volujak-hegycsoport területén még a jugoszláv időkben, 1965-ben alapították meg a Sutjeska Nemzeti Parkot.
A Sutjeska – Fotó: Barna Béla
Ez ma Bosznia két nemzeti parkja (a másik a Kozara) közül a régebbi. A Sutjeska területe 17250 hektár (172,5 km²), amely magában foglalja Bosznia-Hercegovina legmagasabb hegycsúcsát, a Maglićot (Маглић, 2386 m) és a körülötte elterülő őshonos erdőséget.
A parkot a névadó Sutjeska-folyó és szurdokvölgye szeli ketté. A nemzeti park a Maglićon kívül a szomszédos Zelengora-hegységre (ennek legmagasabb pontja a 2014 m magas Bregoč) és a Volujakra is kiterjed.
A terület a freytag&berndt kiadó Bosznia-Hercegovina térképén
A nemzeti park központja a Sutjeska-folyó mellett fekvő Tjentištében (Тјентиште) működik. Tjentište nem nagy város, falunak is csendes, de kirándulásunknak kiváló kiindulópont, innen indul egy autóval is viszonylag jól járható kövesút fel a hegység belsejébe. Az utat nem olyan könnyű megtalálni, leginkább a Prijevor felé mutató táblákat kell figyelni, ha véletlenül találunk ilyet.
Nemzeti parkos tábla Tjentistében – Fotó: Barna Béla
Elméletileg a kórház (bolnica) mellett kell lekanyarodni, s egy ideig aszfaltozott út vezet felfelé. A jelzett út a műút több szerpentinjét átvágva visz fel a Dragos-nyeregbe (Dragoš sedlo, 1103 m). A műút Mrkalji szórványfalu felé először északra kanyarog, majd 700 méter tengerszint feletti magasságban délnek fordul ahol néhány kilométer után sorompó, ahol nemzeti parkos belépőt kell fizetni (néhány boszniai km). A sorompó után ezen az úton egy parkolóig (Dragoš sedlo, 1103 m) kell menni, ahonnan nem messze egy korláttal védett szűk gerincélen lévő kilátóponthoz (Vidikovac) érünk, ahonnan a Perućica őserdőre és a Skakavac vízesésre is rálátni.
Rálátás a Skakavac vízesésre – Fotó: Barna Béla
A Perućica-patak völgyében 1390 (más források szerint 1450) hektáros terület különösen védett, ahol az őserdőben természetes állapotában láthatjuk Bosznia hatalmas erdőségeinek egy tipikus együttesét. Hatalmas bükk és fekete tölgy erdeiben állítólag találunk 50 méternél magasabb fát is, és gyakori a barnamedve, valamint a farkas.
Sutjeska – Fotó: Barna Béla
A Sutjeskába folyó Perućica-patak egyébként torkolata előtt 3 kilométerrel a 70 m magas Skakavac-vízeséssel zuhog alá. A Perućica-patak mivel kis vízhozamú, nem olyan mélyre vágódott be és magas vízeséssel zuhog le egykoron gleccservájta völgyében.
Útjelzők a Sutjeskában – Fotó: Barna Béla
A kilátópontról gyönyörködhetünk egy balkáni mészkőhegység szép szikláiban is, fenséges nyugalomban. Ugyanis hasonlóan több más balkáni hegységhez, egynapos nyári túránk során itt, a Sutjeska parkban sem találkoztunk egyetlenegy túrázóval sem.
Kép és szöveg: Barna Béla
A Sutjeska Nemzeti Parkról térképet és információt nagyon nehéz szerezni. Az itteni túrához legjobb a freytag&berndt kiadó Bosznia-Hercegovina térképe, 1: 250000-es méretarányban, de egyes montenegrói honlapokon fellelhetünk részletesebb térkpeket is. A Budapest – Tjentiste távolság 654 km, Mohácson és Szarajevón át. Szarajevótó repülőterétől (ahová repül a wizzair) mindössze 101 km a távolság.
A szépséges Sutjeska NP – Fotó: Barna Béla
