![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2017/12/IMG_20170330_162543.jpg)
Kilőtt amerikai tank Vietnamban – Fotó: Barna Béla
A híres háborús alagutakból kibújva fotózkodás a vietnami utazás már-már egyik kötelező tevékenysége. Az idősebb generációknak Vietnam neve összeforrott a háborúéval. Hogy megértsük az alagutak szerepét, ahhoz 2-3 mondatban szólni kell a háborúk történetéről is, meg hogy mikor és hogyan szakadt ketté Vietnam, s hogyan lett újra egy.
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2017/12/vietnam-terkep.jpg)
A vietnami háború és a Ho Si Minh-ösvény
Nos, kezdjük az indokínai háború vagy első indokínai háborúval, mely 1946-1954 között tartott a francia gyarmati hadsereg és a Ho apó (Hồ Chí Minh) vezetése alatt álló Việt Minh („Liga Vietnam Függetlenségéért”) csapatai között. A harcok elsősorban Vietnam északi vidékein folytak, de a konfliktus kiterjedt az ország teljes területére. A népi hadsereg, a Viet Minh egységei 1954. május 7-én döntő győzelmet arattak Dien Bien Phunál. A franciák 16 ezer embert vesztettek, a francia gyarmati hatalom ekkor szenvedett végleg vereséget Indokínában. A háborút követően 1954-ben (a genfi konferencián) Vietnamot ideiglenesen két részre osztották a 17. északi szélességi kör mentén (északon megalakult a Viet Minh ellenőrzése alatt álló, HồChí Minh vezette Vietnami Demokratikus Köztársaság – a Bảo Đại császár vezette déli országrészben Ngô Đình Diệm miniszterelnök ragadta magához a hatalmat és kikiáltotta a Vietnami Köztársaságot.
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2017/12/IMG_20170330_160955.jpg)
Vietnami katonák egyenruhás szemléltetése – Fotó: Barna Béla
Vietnam kettéosztása egy sokkal véresebb konfliktus, a vietnami háború (1955-1975) magvát vetette el. A hadtörténészek szerint a hidegháború kiterjesztéseként is felfogható háborúban a Szovjetunió és Kína által is támogatott, kommunista Észak-Vietnam és az USA által támogatott Dél-Vietnam csapott össze; a háború alapvetően a kettéosztott Vietnam újraegyesítéséért folyt. Itt, a dél-vietnami alagutakban a kommunista vietkong gerillák harcoltak az USA és szövetségeseinek katonái ellen.
a dél-vietnami alagutakban a kommunista vietkong gerillák harcoltak az USA és szövetségeseinek katonái ellen
A történet úgy végződött, hogy az Egyesült Államok 1973-ban kivonult Dél-Vietnamból, így a támogatás nélkül maradt Dél-Vietnam ereje megtört. Az északiak a békeszerződést megszegve 1975-ben lerohanták Dél-Vietnamot, és elfoglalták a déli fővárost, Saigont. A vietnami háború után, 1976. július 2-án Észak- és Dél-Vietnam egyesítésével létrejött a Vietnami Szocialista Köztársaság. Saigont pedig átnevezték Ho Si Minh-városra, így fejezve ki tiszteletüket az egykori észak-vietnami elnök iránt.
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2017/12/IMG_20170330_163532.jpg)
Fotó: Barna Béla
Összegezve, a vietnámi háború tekinthető az emberiség történetében a harmadik legpusztítóbb katonai konfliktusnak (a két világháború után) hiszen teljes időtartama alatt, 1955 és 1975 között becslések szerint összesen 5 millió áldozatot követelt. A vietnámi háború az USA történetének is fontos része, egy teljes generáció életének meghatározója, mivel 1965 és 1973 között összesen 2,5 millió amerikai fordult meg a vietnámi összecsapásokban, melyet sokan „az első tévében közvetített háború” címkével is elláttak.
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2017/12/IMG_20170330_160757.jpg)
Dzsungel Cu Chi környékén – Fotó: Barna Béla
Szóval, ennek a háborúnak az egyik legfontosabb hadszíntere volt az egész környék: egyrészt nagyon közel feküdt Saigonhoz, de nem volt messze a kambodzsai határ sem, ahonnan 1960 után az utánpótlás érkezett. A Cu Chi („kutyi” kiejtve) alagútrendszer története egyébként még az első indokínai háború időszakáig nyúlik vissza, de a zömét természetesen az 1960-as években ásták ki. Egész falvak dolgoztak az alagútfúrásban, ásóval kapával, s a kitermelt földet kosarakban hordták ki: 1965-ben már 200 kilométernyi volt kiásva, 1968-ban pedig már 250 kilométer!
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2017/12/IMG_20170330_155201.jpg)
Az alagút egy lejárata – Fotó: Barna Béla
Az alagutak többségét olyan tökéletes álcázással és védelmi rendszerrel látták el, hogy szinte nem is nagyon találták ezeket meg, ráadásul az alagutakat csapóajtók és halálos veremcsapdák védték. A Cu Chi környéki volt a legsűrűbb és legszövevényesebb, sokszor többszintes járatrendszer.
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2017/12/IMG_20170330_162711.jpg)
Csapdákat szemléltet a helyi idegenvezető – Fotó: Barna Béla
Ezek a járatok viszont nagyon durván szűkek és alacsonyak voltak, csak meggörnyedve, négykézláb vagy kúszva lehetett bennük közlekedni: a folyosók 80 cm magasak és 60 cm szélesek voltak (ezeket persze mostanra a nyugatiak kedvéért 120×80 centisre bővítették), a lejáratok pedig csak 25×35 cm-esek, amelyen európaiak nehezen préselik át magukat. Persze voltak benne szélesebb és tágasabb részek is, a parancsnoki szoba, a pihenőkörlet, a hálóterem, a konyha, kórház, műhely vagy a raktár (lásd a mellékelt ábrán).
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2017/12/cu_chi_a.jpg)
Az alagutak keresztmetszete
A járatokat sokszor derékszögben megtörték, így a bejutó ellenség nem tudott messzire lőni, és a bedobott gránátok pusztítása is kisebb volt. De a behatoló ellenséget más is várta, a vietkongok csapdákat helyeztek el, például taposóaknákat, mérgezett bambuszbotokat vagy botlódrót által kinyíló, kígyóval, pókkal, esetleg skorpióval megrakott konzervdobozokat!
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2017/12/IMG_20170330_162642.jpg)
Fotó: Barna Béla
De ez mind semmi ahhoz, amit vietnamihaboru.blog.hu szerzője említ: „a visszaemlékezések említenek olyan esetet, amikor a lefelé ereszkedő katonát egy várakozó gerilla még leérkezése előtt ágyékon és hason szurkálta, de ennél is vérfagyasztóbb módszer volt, amikor a felfelé tartó amerikai átjárón feldugott nyakát egy partizán úgy szúrta át lándzsájával, hogy ezzel rögtön el is torlaszolta a szűk járatot. A halottat visszahúzni nem lehetett, emiatt továbbhaladni sem, így társai kénytelenek voltak otthagyni őt és távozni”. Az említett blog egyébként képet is mellékel, én ezt most nem tenném.
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2017/12/IMG_20170330_170745.jpg)
Az alagút egy részlete – Fotó: Barna Béla
Az alagutak segítségével egyébként repülőtereket, lőszer- és üzemanyagraktárakat robbantottak fel. Az alagút-hadviselés sok bosszúságot okozott az amerikaiaknak, akik éppen ezért a gerillák kifüstölésére külön hadműveletet is kidolgoztak: bombázásokkal, növényirtókkal és napalmmal is próbálkoztak, de nem sok sikerrel. Ezért ausztrál kezdeményezésre megalakították a föld alá behatoló „alagút-patkányok” (eredetileg menyétek) egységeit, melyeknek tagjait alacsony, vékony katonákból verbuválták, s pisztollyal, késsel, zseblámpával és gázálarccal szerelték fel őket. Ez a taktika már eredményesebb volt, ám a veszteségek mindkét oldalon jelentősek maradtak. Olvastam egy helyen, hogy a kutyákkal való kísérletezés sem volt sikeres, mert rövid idő után borssal és paprikával szórták körül a védendő területet.
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2017/12/IMG_20170330_162552.jpg)
M41-es tank – Fotó: Barna Béla
Szóval, ha ilyen alagutat akarunk látni, akkor a Ben Dinh és Ben Duoc falvak melletti alagútrendszert keressük fel. Ben Dinh bemutatóhelyén a terepen különböző csapdák reprodukcióit mutatják be helyi vezetőink, mutatnak sátrak alatt tanácskozó Vietkong egyenruhás figurákat, mutatnak egy kilőtt M-41-es amerikai tankot és persze ha nem vagyunk klausztrofóbiásak, végigmehetünk az alagút egy 200 méteres szakaszán. És akinek erre ingerenciája van, az külön dollárok leperkálása után lőhet mondjuk géppuskával is, de a vietnami háború kézifegyvereit is kipróbálhatja.
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2017/12/IMG_20170330_155914.jpg)
Klausztrofóboknak nem ajánlott! A szerző egy alagútlejáratban
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2017/12/vietnam-battle-map-publishers_1.jpg)
Dél-Vietnam környéke a vietnami háborúban