Január első hetében legjobb a Níluson hajózni. Pár évvel ezelőtt az M/S Rosetta nevű négycsillagos, hatalmas nílusi luxusszálló-hajóval Asszuántól Luxorig hajóztunk. Hajónaplóm első része.
Úszómedencés, nagy tetőteraszos hotelhajóval végigringani a Níluson – sokan úgy gondolják, hogy ez a módosabbak kiváltsága. Egyszerű bakancsosként én is így hittem, de rá kellett jöjjek, ez sok Nílus menti műemlék megtekintésének egyetlen és legkényelmesebb módja, és ráadásul ma már olcsónak is számít. Ezenkívül semmihez sem fogható élmény a hajóról fotózni az egyiptomi tájat. Szerencsére a legszebb és műemlékekben leggazdagabb Asszuán-Luxor szakaszon a legsűrűbb a hajóforgalom.
Egyiptom legdélibb városa Asszuán (angolos átírás szerint Aswan, régi neve Szüéné). Az i.e. III. században Eratoszthenész, a görög tudós itt Asszuánban bizonyította be, hogy a Föld gömb alakú. Az itt mérhető árnyékokat összehasonlította a nyári napfordulókor Alexandriában mért árnyékok hosszával, majd trigonometriai úton kiszámította a bolygó kerületét, és nagyon keveset tévedett: neki 39690 km jött ki, ami a műholdas mérés értékét (40009,1 km) nagyon megközelíti!
Részben ezért is Eratoszthenészt (i.e. 275-194) tartották és tartják a földrajz tudományos megalapozójának; ő alkalmazta azt a beosztást, amelyet ma is használunk: hosszúsági és szélességi köröket, de tőle származik a térítők és a sarkkörök fogalma is. E földrajzilag jeles városban az M/S Rosetta nevű négycsillagos, hatalmas nílusi luxusszálló-hajóra csekkoltunk be, ahonnan megkezdtük Asszuántól Luxorig tartó háromnapos hajóutunkat a Níluson, mely a világ leghosszabb folyója a maga 6680 kilométerével.
A hajón először elfoglaltuk a szobánkat, majd vacsora után néhány útitársunkkal kiültünk a fedélzeti bárba. Már besötétedett, mikor a hajó elindult Asszuánból: a kivilágított ősi nekropolisz varázslatos látványt nyújtott a hajóról.
Sötétben hajóztunk ki Asszuánból, de még este fél tízkor feltűntek Kom Ombo kivilágított ókori műemlékei. Épp a hajó bárjában ültünk Halász Gáborral és Zékány Timivel, amikor megláttuk a szép romokat késő este, de akkor nem foglalkoztunk vele annyira nagyon, a bárban épp sört és oúzót ittunk, azzal voltunk elfoglalva. Gáborral (aki az ELTÉ-n végzett fizikus) pedig arról beszélgettünk, hogy mennyire szeret túrázni az Alpokban és a Kárpátokban, megmászta már a Grossglocknert is. Timivel az argentin tangózásról értekeztünk, s arról, hogy hetente többször is jár argentin tangózni. Meg én táncoltam is egyet Timivel, az biztos, de hogy ezen az estén-e, az kérdéses (az oúzó tette fel a kérdést :).
A szexuális vonulata a helynek másnap is erősödött, mert a reggeli templomnézés során Lóri, az idegenvezetőnk mutatott egy olyan reliefet, ahol két péniszt ábrázoltak, az egyikből 5, a másikból 7 csepp ondó cseppent éppen ki.
Annyira el voltam foglalva a fényképezésükkel, hogy a magyarázatra sajnos már nem emlékszem, viszont olvastam egy cikket az interneten Szegényes az ókori egyiptomi pornográfia címmel (2006. október 13.), amely az ókori egyiptomiak szexuális szokásainak kevéssé feldolgozott témájával foglalkozó spanyol egyiptológusok tenerifei kongresszusáról számolt be. A cikkből kiderült, hogy az erotika szerepét firtató egyiptológiai kutatások zöme a fáraókkal foglalkozik, de az istenek szexuális töltetét is számos forrás tanusítja: Uadi Hammamat, Deir al-Bahari, Deir al-Medina rajzai például főként istenségek közösülését mutatják be. Min isten például állandó erekcióban szerepel és elég „gátlástalanul” jelenik meg Hathor, Geb, Nut és Ozirisz is. A vicces az egész cikkben az volt, hogy a spanyolok szerint a közhelygyártáson túlmutató tudományos kutatás ritkaság ezen a területen, amelynek fontos oka lehetett, hogy az egyiptológiával sokáig elsősorban a puritán angolszász kutatók foglalkoztak – állapította meg az El País című spanyol napilap a spanyol egyiptológusok rendezvénye után.
No hát akkor már tudom, hogy miért van az, hogy míg sok apró reliefről részletes elemzést olvashatunk, a két pénisz nem igazán van megemlítve a kom ombói leírásoknál. Pedig ott vannak, tessék őket megkeresni, s elgondolkodni azon, hogy isteneket látunk-e vajon állandó erekcióban, vagy valami mást.
Kom Ombóba persze nem ezért a két falloszért jönnek az emberek, hanem azért, mert Kom Ombo, vagyis Ombosz dombja, a Ptolemaioszok idején Dél-Egyiptom központja lett, mivel kitűnő stratégiai fekvése volt három oldalról meredek, jól védhető dombja uralta a Nílus kanyarulatát. Ezen dombra építették fel az i.e. II. században (VI. Ptolemaiosz Philometer fáraó idején) azt az egyedülálló folyóparti templomot, amely alaprajzában hasonló a többi ptolemaioszi templomhoz (Dendera, Edfu), több szempontból azonban a templom nagyon is szokatlan szerkezetű.
Egyrészt azért, mert egy közel 20 méter magas dombról néz le a vízre, hasonlóan a görög akropolisz típusú épületekhez, s ez nagyon ritka Egyiptomban. Másrészt pedig építészetileg tökéletesen szimmetrikus: mindent megkettőztek a templom főtengelye mentén.
S hogy miért e kettőzés? Nos, a templom bal (nyugati) oldalát Haroérisz (az idősebb Hórusz), a jobb oldali (keleti) felét pedig Szobek, a helyi krokodilisten tiszteletére szentelték fel.
A Nílus ezen kanyarulatát Szobek földje (Pa-Szebek) néven is emlegették, hiszen itt egykor, a régi időkben szent krokodilok is napfürdőztek a fövenyen. Ezen állatokat egyébként ijesztő alakjuk ellenére itt oltalmazó, jótevő istennek tartották, sőt a világ teremtőjeként tisztelték. A kettős templom bejáratának közelében is a krokodilok az urak: a kicsiny Hathor-szentélyben négy mumifikált krokodilt néztünk meg. Az ókori egyiptomiak tehát nem csak a fáraókat, de állatokat is igen nagy számban mumifikáltak, krokodilt, macskát, íbiszt, gazellát, sólymot és bikát is. Azért mumifikálták az állatokat, mert úgy hitték, hogy az isten bizonyos fajta állatban nyilvánul meg, de az állatmúmiákat fogadalmi felajánlásként is használták az isteneknek.
A múmia-krokodilok előtt a templomot néztük meg, melyről Lóri nagyon jó idegenvezetést tartott, de sajnos nem nagyon emlékeztem rá, így a Dekameron utikönyvben olvastam el újra, hogy mit is kell tudni még Kom Ombo templomáról:
„Mielőtt a főtemplomba lépnénk, a kapu melletti épületmaradvány valamikor a 23x18x9 m alapterületű „Születés Háza” volt. Az első, ledőlt falú pülon két kapuján át, mely 14,5 m széles és 16 m magas volt, és valószínűleg Augustus idejében húzták fel a külső fallal együtt, a nagy udvarba érkezünk. Három oldalán 16 oszlop sorakozott körben, közepén egy gránit oltáralappal. A papirusz-, lótusz- és pálmafős oszlopokon, Tiberius császár neve is felbukkan. Az ezt követő hüposztül csarnok csakúgy, mint a következő kisebb oszlopcsarnok, XII. Ptolemaiosznál épült. Homlokzatán maga a király a tisztulási ceremónia egyik főszereplője Thot és Hórusz istenek között. Mindkét csarnok tíz szabadon álló oszloppal büszkélkedhetett, melyek az asztronómiai képeket tartalmazó mennyezetet tartották. Ezután következnek az ikerszentélyek, benne fekete gránit emelvény, melyen valaha a szent bárka és az isten szobra feküdt. Tíz kisebb kápolna nyílik a szentélyt körbefutó folyosóról, ahol a szertartásokat tartották Hórusz papjai. A templom belső falának leghátsó részében lévő hat kis kamra ugyancsak a vallás szolgálatában állt. A templomnál egy mély aknát kerítettek el, melyben az oly fontos Nílus vízszintjét mérték.”
Ezt írja hát az egyik magyar bédekker, de arról például már nem szól, hogy Kom Ombo oszlopainak faragása a Felső-Egyiptomot jelképező lótuszt és liliomot, illetve az Alsó-Egyiptomot jelképező papirusznádat mintázza. A kereszténység terjedésével aztán egyre inkább elvesztette jelentőségét Kom Ombo, elborította a száraz homok, melytől csak 1893-ban sikerült megszabadítani.
Kom Ombo templomát a péniszekkel együtt is gyorsan megnéztük: január 3-án) egyiptomi idő szerint 6-kor keltünk, reggel 8-ra be is fejeztük a templom megtekintését (amely 25 fontot kóstált), visszaszálltunk a hajóra, és épp reggeliztünk, mikor a hajónk már el is hagyta Kom Ombót, és haladtunk felfelé, északra. A reggeli utántól egészen délig a hajó fedélzetén nézdegéltük és bámultuk a Nílus folyó két partját.
Kép és szöveg: Barna Béla
A cikk eredetileg az azóta megszűnt Nyírséghír portálon jelent meg 2013 januárjában.
