A 34 ezer lakosú Saint-Raphaël (okszitán vagy provanszál nyelven: Sant Rafèu) városát célszerű belőnünk kiindulási pontnak, ha fel akarjuk keresni a Dramont-fokot. Az egykor csendes kisváros nevét csak onnan ismerték a franciák, hogy Napoléon Bonaparte és 400 főnyi testőrsége 1814-ben Saint-Raphaël-ből indult száműzetésbe Elba szigetére.
Saint-Raphaël a Le Figaro szerkesztőjének, Alphonse Karr-nak (1808-1890) köszönheti felvirágzását és üdülőhellyé válását
Saint-Raphaël a Le Figaro szerkesztőjének, Alphonse Karr-nak (1808-1890) köszönheti felvirágzását és üdülőhellyé válását. Ő itt telepedett le, majd Charles Gounod, a zeneszerző hamarosan csatlakozott hozzá, sőt itt szerezte Rómeó és Júliájának zenéjét (1886). Louis Hector Berlioz szintén meglátogatta. Az idősebb Alexandre Dumas is többször járt St-Raphaëlben, nem beszélve A szépfiú írójáról, Guy de Maupassant-ról, aki 1884 és 1888 között gyakran járt jachtjával az itteni partok mentén. Az 1920-as években is divatos hely volt Saint-Raphaël, ekkor az elveszett nemzedékhez tartozó F. Scott Fitzgerald (1896-1940) állítólag itt írta meg Az éj szelíd trónján (Tender is the Night) című könyvét.
A szellemi topográfiát leszámítva a városkának egyébként nincs is különösebben jelentős látnivalója, így induljunk el a tőle keletre fekvő Dramont-fokra túrázni. Ide eljuthatunk vonattal is, ha pedig autóval járunk erre, akkor a Camp Long mellett találunk egy ingyenes autóparkolót, innen járhatjuk be a szépséges szirt ösvényeit, mely természetvédelmi terület, növényvilága különösen gazdag, de igazából lélegzetállító panorámája miatt érdemes felkeresni. A Dramont-fokra tett túrához az IGN Fréjus St-Raphaël – Corniche de l’Esterel 1: 25 ezres nagyon jó minőségű térképét vigyük magunkkal!
Körbesétálhatjuk a hegyfokot a Sentier littoralon, a parti sétaúton (kétórás gyalogút oda és vissza) is, de célszerűbb először felkapaszkodnunk a 107 méter magasan fekvő Belvédére de la Batterie-be, majd onnan tovább menni még fölfelé.
A Dramont-fok (Cap du Dramont) legmagasabb pontja egyébként 162 méter; tetején található a régió legfontosabb világítótornya (semaphore). A dramont-i szemafort egyébként a Nápolyi Johanna nevét viselő egykori őrtorony helyén építették (Kisfaludy Sándor „vigyázó toronynak” mondta).
A világítótoronytól délnyugatra keressünk egy sziklát, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a fréjus-i öböl felé, előttünk a vízben pedig ott emelkedik egy gyönyörű kis sziget: a kb. 200 méter hosszú Île d’Or (Aranysziget). Története igen egyedi: 1897-ben az állam elárverezte az Île d’Or-nak nevezett sziklát, amit végül M. Sergent szerzett meg mindössze 280 frankért.
Később aztán egy kártyaparti folyamán a sziget egy orvos, Auguste Lutaud tulajdonába került, aki a XX. század elején egy középkori, szaracén stílusú torony építésébe kezdett. Az eredménnyel igencsak megelégedve 1913-ban I. Auguste-nek, az Île d’Or királyának kiáltotta ki magát és fényűző mulatságot rendezett.
Később aztán egy kártyaparti folyamán a sziget egy orvos, Auguste Lutaud tulajdonába került
I. Auguste orvos és király 1925-ben halt meg, s kérésére itt, a szigeten helyezték örök nyugalomra, emlékhelye ma is látható. A torony a második világháború alatt, majd egy tűzvész következtében súlyosan megsérült. 1961-ben a szigetet aztán François Bureau korábbi tengerészhivatalnok vásárolta meg, aki felújította a tornyot és haláláig, 1994-ig benne lakott. A sziget ma is ennek a családnak a birtokában van és azóta a mélytengeri búvárkodás nagyrabecsült helyszínévé vált. Bár magánkézben van, néhány alapvető szabály betartásával látogatható.
A sziklákon ülve arra is emlékezhetünk egy percig, hogy egyes kutatók szerint Antoine de Saint-Exupéry (1900-1944) mielőtt örökre eltűnt a nagy kékség fölött, itt hagyta el a francia légteret P38-as repülőgépével, felderítő munkájának teljesítése közben repülőgépén 1944. július 31-én. Nem látták többet: hogy lelőtték, öngyilkos lett, vagy szívproblémái miatt zuhant A kis herceg írója a Földközi-tengerbe, máig rejtély és vita tárgya.
A Dramont-fok nyugati partjánál mélyen a tengerbe fut a szirt, rajta Le Dramont fövenyén emlékoszlop áll: itt szállt partra 1944. augusztus 15-én a 36. amerikai hadosztály (kb. 20 ezer emberrel, harckocsikkal és nehéztüzérséggel). Ennek emlékére kiállítottak egy partraszálló-járművet is.
Tőle pár méterre, a Plage du Débarquement-en azonban már öröm az élet: az Île d’Orral szemközti strand szikláin életvidám emberek napoznak a fok vörös szikláin, vagy strandteniszeznek az Aranyszigettel szemközti plázs homokján.
Kép és szöveg: Barna Béla
(A cikk eredetileg a Hegyisport és Turista Magazin 2010 augusztusi számában jelent meg. Köszönet Gáll Franciskának a francia szakszöveg fordításában nyújtott segítségéért)
