A szépséges Bledi-tó

Bled Szlovénia nemzetközileg legismertebb helye: van itt egy fantasztikus tó szigettel a közepén, a tópart sziklaormán egy vár, s mindezt fenséges alpesi panoráma keretezi.

A 20269 km² területű Szlovénia nyolc tájegysége és régiója közül az egyik a Gorenjska régió: németül Oberkrain, olaszul Alta Carniola a neve, magyarul talán Hegyvidéknek lehetne fordítani az alpesi terület nevét. Ne keverjük össze a magyarok által is jól ismert márkával, a Gorenjével, mely a legnagyobb szlovén háztartásigép-gyártó, melynek székhelye 1950–1960 között a Celjéhez közeli Gorenje faluban volt! A Gorenjska tehát egy hegyes, alpesi tartomány Szlovéniában, melynek talán nemzetközileg is legismertebb települése, a térség gyöngyszeme: Bled (régi német nevén Bad Veldes) és a Bledi-tó.

A kirándulóhelyek királynője leggyorsabban a Budapest, Rábafüzes, Klagenfurt, Karavanka-alagút, Jesenice útirányon át közelíthető meg; az alagút fizetős, 6,5 euró. A Budapest-Bled távolság ezen az úton 543 kilométer, de Szlovénia fővárosa, Ljubljana is mindössze 50 kilométerre fekszik innen.

A nagyvilági szállodákkal tűzdelt hely egy háromcsillagos szállodájában (Hotel Astoria) töltöttem el 2004 szilveszterét feleségemmel, illetve kolléganőmmel Herzog Csillával és párjával; a tél is gyönyörű Bledben, de azóta több alkalommal jártam nyáron is itt, 2008-ban egy haverommal hatfős lánycsapatot hoztunk el Bledbe kirándulni, de utazási irodáknak is hoztam ide többször csoportot. Szóval Bled és környéke az Alpok napos oldalának, azaz Szlovéniának az egyik nemzetközileg is legismertebb része. Van itt egy fantasztikus tó szigettel a közepén, a tópart sziklaormán egy várral, van egy szépséges szurdokvölgy is, s mindezt fenséges alpesi panoráma keretezi.

A tó látképét északról az osztrák-szlovén határhegység, a Karavankák (Karawanken) keretezi, s annak is a szlovénül Stol, németül Hochstuhl (2237 m) nevű csúcsa. Képeslapra kívánkozó, szokták mondani az ilyenre – meg is van örökítve milliónyi levelezőlapon, de a valóságot egyik sem adja vissza – na csak sikerült leírnom ezt a bugyuta mondatot. Szóval visszavonom, rengeteg képeslap örökíti meg Bledet és igazából azt kell mondjam, elég sok igényes is van közöttük, és sok képeslap bizony nagyon is jól visszaadja, hogy milyen félelmetesen gyönyörű is Bled.

Az 504 méter magasan fekvő város nemhiába lett tehát a Monarchia egyik népszerű fürdőhelye; a tájképi szépségeken túl jelesek Bled gyógyforrásai is, melyekről Janez Vajkard Valvasor (Johann Weichard von Valvasor) szlovén földrajztudós már 1689-ben írt, de igazán Arnold Rikli svájci orvosnak köszönhető a fejlődés, aki bledi gyógyulását követően több mint fél évszázadig (1854-1916) praktizált itt. Rikli emlékműve a neogót templom előtt áll.

De ne csak orvost, egy beteget is mutassunk be a példa kedvéért. 1903-tól szinte minden évben Bledben kúrálta betegségét Julius von Payer (Payer Gyula) híres sarkkutató, hegymászó, térképész és tájképfestő és itt, Bledben is halt meg 1915. augusztus 29-én szívrohamban (de nem itt, hanem a bécsi Zentralfriedhofban temették el).

Az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnése után a területet 1918-ban a Jugoszláv Királysághoz csatolták, Bled pedig I. Sándor jugoszláv király (Aleksandar I Karađorđević, cirill írásmódban Александар I Карађорђевић) nyári rezidenciája lett.

Történelmi nevezetessége még Bled városának, hogy itt alakult meg a Kisantant.

A királyok után Bled lett a jugoszláv egység megtestesítőjének, Josip Broz Tito (Јосип Броз Тито) marsallnak nyári rezidenciája is; utóbbi vendégeként őrült elnökök és furcsa diktátorok, egzotikus országok furcsa államfői is jártak itt, csak egy rövid névsor: 1959-ben Hailé Szelasszié etióp császár járt Bledben, 1965-ben Habib Bourgiba tunéziai elnök, 1966-ban pedig Walter Ulbricht, kommunista német politikus, az NDK államtanácsának elnöke.

Giuseppe Saragat olasz elnök 1969-ben járt Bledben, de tőle sokkal ismertebb a román diktátor, Nicolae Ceaușescu aki 1970-ben járt Bled városában. 1972-ben Jean-Bedel Bokassa, a Közép-afrikai Köztársaság elnöke (aki amúgy császárrá nyilvánította magát) tisztelte meg őcsászári jelenlétével Bledet, 1975-ben Muhammad Anvar asz-Szádát, Egyiptom harmadik elnöke járt itt, de állítólag járt Bledben Sukarno indonéz elnök, vagy Kim Ir Szen, Észak-Korea diktátora is. De nyaralt Bledben az iráni sah is, valamint az Apolló 15 utasai is.

Tito halála és Szlovénia függetlenné válása után is folytatódott a politikai celebek bledi jelenléte, ízelítőül pár név: 1985-ben Helmut Kohl kancellár, 2001-ben az USA First Lady-je Laura Bush, 2006-ban pedig II. Albert monacói herceg fordult meg Bled városában.

A celebekkel és nagyvilági szállodákkal tűzdelt hely azonban az egyszerű bakancsos turistáknak is eszményi terep. Bemelegítésül szaladjunk fel a várhegyre, ahová a egy címeres, boltíves kapun juthatunk be (bár azért néha nem is olyan könnyű ez a caplatás, mint azt mellékelt fotónk is mutatja).

A bledi vármúzeum nyári nyitva tartása: április 1-től szeptember 30-ig naponta 8.00 és 20.00 óra között. A felnőtt belépő 8 euró a várba, a diák 6 euró, a 14 év alatti gyerekjegy pedig 3,5 euró (2012-es adatok).

A vár kb. 130 méterrel a tó feletti meredek sziklaélen áll; iszonyatosan jó innen a kilátás a tóra és a Karavankák hegyláncolatára.

A vár mai formáját az 1951-1961 közötti helyreállítási munkálatok után nyerte el. Érdemes megnézni a vármúzeumot, ahol fegyvereket, történelmi bútorokat és üveg alatt egy régi emberi csontvázat láthatunk, de rákukkanthatunk a XVI. századi gótikus kis várkápolnára is. A várkápolnáról a szlovén város hivatalos honlapja  magyarul a következőket írja: „Az összes épület közül, minden bizonnyal a legérdekesebb a felső várudvarban található gótikus várkápolna, melyet Szent Albuin és Szent Ingenium tiszteletére szenteltek.

A kápolna a XVI. században épült, 1700 körül felújították barokk stílusban, és falfestményekkel díszítették. Az oltár melletti festmények a bledi birtok adományozóit, II. Henrik német császárt és feleségét Kunigundát ábrázolják. A kápolnán és a múzeumon kívül a várban van nyomda, várpince, gyógynövény galéria, és persze étterem és ajándékbolt is.

És még egy apró érdekesség: az Udvary Gyöngyvér – Vincze Lajos művészpáros 1968-as könyvükben egy a mai bédekkerekből is kimaradt adattal rukkol elő: „A várban nagy forgalmú a múzeum. Forgalmát jórészt annak köszönheti, hogy a brixeni érsek eme szlovénföldi várában aludt egy éjet Bonaparte Napóleon.”

A vár után következő bledi sétát a tó körül érdemes tenni. A Bledi-tavat (Blejsko jezero) 2-3 órás sétával lehet megkerülni, hosszú szakaszokat fastégeken téve meg. A tó víztükre egyébként 475 méter tengerszint feletti magasságban van.

A tó 2,1 km hosszú, területe 145 hektár, legmélyebb pontja 31 méter.

Ha az óramutató járásával megegyezően kerüljük meg a tavat, érdemes először a Straža-hegy 642 méter magas csúcsára vivő ösvényen felkaptatni. Innen a várra jó a kilátás, a nyugati oldalon emelkedő Kis-Osojnica (685 m) és Nagy-Osojnica (756 m) csúcsáról pedig az egész tóra. A területhez a freytag & berndt Julische Alpen 1:50000-es, WK 141-es számú térképe ajánlott, ha be akarjuk azonosítani, hogy mit is látunk, de sok más kiadás is hozzáférhető.

A meseszerű tóban álló csöppnyi szigetre a tópartról a bledi gondolával (pletna, 12 euró fejenként) lehet átkelni. A kikötés után 99 lépcsőn juthatunk fel a barokk stílben épült Szűz Mária-zarándoktemplomhoz, melynek 1185-ben már csodatévő híre volt, a brixeni püspök már ekkor engedélyezte a zarándokoktól való alamizsnagyűjtést. A templom mellett álló 52m magas harangtorony a XV. században épült gótikus stílusban, tetejére pedig az 1690-es években került a toronysisak.

Ha körbejártuk a tavat, a várat, a szigetet és a kilátópontokat, még egy bledi különlegesség vár ránk: a közeli Spodje Gorje falu melletti Podhom településrészről közelíthetjük meg a Vintgar-szurdokot, mely közel 2 km hosszú, és a Radovna folyó vájta a sziklákba.

A szurdok kétirányú, fapalló vezet a víz felett, s mindkét bejáratánál pénztár, a belépő 4 euró. És akkor most tisztázzuk, hogy kik is fedezték fel ezt a szurdokot, mert sajnos az internet felszínes felszínén van egy kis pontatlanság. Az egyik útleírásokkal is foglalkozó honlap például ezt írja: „Szerencsére nekünk jóval könnyebb a dolgunk, mint Jakob Žumer és Gorje Majorja térképészeknek és Benedikt Lergetporer fényképésznek, akik 1891-ben először bejárták ezt a természeti látnivalót”. Ezzel a mondattal az a baj, hogy tipikus mai nagyon durva félrefordítás. Jakob Žumer-ről azt kell tudni, hogy ő nem térképész, hanem a Bledhez közeli Gorje falu polgármestere volt, s ebből következően már ki is találhattuk, hogy olyan személy, hogy Gorje Majorja nincs is. Benedikt Lergetporer létezik, ő volt egy személyben térképész és fotós, szóval ennyit a vicces félrefordításokról.

Szóval ez a két ember 1891 februárjában, egy alacsony vízállású időszakban járták végig a Radovna folyó Vintgar-szurdokát. Felfedező túrájukat Kutató munkájukat Spodnje Gorjeban (a turistatérképeken Sp. Gorje) kezdték, innen haladtak Blejska Dobrava irányába: nagy küszködés árán sikerült csak keresztül jutniuk a különben járhatatlan szakadékon. Annyira megtetszett nekik a hely, hogy túrájuk után rögtön alapítottak egy építési bizottságot, a szurdokot pedig szépen kiépítették: az ünnepélyes megnyitóra 1893. augusztus 26-án került sor.

Azóta a természeti szépségeket és szurdokokat kedvelők tömegei járják végig a Vintgart, bár néha kicsit nagyképű túrázók is beteszik ide a lábukat. Nemrég egy magyar túrázó tollából ezt a bejegyzést olvastam: „különösebben párját ritkító látványra ne számítsunk”.

Az igazat megvallva sokszor én is kekec vagyok, de azért egy magyarországi túrázó ne legyen már ilyen arcos.

Ha lenne akár egyetlenegy (!) hasonló kaliberű szurdokunk, azt mondom, rendben van, így viszont azért kicsit vitatkoznék a véleményével. Szerintem az 1,6 km hosszú Vintgár-szurdok Szlovénia legfontosabb természeti látnivalói közé sorolható, amit egyszerű halandó is meg tud csodálni. Na de nézzük inkább a fotókat, ahogy a folyó felett az út fahidakon vezet és ahogy a sziklák oldalához rögzített fafolyosókon sétálva megnézhetjük a természet ezen csodás alkotását.

Aki ránéz a fotókra és nem tetszik a Vintgar, annak megköszönöm a cikk elolvasását, de viccesen megkérném őket arra, hogy ne menjenek el Bledbe. A többieknek jó kirándulást kívánok, fedezzék fel Szlovénia gyöngyszemét, a Bledi-tavat és teljes környékét.

Kép és szöveg: Barna Béla

Bledtől 26 kilométerre, félórás autóútra fekszik egy másik tó, a Bohinji-tó, ennek leírását ide kattintva olvashatjátok. 

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!