Dinant sziklája az Ardennekben

Nem egy magas hegység a belgiumi Ardennek, de ha jobban felfedezzük, bizony találunk benne sok igen attraktív és meglepően szép panorámával rendelkező sziklás helyet is, akár egy folyóparti szikla mellé települt bájos városka formájában. Ilyen hely a vallóniai Dinant városa is, mely talán az egyik legszebb kisváros Belgiumban.

Az Ardennek (Ardennes) vidéke szelíd, lankás táj, egy erdős völgyekkel és fennsíkokkal tagolt röghegység Belgiumban, Luxemburgban és Északkelet-Franciaországban. Az Ardennek nagy része óidei kristályos kőzetekből felépített, fennsík jellegű tönk: a Variszkuszi-hegységrendszer lepusztult maradványából formálódott. A főként devon és karbon palákból álló hegyvidék domborzatát alacsony, lekerekített hátak és lapos tetők sorozata jellemzi. Az Ardennek legmagasabb pontja Belgiumban a Botrange (694 m). A lekerekített hátak azonban néhol, meglepetésszerűen vad dolomitsziklákba csapnak át. A sok ilyen sziklaformáció közül az egyik városképileg is legszebb Dinant városka sziklája.

A szikla szépségét fokozza, hogy az a Meuse folyót szegélyezi és egy bájos kisváros is épült köréje. Tegyünk hát egy sétát ebben a belga kisvárosban, majd ezt követően kapaszkodjunk fel a sziklára.

Dinantba vasúton a legkényelmesebb megérkezni. A vasútállomásról (Gare du Dinant) először pár perc séta után térjünk be pár ingyenes városismertető porospektusért a turistahivatalba (Avenue Colonel Cadoux), mely egy folyóparti épületben van. És innen már rögtön fel is tárul a folyópart a sziklával. Ha kifotóztuk magunkat, menjünk át a Meuse folyó hídján.

Átérve tegyünk egy kitérőt egy kis utcába, a Rue Adolphe Sax-ba, a hídtól balra, ahol egy kis múzeumot találunk. Dinant ugyanis a szülővárosa Adolphe Sax-nak, a szaxofon feltalálójának. Erről külön bejegyzést írtam, ami ide kattintva olvasható: Hol született a szaxofon feltalálója?

A kis Adolph Dinantban született 1814. november 6-án. A muzsikus háza ma emlékmúzeum (La Maison de Monsieur Sax), előtte pedig egy padon találjuk Sax bronzszobrát egy padon ülve. Az utca és egy másik utca, a Rue Saint-Jacques találkozásánál egy saxofon-szobrot is fotózhatunk.

A közelben, a Patenier téren Joachim Patenier (1480-1524) németalföldi festő szobrát. Patenier a németalföldi tájak egyik első nagy megjelenítője volt és itt, a ma Dinanthoz tartozó Bouvignes-sur-Meuse-ben született 1480 körül.

Szobrától a Rue Petite-en végigsétálva elérünk a városka egyik fő műemlékéhez, a szikláknak támaszkodó Notre-Dame templomhoz. Ezt a furcsa templomot még a XI. században kezdték építeni, s két befejezetlen tornya között különös, hagymatetős harangtorony emelkedik.

A templomnak szépek az üvegablakai is, de leginkább a város nevéről „dinanderie”-nak nevezett, sajátosan megmunkált, réztárgyakból valóságos kis kiállítást látni a templom falai között. A dinanderie, a réz megmunkálásának helyi művészete különösen a XIII. és a XIV. században volt híres Európának ezen a táján. A dinant-i mesterek kalapácsai alá a művészettörténészek szerint még Angliából is szállítottak rezet! A templomban egyébként a XV. század végi keresztelőkutak és régi síremlékek, valamint a számos oltárkép és festmény mellett Wiertz két festménye érdemel figyelmet. Antoine-Joseph Wiertz belga festő, szobrász és művészeti szakíró is Dinant-ban született 1806. február 22-én.

A templom mögött emelkedik, a folyó fölé bő 100 méteres magasságba a citadella. Elvileg megy fel ide kabinos felvonó (téléphérique) is, de nem sok, mindössze 408 lépcsőfokot kell leküzdenünk a Passage Sainte Foy-on, ha a tetejére akarunk jutni (a lépcsőn való feljutásért is belépődíjat kell fizetni rögtön a Notre-Dame mögött).

A citadella legtetejére érve a látvány mellett sok mindenen elgondolkodhatunk. Például, hogy ez a kisváros ma tényleg nagyon bájos és nyugodt, azonban nem volt ez mindig így, a Meuse völgyén végigszántott igen sok háború, s ezen háborúk nagy része Dinant városát is érintette. Hadakoztak az itt lakók csak hogy példát mondjuk Liége városa ellen, a burgundiak ellen is: 1466-ban, amikor a burgundi herceg, Jó Fülöp csapatai ostromolták meg a várost, Dinant szinte minden háza megsemmisült, a városka nyolcszáz (!) polgárát pedig a könyörtelen győztesek a Meuse folyóba fojtották.

És szólni kell arról is, hogy XIV. Lajos, a francia Napkirály is megfordult Dinant falai között. Amikor seregei élén Namur ellen vonult, Dinant-ban hagyta utolsó szeretőjét és későbbi titkos feleségét, Françoise d’Aubigné-t, ismertebb nevén Madame de Maintenon-t. Az ostrom ideje alatt vissza-visszatért hozzá, hogy társaságában találjon felüdülést és kikapcsolódást a hadi gondokból.

Aztán harcoltak a dinantiak a franciák ellen is, később pedig az első és a második világháborúban a németek ellen. 1914. augusztus 15-én Charles de Gaulle francia tábornok akkor még fiatal hadnagyként itt szenvedett sebesülést. És mivel később híressé vált Franciaország elnökeként, róla nevezték el a városka hídját, amelyért a csata folyt a németekkel, amikor a sebesülés érte. Apropó dinanti csata: pár nappal később, augusztus 23-án a német hadsereg 674 lakost végzett ki – ez volt a németek által 1914-ben elkövetett legnagyobb mészárlás.

Történészek összeszámolták: Dinant-t összesen kétszázszor támadták meg és 17-szer tartották ostrom alatt. Ennek a sok csatának állít emléket a citadellában berendezett múzeum, amelyet, ha megnéztünk, a citadella teraszairól ismét csodálhatjuk a jó kis kilátást a városkára és a Mesuse völgyére.

A Meuse (flamandul és hollandul Maas, vallonul pedig Moûse) egyébként Franciaországban, Haute-Marne megyében ered a Langres-fennsíkon, Le Châtelet-sur-Meuse mellett 409 méter magasan. A folyó hossza 925 km, az átlagos vízhozama 2-300 m³ másodpercenként, vízgyűjtő területe pedig 34548 km². Keresztülfolyik Lotharingián, majd Charleville-Mézières ikervárosánál megkezdi kanyargós útját az Ardennek hegyvonulatán keresztül. Givet után, Hastiére falunál lép belga területre a folyó, elfolyik a híres Freyr sziklák előtt, átfolyik Dinant városán. Namur városa után éri el Marche-les-Dames szikláit, majd átfolyik Belgium területén és Heusdennél torkollik a Nieuwe Waterwegbe majd a Hollands Diepbe.

Miután kigyönyörködtük magunkat az alattunk fekvő folyóban és városban, egy francia katonai temető mellett elhaladva gyalogoljunk el Mont-Fat-toronyig, amely 120 méterrel emelkedik a Meuse völgye fölé. Innen elvileg földalatti folyosó vezet le a városba, de mi válasszuk a turistautat, melyen kellemesen, az erdőben leszerpentinezhetünk a Szt. Miklós-templomig (Eglise st. Nicolas).

A templomtól Dinant legmozgalmasabb utcáján, a rue Grande-n sétálhatunk vissza: ezen utcán is sok ódon ház emelkedik, rápillantatunk még a városháza XVII. századi épületére. Körsétánk, körtúránk végén jutalmul kóstoljuk meg Dinant messze földön híres specialitását, a mézeskalácsot (couque). És ha már gasztro, fél mondatban említsük meg: a Leffe sörmárka Dinantból származik!

Dinant, ez a Vallónia déli részén fekvő kisváros mindössze 90 kilométerre délkeletre fekszik Brüsszeltől. Namur városától csak 20 kilométer a távolsága, a francia kisváros, Givet pedig csak 20 kilométer szintén. Ugyancsak nagyon közel, mindössze 30 kilométer Charleroi, ahová a legtöbb Budapestről érkező fapados repülővel viszonylag olcsón eljuthatunk.

Kép és szöveg: Barna Béla

Dinant városában 2014. március 26-án jártam egy kis főiskolás csapattal. A városban tett látogatásról 2015 októberében jelent meg nyomtatásban cikkem a HTM magazinban, a Dinantról készített fotómmal címlapon. Szomorú aktualitását az adja a most felkerült blogbejegyzésnek, hogy egykori egri főiskolás tanítványom, Bikfalvy Evelyn harminc éves korában, 2023. augusztus 19-én elhunyt. Evelyn sok más út mellett ezen is részt vett, ezzel a cikkel most emléke előtt tiszteleg a blog.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!