A Garda-tó legszebb helye: Malcésine

Az észak-itáliai Garda-tó környékét egyre több túrázó kedvű honfitársunk keresi fel. Aki azonban még nem volt errefelé, annak szeretném megkönnyíteni a döntését, hogy melyik az (egyik) legszebb része a tónak: nos, a Veneto tartománybéli Malcésine város az. Ennek a leghangulatosabb az óvárosa, itt van vár is, a tópart is a legszebb, s persze itt emelkednek legmagasabbra a tó felé a hegyek, több mint 2000 méter magas impozáns kulisszát alkotva!

A Garda-tó egyre szűkülő keleti partján fekvő Malcésinét sokan az Alpok és a Mediterráneum találkozásánál épült legszebb középkori településnek tartják. Itt már megterem az olíva, dús a mediterrán növényzet, de még több mint 2000 méter fölé magasodnak a hegyek.

A szépséges mediterrán növényzetről így ír Fajth Tibor az Itália című ódon könyvben: „Malcésine és környéke a kertvilág legdúsabb pompájában úszik. Az itt honos agavék, gránátalmafák vörös virágba öltözött százai, babérligetek csillámló, hullámos szélű leveleikkel, ciprusok oszloperdeje, oleanderek kékre, sárgára nemesített szirmai, rőt virágokat vérző gallyaikat nyújtogató júdásfák. Mellettük más délszaki tájakról ideszoktatott dísznövények serege.”

A délszaki növényzet mögött aztán ott van a kétezresek vonulata: a Pta. Telegrafo M. Maggiore 2200, a Cima Valdritta 2218, a Cima del Longino 2179, a Cima delle Pozzette 2132, végül a La Colma di Melcesine 1752 méteres hegy. Ami azért is impozáns, mert a Garda-tó víztükre mindössze 65 méterrel fekszik a tengerszint fölött!

Nem elég azonban, hogy az égbetörő hegyek egy gyönyörű, mediterrán jellegű tóval találkoznak itt, maga Malcésine is szépséges ódon középkori kisváros, a tó fölé magasodó sziklára épült várral!

A Scaligeri-kastélyt (Castello e Museo Scaligero) még a longobárdok kezdték építeni, mai formáját csipkézett falaival és az ötszögletű, magas lakótoronnyal a híres veronai családnak, a „létrát” jelentő Scaligeriknek (della Scala család, 1260-1387 között) köszönheti. A Scaligerik címerállata egyébként a kutya volt, innen adódnak, a családtagok furcsa nevei: I. Cangrande (Nagykutya), II. Mastino (Szelindek), Cansignorio (Kutyaúrfi).

A várban többféle kiállítás is van, érdemes egy egész délelőttöt szánni rá: a Garda-tó és a Monte Baldo (Baldo-hegység) földrajzát, növény- és állatvilágát bemutató Természettudományi Múzeum a palota 1620-ban épült alsó-udvari részét foglalja el. Emellett mindenképp érdemes megnézni a Johann Wolfgang Goethe emlékszobát is, de van itt persze egy kalapos szobra is a nagy németnek, Malcésinét tulajdonképpen ő tette hallhatatlanná.

Pedig bizony itt sérelem érte, kémkedés gyanújával letartóztatták, amikor rajzokat készített a malcésinei várról. A nagy német írót és költőt 1786-88-ban tett itáliai utazása során 1786. szeptember 13-án Habsburg-kémnek nézték, s csak akkor engedték el, amikor bebizonyította, hogy ő nem osztrák, hanem frankfurti születésű.

A vár tornyába is fel lehet menni, írnom sem kellene, hogy a várból természetesen gyönyörű kilátás nyílik a Garda-tóra. Olaszország legnagyobb tavának a hossza 51 kilométer, 65 méter tengerszint feletti magasságban van a vízszintje, legmélyebb pontja pedig 346 méter, pont Malcésine előtt.

Ha a toronyból a túloldalra nézünk, Malcésinével majdnem szemközt, a tó nyugati oldalán fekszik az egykoron citromtermesztésből élő Limone: érdemes megkóstolni az ebből készült citromlikőrt, a Limoncellót.

Ha észak felé tekintünk (ezt legjobban egy romantikus kis erkélyről tehetjük meg) akkor egészen a tó végénél lévő Riváig is ellátni, vagy csak egyáltalán: bámulhatjuk a víztükröt. Egy magyar író is ezt tette: Móricz Zsigmond 1913 nyarán járt a tónál feleségével és barátjával. A Babits Mihállyal a Garda-tón című írásából kiderül: „A Garda-tónak olyan kék a vize, hogy az evezőről úgy csepeg le, mint a kékítő.”

Ha a várból megcsodáltuk a kékítőt oldó vizet, akkor egy fél napra ne tagadjuk meg magunktól a mediterrán élvezeteket: a vár mellett a Gelateria Centi per Cento-ban (Via Castello 31) például kihagyhatatlan a fagyi!

De kóstoljuk meg a Garda keleti partjának jellegzetes borát, a bardolinót, mely egy könnyű, világos vörösbor. Azt is megnézhetjük a Consorzio Olivicoltori di Malcesine üzemében, hogyan állítják elő a helyben szüretelt olajbogyóból az olajat. És bolyongjunk egy nagyot az ódon hangulatú óvárosban, kávézzunk, majd nézzük még meg Malcésine plébániatemplomát (XVI-XVII. században épült) és ne hagyjuk ki a Palazzo dei Capitani-t sem, a jelenlegi városházát a festői halászkikötőcske közelében.

Ha mindezt megnéztük, rájövünk, hogy Malcésinére nem elég egy nap. Szerencsére szállás is van a városban. Jelen sorok írójának talán ez volt eddigi életében az egyik legjobb helyen lévő kempingje, csak magasztalva lehet írni róla: az óváros szívében, a sétálóutca szájában sátraztunk, a vár tövében, és nem több mint másfél percre a tóparttól sem! A sátrunk bejárata a Garda-tóra nézett, közvetlenül ránk pedig egy fügefa, egy sárgabarackfa és egy olívafa vetett árnyékot, mediterrán idill a köbön.

Innen a sátorból indultunk meghódítani gyalog a szomszédos kétezreseket, de aki kicsit lustább, annak a világ egyik ritka forgókabinos felvonója (Funivia Malcesine – Monte Baldo) ajánlott, mely tíz perc alatt visz a tópartról 1790 méter magasságba!

A hegyek mellett érdemes még a Malcesinétől 15 kilométerre fekvő kettős trentinói településre, Torbole-Nago-ba is kirándulni egyet. Hogy miért? Mert ez az a hely, ahol Goethét először ütötte szíven a délszaki táj szépsége! Torboléban írta Goethe: „Mily nagyon kívántam barátaimat magam mellé, ha csak egyetlen percre is, hogy ők is örvendhessenek ama látványnak, mely szemem elé tárul.”

A Torboléból Nago felé vezető út egyik parkolójából a legjobb egyébként a fotókilátás a Garda-tóra, illetve a 376 méter magas Monte Brione mészkősziklájára, mely elválasztja a falut Rivától. Nem csoda egyébként, hogy sereglettek ide a festők, bár nem mind a tájat pingálta. Torbole leghíresebb festője a német művész, Johann Lietzmann ugyanis aktfestő iskolát alapított itt. Na jah, van akinek nem elég a világ egyik legszebb tava a hegyekkel.

Kép és szöveg: Barna Béla

Malcesinébe és a települést övező kétezresekhez a LagirAlpina térképkiadó 12-es számú, 1:25000-res méretarányú Alto Garda térképe a legeslegjobb, pár euróért kapható helyben is. Malcesine Budapestről 953 kilométer távolságra van.

(Jelen szöveg nyomtatásban először a Turista Magazin 2010 júniusi számában jelent meg. )

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!