Sivatag az óceánparton

A kör alakú, 1532 km² területű Gran Canaria egy mini kontinens, északi részén buja növényzettel és banánültetvényekkel, közepe kopár vulkáni táj, déli partja Maspalomasnál pedig száraz és sivatagos.

Gran Canaria déli részén, Playa del Inglés és a vele összenőtt Maspalomas központtal hatalmas üdülőövezetet építettek ki: a tengerparton több tíz kilométeren át sorakoznak a strandok és szállodák százai. De nem az üdülőövezet itt a kuriózum, hanem hogy itt található a három kilométer hosszú és másfél kilométer széles Maspalomas „homoksivatag” (Las Dunas de Maspalomas).

Ha ezt látni akarjuk, akkor kiindulási pontnak érdemes venni Maspalomas település világítótornyát (Faro de Maspalomas).

A Maspalomas déli részén álló torony 65 méteres magasságával az egész Kanári-szigetek legmagasabb világítótornya, és egyben Gran Canaria szigetének legdélebbi pontja is.

A világítótoronytól elindulva sivatagnéző sétánkra, először a brakk- és édesvizű tavat, a Charca de Maspalomas-t érjük el, mely tulajdonképpen egy árapályos, nádas lagúna, ahol főleg gémek, fajdtyúkok, kacsák, vízityúkok és széki lilék élnek: ezeket egy jó kis tábla mutatja be részletesen.

Amióta a vidék 1987 óta védett lett, azóta még több madár költ itt a nádasban és a part melléki sásosban, de a költöző tengeri és gázlómadarak is szeretik Maspalomast. És meg kell még említeni, hogy a lagúna nyugati, köves partja a kanári gyíkok élőhelye.

A Charca de Maspalomas után tehetünk egy kis túrát a dűnékhez, kalandozhatunk homokdűnéről le-fel. A sziget homokdűnéit még időben természetvédelmi területté (Reserva Natural Especial de Las Dunas Maspalomas) nyilvánították 1987-ben, ahol tökéletes ízelítőt kaphatunk az innen csak 250 kilométerre fekvő Szaharából.

Hogy a homok onnan származik-e, nem lehet teljes bizonyossággal állítani, eredetéről a geográfusok között is folyik vita. Az egyik magyar utikönyv szerint a dűnék anyaga javarészt szétmorzsolt, partravetett korall és kagyló. Hevesi Attila akadémikus geomorfológus azonban úgy magyarázta a keletkezésüket, hogy a Pozo de los Nieves hegycsoportját fölszabdaló, mély, nagyesésű, többnyire időszakos vizű vad völgyek közül a leghosszabbak dél felé indulnak, a hordalékukat a sziget hullámverési szinlőjének lapályára teregetik szét. E hordalékkúpok homokját télen a nyugati szelek, nyáron az északkeleti passzátok fújják ki, s szállítják egészen az óceánpartig. Hevesi szerint „a csaknem folyton mozgó homokfodrok szinte szemlátomást növekednek sarlószárnyaikkal a szélárnyékos oldalra elnyúló barkán-buckává. A barkánok majdnem félévig a passzátok, aztán a nyugati szelek irányába „állnak be”, szélirányváltáskor pedig rövid időre csillagbarkánná alakulnak. A homok világosvöröses-sárga színe igazolja, hogy a gyorsan bevágódó vízmosások nemcsak bazaltos, hanem világosabb savanyúbb lávákat is átmetszenek”.

A maspalomasi minisivatag egyébként 418 hektáron terül el, némelyik dűne gerince pedig akár 10 m magas is lehet. Legszélesebb pontjukon másfél kilométernyire nyúlnak be a sziget belseje felé. A dűnéken tett kellemes túra után visszasétálva megkerülhetjük újra a tavat, ahonnan gyönyörűen látszik a belső hegyvidék, melynek legmagasabb pontja a Pico de las Nieves (1951 m) vulkán. És ami a legszebb az egészben: amikor a sziget belsejében a vulkán tetején vihar tombol, az óceánparti sivatagban akkor is süt zömében a nap.

Persze nem csak gyalog járhatjuk be a dűnéket: tevegelésre is van lehetőség: (8 euró/fő/fél óra a gyerek, 12 euró a felnőtt tevegelés.

És akkor a Kanári-szigeteken is eszünkbe juthat a híres rímhányó, Romhányi József örökbecsűje: „Monoton üget a süppedő homokon a sivatag lova, a tétova teve tova”.

Kép és szöveg: Barna Béla

A szigeten való kirándulásokhoz a jó minőségű osztrák turistatérképet, a Kompass sorozatban a 237-es számú Gran Canaria 1: 50 ezres turistatérképet ajánlom, ezen természetesen Maspalomas is rajta van.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!