Luxor látnivalói II. (Nílus keleti part)

Az Újbirodalom korában (i.e. 1550-1069) Théba volt Egyiptom fővárosa, és romjaiból nőtt ki a modern Luxor. 

(Luxor látnivalóiról szóló cikkünk első részét itt olvashatod)

A kolosszusok fotózása után buszunkkal a Nílus partjára hajtottunk, és egy kishajóval keltünk át a túlparton kikötött nagyhajónkhoz. Délre értünk vissza a hajóhoz, másfél óra délutáni szieszta következett, majd fél kettőkor ebédeltünk, s délután háromkor már loholtunk is tovább: busszal elugrottunk a karnaki templomhoz, melyről mindösszesen csak három szót sikerült feljegyeznem jegyzet-papirosomra: hatalmas, hatalmas, hatalmas!

Ha bővebben kellene szólnom róla, akkor ötször írnám le, hogy hatalmas. És valóban, itt minden gigantikus léptékű, a hely mérete nagyjából 1,5 km-szer 0,8 km, tíz katedrális férne el rajta, úgyhogy Karnak jóval-jóval több, mint templom.

Karnak szentélyek, pülonok és obeliszkek látványos együttese, szívében az istenek királyának, Amonnak szentelt templomával. Karnakban, egy bédekker szerint a XIX. dinasztia korában közel 80 ezer (!) munkás, őr, szolga és pap dolgozott a templomban. Nem véletlenül: Karnak a legjelentősebb vallási központ volt egész Egyiptomban a thébai hatalom tetőpontján, és Ipet-szut-nak („a legtökéletesebb hely”-nek) hívták.

Karnak a legjelentősebb vallási központ volt egész Egyiptomban a thébai hatalom tetőpontján, és Ipet-szut-nak („a legtökéletesebb hely”-nek) hívták

A hatalmas, hatalmas, hatalmas szóhármasomon és a legtökéletesebb hely jelzőn kívül nem is kellene mást írnom az egészről. Nem szeretem elkoptatni a leírhatatlan jelzőt, mert lehet, hogy minden leírható, csak kicsit kínlódni kell, de Karnak azért kezdi megközelíteni ezt a kategóriát.

Kínlódtak is rendesen hosszú évszázadokon át az utazók, hogy megpróbálják leírni ezeket a roppant romokat, ezeket a hatalmas méretű műemléket. Legjobban Amelia Edwards-nak sikerült, őt idézi az egyik útikönyv is. A XIX. századi író és művész tömören kijelenti: „Olyan hely ez, amelyről sokat írtak és gyakran lefestették; de amelyről semmilyen iromány és műalkotás nem tud többet közvetíteni, mint egy eltörpült és halvány benyomást… A méretarányok túlságosan hatalmasok; a hatás túl elsöprő; az ember saját döbbenetének, kicsiségének és tehetetlenségének érzése túlságosan teljes és lehengerlő”.

Szóval most akkor én mit írjak? Igazából azt írom le, amit másoknak is megmutatnék: a Karnakban készült sok-sok fotó közül 5-öt választottam ki, melyet papírképnek is előhívok egy mutogatós albumba.

Egyrészt lefotóztam bejárattól a kosfejű szfinxekkel szegélyezett felvonulási utat, melyen mi is végighaladtunk. Majd a nagy udvaron lefotóztam II. Ramszesz (i.e. 1279-1213) szobrát, az óriási gránitszobor összezárt lábai előtt egyik lánya látható.

Innen a második pülonon keresztül bejutottuk a nagy hüposztül csarnokba. 134 db oszlop-erdő, belefotóztam az erdőbe. S hogy ez az oszlopcsarnok mekkora? Akkora területű, hogy elférne benne a római Szent Péter-bazilika és a londoni Szent Pál-székesegyház együtt.

A negyedik fotómon az ötödik pülon előtt áll Hatsepszut két obeliszkje közül az egyik látszik: ez a legmagasabb obeliszk Egyiptomban, 29,2 m magas, és a csúcsát eredetileg elektrummal (az arany és ezüst ötvözetével) borították.

Végül az ötödik képen a szent tó közelében álló Szkarabeuszbogár kőszobrát (amelyet III. Amenhotep a felkelő napnak ajánlott) fotóztam le (Lakó Jutkáék meg is kerülték), végül a Szent-tó partján ittam egy üdítőt, és eltettem a fényképezőt.

Most pedig abbahagyom Karnak leírását. A befogadhatatlan templom után egy papiruszműhelybe mentünk el még Karnakban, ahol Lóri, kolozsvári származású idegenvezetőnk bemutatta a papiruszkészítés mozzanatait. Venni nem vettünk semmit.

Már besötétedett, amikor visszaértünk a luxori templomhoz, melyen gyönyörű kivilágításban vezetett végig minket Lóri. A javarészt III. Amenhotep (i.e. 1392-1355) által épített luxori templom sejtelmes volt éjjel, és gyönyörű kivilágított képeket sikerült róla csinálnom.

A hatalmas, 24 m magas első pülon előtt áll illetve ül három óriási II. Ramszesz-szobor, és itt áll egy állítólag rózsaszín, éjjeli kivilágításban hamuszürke gránitobeliszk (ennek a párját már láttam 16 éves koromban, ugyanis az Párizsban a Concorde téren áll).

Aztán bevetettük magunkat a templom kivilágított belső részeibe is, láttunk sok érdekeset, de persze itt is láttunk egy olyan jelenetet, amelyről az átlag-utikönyvek nem nagyon írnak. Idegenvezetőnk sem mindenkinek mutatta meg, mondta hogy a prüdek ne jöjjenek, mert múltkor is azt mondták róla: „Milyen ember ez a Boros Lóri, mindig csak f****kat mutogat!”. Mondta ezt két idősebb és prűdebb asszony Boros Loránd idegenvezetőről, mikor a híres luxori templomban megmutatta csoportjának a falon azt a jelenetet, ahol Ámon-Ré éppen elélvez.

A mi idegenvezetőnk is a kolozsvári születésű, nagyon művelt Boros Loránd volt, amikor 2008. január 4-én Luxorban megmutatta az ominózus elélvezős képet. Szóval, Ámon Ré elélvez, és lövell ki az ondója – ezzel a jelenettel zártuk a luxori templom meglátogatását este hét után. Azután vacsora a templomtól pár méterre, a Níluson horgonyzó hajónkon, majd visszavonultunk kabinunkba.

Szerencsére a Níluson ringatózó hajónkon sokáig ágyban maradhattunk. 2008. január 5.-re, szombatra ugyanis ez szerepelt az utitervben: „Reggeli után egész napos szabad program Luxorban.” Mondjuk feleségem, Mona nemcsak a reggelit, hanem a szabadprogramot is kihagyta, és betegen fetrengett egész délelőtt a hajón. Én Lakó Jutkáékkal bevetettem magam a nyüzsgő arab városba, amelynek egyébként különböző könyvek szerint 150-300 ezer lakosa van.

Az Aboudi könyvesboltban (Corniche al-Nil) kezdtünk reggel kilenckor, aztán bevetettük magunkat a bazárba, és segítettem alkudni bőrpuffra, sálakra, mindenre Jutkáéknak, délután 2-től este 6-ig Timivel és Gáborral jártuk a bazárt, ekkorra már jött Mona is, jobban lett. Én elememben éreztem magam, az ebédet leszámítva 9 órát nyüzsögtem a bazárban, és magamnak is meg a gyerkőcöknek otthonra is elég sok mindent bevásároltam. Pólókat tevéset és szkarabeuszosat, szkarabeusz-skorpiós üvegpiramist fiamnak, hibiszkuszteát tollakat, ánizsteát, fügelekvárt, filteres hibiszkuszteát, stb, stb.

Este hatkor még befutottunk az Old Winter Palace hotelbe: ez Luxor leghíresebb, 1887-ben épült szállodája, ahol olyan hírességek szálltak meg, mint Agatha Christie és Noel Coward. Innen visszarohantunk a hajó mellé, és a csoporttal egy kellemes Nílus parti étterembe ültünk be, ahonnan fél nyolckor a luxori vasútállomásra mentünk, onnan pedig hálókocsis vonattal továbbutaztunk a 674 kilométerre fekvő Kairóba.

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!