Tekintsétek az alábbiakat úgy, hogy ezúttal most nem tripadvisor vagy google értékelést adok, hanem pár képpel megkönnyítem, ha Korfun egy hotelt kerestek, ami közel van a reptérhez és a fővároshoz, jó a kilátása a tengerre és van kis napozóstégje is a saját tengerpartján.
Az Oasis Hotel Peramában – Fotó: Barna Béla
Sokan és sokféleképpen utazunk, sokan és sokféle helyen szeretünk megszállni. Van, aki elvan egy függőágyon vagy matracon, van, akinek luxus kell, s van, akinek meg mondjuk kilátás. Van, aki azt mondja, nem költ fölöslegesen szállodára, van, aki meg azt mondja, az is tud élmény lenni.
Most én ebből szeretnék egy szeletet felvillantani, egy konkrét példán keresztül, hogy hogy működik az én hotel-kiválasztási mechanizmusom. Tehát ez nem reklám, nem fizet érte a hotel. Tekintsétek inkább úgy, hogy ezúttal most nem tripadvisor vagy google értékelést adok, hanem pár képpel megkönnyítem a választásotokat, ha ilyen vagy ehhez hasonló hotelt kerestek Korfun. Szóval, volt pár preferenciám, s ezeknek ez a korfui hotel megfelelt.
Az első feltételem az volt, hogy legyen közvetlen tengerpartja. Illetve a pontos elképzelésem az volt, hogy legyen egy saját kis tengerparti mólója, ahonnan bemehetek a vízbe, de ki is feküdhetek napozni. A második preferenciám a kilátás: a szobák nagyobb része legyen tengerre néző, nem csak ám kihajolva száz háztető felett egy négyzetcentiméter tengert látni, hanem úgy igazából, telibe. Feltételem volt az is, hogy a szobából látszódjon a napfelkelte. Feltételem volt még, hogy legyen egy medencéje, s legyen saját bárja is. Végül az is előnynek számított, hogy a repülőtér meg maga Korfu városa se legyen 5-10 kilométernél messzebb.
Nyilván több ilyen hotel is van a szigeten, de nekem a korfui Péramában található 3 csillagos Oasis Hotel jött be, amit 2025 nyarán egy csoporttal teszteltem is.
Szóval, a szálloda közvetlen tengerparti szálloda, amelynek egészen jó az elhelyezkedése: a sziget keleti részén, központi helyen fekszik, így ideális kiindulópont a sziget felfedezéséhez, de Korfu városa is mindössze hét kilométerre található (ráadásul Peramát egy gyalogos gát köti össze a Kanoni-félszigettel. A repülőtér is mindössze öt kilométerre fekszik a szállástól, így nincs nagy transzferidő, kora reggeli vagy késő esti járatokhoz is tökéletes. Ami azt is jelenti, hogy a szállás közvetlen közelében van a kifutópálya, így akár a repülő-fotósoknak, spottereknek is jó választás lehet.
És ez fordítva is igaz: viszonylag jó helyen ültem a repülőn, a gép bal oldalán elöl, ablak mellett, s utólag a fotókat nézegetve és beazonosítva jöttem rá, hogy lefotóztam a hotelünket is. Íme a kép.
Perama partjai landolni készülő repülőből – Fotó: Barna Béla
Ja, a Korfu és Paxos között közlekedő hajóról is fotóztam már a hotelt. Erről is álljon itt egy kép:
Fotó: Barna Béla
Aztán nézzük a tengerpartiság kérdését: aki nagy napos és homokos partra vágyik, annak nem megfelelő választás. A sziget ezen partja elég meredek, úgyhogy a kisebb strandok és mólók kedvelőinek ajánlanám, íme egy-két kép a móló környékéről is.
A szálló kis mólója – Fotó: Barna Béla
A szálló kis mólója – Fotó: Barna Béla
A szálló kis mólója – Fotó: Barna Béla
A szálló kis mólója – Fotó: Barna Béla
A tengerre néző szoba is jó választás itt, a sziget és a szárazföld közötti tengerrészre látunk rá, keleti irányban, tehát akár napfelkelte-nézést is csinálhatunk a szobából. Napfelkelte nézéskor pedig eszünkbe juthat Homérosz görög költő, illetve az ő egyik híres kifejezése, a rózsaujjú hajnal, ógörögül rhododaktylos Eos (ροδοδάκτυλος Ἠώς). Illetve, ha bal felé nézünk, akkor Albánia déli részének hegyvidékét látjuk, szemben pedig a szárazföldi Görögország hegyei tornyosulnak a távolban.
2025. június 4., reggel 6:14 – Fotó: Barna Béla
2025. június 5., reggel 6:34 – Fotó: Barna Béla
2025. június 6., reggel 5:49 – Fotó: Barna Béla
Apropó Homérosz, a szálloda partjáról, ha nem is nagyon, de valamennyire látszik Pontikonisi (Ποντικονήσι) kis szigete, azaz az Egér-sziget, ami arról nevezetes, hogy a legenda szerint az Odüsszeuszt segítő hajót Poszeidón megátkozta, s a hazaúton sziklává változtatta őket hajójukkal együtt.
Ouzózás a bárban – Fotó: Barna Béla
Táncosok a szállodában – Fotó: Barna Béla
És végül van saját medencéje és bárja is a szállodának, ahol kis csoportunkkal több hangulatos estét is eltöltöttünk itt beszélgetéssel és uzózással, de néztünk itt táncosokat is, akik az egyik legismertebb és legmélyebb érzelmeket kifejező tradicionális görög táncot adták elő, ez a zeibekiko (ζεϊμπέκικο).
Kép és szöveg: Barna Béla
Kilátás reggel a tengerre – Fotó: Milák Jázmin
Kilátás napközben a tengerre – Fotó: Milák Jázmin
