A Fligely-fok (oroszul Мыс Флигели) Európa, s egyben egész Eurázsia, valamint Oroszország legészakibb pontja a Ferenc József-földön lévő Rudolf-szigeten található. A kontinentális Európa legészakibb pontjának sokan a norvégiai Északi-fokot (Nordkapp) tartják: innen még egyébként pontosan 1412 kilométerre fekszik a Fligely-fok. Melynek környékén több magyar nevet is találunk a térképen.
Még 1412 km a másik legészakibb pont a Nordkapptól
Nagyjából ezzel a mondattal elégedett voltam, hogy majd ezt elmondom a csoportomnak az Északi-fokon (Nordkapp) állva, aztán haladjunk tovább. De hülye kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, s több napot töltöttem ennek a szigetnek a térképének a böngészésével: nem nyugodtam, amíg nem találtam egy Buda Pesth feliratot a sarkvidéken, de Deák Ferencről is van itt sziget elnevezve. Na de haladjunk sorjában.
A Fligely-fok – Fotó: Ansgar Walk, wikipedia
Szóval, Európa legészakibb pontja hivatalosan a Fligely-fok (oroszul Мыс Флигели), a Rudolf-szigeten (Остров Рудольфа) van, mely a Ferenc József-föld szigetcsoport legészakibb tagja.
A Rudolf-sziget – Fotó: shutterstock
Ez az Oroszországhoz tartozó szigetcsoport igen közel van az Északi-sarkhoz, a Novaja Zemljától (Új-Föld) pedig északra és a Spitzbergáktól keletre fekszik.
A szigetcsoport és a legészakibb pont térképen
Na de miért van ennyi osztrák kötődésű név itt? Nos, mert a 191 jéggel borított szigetből álló és gyakorlatilag lakatlan szigetcsoportot 1873-ban egy osztrák–magyar expedíció fedezte fel. Az expedíciót Julius von Payer (magyaros formában Payer Gyula) főhadnagy és Karl Weyprecht vezette.
Az osztrák-magyar lobogó alatt futó expedíciót, bár kormányzati szervek is finanszírozták valamennyire, de a költség nagy részét a monarchia arisztokratái fizették, a teljes büdzsé közel felét pedig két elszánt gróf: Johann Wilczek és Zichy Ödön.
A felfedezőútra az S/X Admiral Tegetthoff gőzössel indultak, amit direkt e célból építettek, s mely Wilhelm von Tegetthoff osztrák tengernagyról kapta a nevét. A hajó 1872. június 13-án futott ki Bréma kikötőjéből.
Kepes Gyula a sarkvidéken. Forrás: Payer 1876-ban megjelent könyve – MDZ Münchener Digitalisierungs Zentrum
A hajónak 24 fős volt a személyzete; az egyetlen magyar Dr. Kepes Gyula volt, a hajóorvos. Az ő tanácsának is köszönhető, hogy nagy mennyiségű tokaji aszút és citromlevet vittek magukkal, hogy a skorbutot elkerüljék. A két italt keverve, fagyottan fogyasztották. Ráadásul amikor a norvégiai Tromsø-ben kikötöttek, Kepes tanácsára a sarki szeder vitamindús gyümölcséből is vásároltak nagyobb mennyiséget.
A Tegetthoff útvonala és a visszafelé megtett expedíció
Tromsø városából az Északi-fokot megkerülve a tervek szerint jutottak el Novaja Zemlja szigetig, de attól nem sokkal északra a hajó a jég és a sötétség fogságába került: ne feledjük, ahol ők tartózkodtak, ott a nap október 19-én ment le és legközelebb csak február 16-án kelt fel újra! A hajó örökre a jég foglya maradt, nem sikerült a reménykedve várt tavaszi olvadásnál sem kiszabadítani. Pedig az expedíció tagjai megtettek mindent: csákánnyal, fűrésszel, feszítőrudakkal, sőt még robbantásokkal is próbálkoztak a néha tíz méter vastag jég ellen, amely már a hajó fölé is tornyosult. A jégtáblák közé zárt Tegetthoff 372 napig sodródott észak felé, mígnem 1873. augusztus 30-án az északi szélesség 80. foka közelében egy, a térképen addig nem jelölt szárazföldet pillantottak meg! A szigetcsoport partjainak közelébe csak két hónappal később jutottak el, és partra lépve uralkodójuk tiszteletére Ferenc József-földnek nevezték azt el.
A Ferenc József-föld manapság – Fotó: shutterstock
A második sarkvidéki telet a sziget közelében töltötték, jobbára elejtett jegesmedvéket ettek, skorbut és egérinvázió gyötörte őket. Az első kutyaszános csapat csak 1874 márciusában indulhatott az ismeretlen földre Payer vezetésével: a több szárazföldi miniexpedíció során feltérképezték a Ferenc József-földet.
Viszontagságos útjuk során a 82. fokig hatoltak északra, megállapítva, hogy a szigetek zöme 200-400 méter magas fennsík. Az expedíció kezdeményezői nevét megörökítendő a Ferenc József-földet két nagyobb egységre, a Wilczek-földre és a Zichy-földre osztották Payerék; az expedíciót finanszírozó vázsonykői Zichy Ödön (Edmund) (1811-1894) lett hát a Zichy-föld névadója. Az ő fia volt egyébként gróf Zichy Jenő (1837-1906), szakíró, politikus és Ázsia-kutató.
Mint említettem, a szigetcsoport neve az uralkodó iránti tiszteletből I. Ferenc József lett, de van itt a feleségéről, Sissiről, azaz Erzsébet magyar királynéról is elnevezve sziget mindmáig (Ostrov Yelizavety Остров Елизаветы). A Rudolf-szigetet meg egyébként Sissi fiáról, Rudolf osztrák–magyar trónörökösről nevezték el, maga Európa legészakibb pontja pedig a galíciai születésű osztrák August von Fligely (1811-1879) térképészről kapta a nevét.
A Fligley-fok környéke Forrás: Payer 1876-ban megjelent könyve – MDZ Münchener Digitalisierungs Zentrum
A meridián ívmérés elméletének úttörőjeként Fligely gondoskodott Magyarország, Erdély és a szomszédos Havasalföld háromszögeléséről. Az expedíció ténylegesen járt ezen a ponton, a visszaemlékezések szerint a szigetcsoport legészakibb pontjának, a Fligely-foknak elérésekor az ünnepi koszt kávé, rum és húskivonat keverékéből állt.
A Fligely-fok egyébként nem csak Európa, hanem egész Eurázsia és Oroszország legészakibb pontja is (é. sz. 81° 51′ 29″, k. h. 59° 05′ 30″).
A Fligely-fok egyébként nem csak Európa, hanem egész Eurázsia és Oroszország legészakibb pontja is (é. sz. 81° 51′ 29″, k. h. 59° 05′ 30″). És ha már Oroszország, említsük meg, a The Moscow Times 2019-es cikkét, mely azt írja, hogy „Oroszország kitűzte zászlaját Eurázsia legészakibb csücskére, hogy szimbolizálja Oroszország azon vágyát, hogy békésen felfedezze és fejlessze az Arktiszt – közölte az Északi Flotta. Az acélszerkezetet a Fligely-fokon emelték, egy katonai expedíció során vonták fel 2019 szeptemberében„.
A The Moscow Times cikke 2019-ből
De térjünk vissza a sziget felfedezésének idejébe: a továbbiakban a szigetcsoporton számos kisebb területnek is nevet adtak az osztrák-magyar felfedzők, így került rengeteg osztrák nevű vidék a térképre: Wiener Neustadt-sziget, Tirol-fok, Klagenfurt-sziget, Trieszt-fok, Fiume-fok.
A Wiener Neustadt-sziget
Az ember által először látott szigetek, fokok, gleccserek elnevezéseinél nem voltak hálátlanok a magyar szponzorral sem, de gróf Zichy Ödön és az osztrák nevű földrajzi nevek mellett a Deák Ferenc-sziget, a Hungária-szoros, Vámbéry-szigetcsoport és a Pest-fok is felkerült a térképre. Utóbbit amúgy hazaérkezésük után sebtében át is kellett nevezni Budapest-fokra, ugyanis épp az expedíció ideje alatt egyesült a magyar főváros, így lett a térképen Buda és Pest nevű hegyfok, melyet egy 1898-as angol térképen „Cape P&O” néven találunk meg. A P az Pest, az O pedig Buda német nevének, Ofen-nek a kezdőbetűje.
A Wilczek-föld északnyugati fokát nevezték egyébként el Buda-Pesth-foknak elvileg, mindazonáltal ez egy téves földrajzi fölfedezés eredménye a mai tudásunk szerint: a hely nem is létezik, az Északi-sarknál gyakran előforduló délibáb jelenség tévesztette meg a felfedezőket, akik a területről készített térképükön olyan földterületeket hegycsúcsokat és fokokat is feltüntettek, amelyek valójában sohasem léteztek. A Ferenc József-föld térségébe irányuló későbbi expedíciók (például Fridtjof Nansen) számoltak be arról, hogy az említett földrajzi területek nem léteznek, köztük a Budapest-fok sem.
És meg kell még említeni, hogy az 1873-ban egyesített Budapest első főpolgármesteréről, Ráth Károlyról is hegyfokot neveztek el! Ez az 1874-es térképen a C. Buda Pesth mellett silabizálható ki: CRath. Ez egyébként az 1897-es angol térképen is megvan még, ott a Rudolf-sziget keleti partján található a Ráth-fok!
Magyar nevek a Ferenc József-föld térképén
Ha rákeresünk a Google térképen, találunk olyat, hogy Salm Island (Остров Сальм). Namármost kit rejt a név? Nos, Salm Miklós (Niklas Salm, 1459-1530) császári hadvezér van a sziget neve mögött, aki egyébként 1527-ben I. (Habsburg) Ferdinánd király hadvezéreként elfoglalta Budát, majd Ferdinánd ellenkirályát, Szapolyai Jánost győzte le a tokaji csatában. De nem ezért neveztek el róla a sarkvidéken szigetet, hanem mert 1529-ben, 70 éves korában Bécs első török ostroma idején sikerrel megvédelmezte a várost.
A MacKlintok-szigeten is van egy picike magyar vonatkozás, egy Simony-gleccser: Friedrich Simony (1813–1896), aki bár Csehországban született, apai ágon magyar származású tudós volt. Az osztrák földrajz ősatyjának is szokták nevezni Simonyt, akinek nagy hatása volt az osztrák geográfia 19. századi fejlődésére: 1851-ben 38 évesen lett a Monarchia első hivatalos földrajzprofesszora és első földrajz tanszékének vezetője.
Visszatérve az expedícióhoz, 1874 májusára már reménytelenné vált a helyzetük, emiatt a Tegetthoffot elhagyták, és csónakokon, illetve a csónakokból kialakított szánokon vágtak neki a jégnek. Embertelen szenvedések árán, 96 napos vándorlás, három hónapos jégmezőn való küszködés után érték el a Novaja Zemljától északra húzódó nyílt tengert, és csónakba szállva a szigethez eveztek. Alig maradt már élelmük, amikor 1874. augusztus 24-én végre az útjukba került egy orosz bálnavadász hajó, ami megmentette a csónakokban éhező 23 embert. Az orosz hajó a norvégiai Vardø kikötőjébe vitte az elcsigázott embereket. A kis norvég halászfaluba visszaérkezve elsőként Kepes doktor értesítette a magyarországi sajtót az expedíció sikeréről.
Vardøből a legénység és Weyprecht a Finmark nevű német hajó fedélzetén tért vissza Hamburgba 1874. szeptember 5-én, Payer és Kepes Koppenhágában találkozott a svéd királlyal majd ők is Hamburg irányába vették az irányt; Bécsbe vonattal érkeztek meg, ahol már a pályaudvaron ünnepi fogadtatásban részesítették az expedíció tagjait, szeptember 25-én pedig estélyt rendeztek a hős felfedezők tiszteletére.
Az expedíció történetét Payer írta meg 1876-ban, Kepes doktor pedig hazatérése után nem sokkal tartott előadást a Magyar Földrajzi Társaságban útjukról. Csak érdekességként mondom, hogy a híres hevesi fényművész, Kepes György és unokaöccse, Kepes András műsorvezető ennek a hajóorvos Dr. Kepes Gyulának leszármazottai.
S bár az expedíció nem találta meg küldetésének fő célját, az északkeleti átjárót, Bécsbe hazatérve a felfedezőket hősként ünnepelték, Weyprecht és Payer kitüntetésben is részesült. Julius von Payer egyébként festői is volt, mitöbb Munkácsy Mihály tanítványa, ő 1892-ben megfestette kalandjuk több pillanatát. A kor egyik híres zeneszerzője, Eduard Strauss pedig még egy Weyprecht–Payer indulót is írt a két parancsnok tiszteletére.
Egyébként az Egész az északi pólusig című, Jókai Mór 1875-ben megjelent tudományos-fantasztikus kalandregényét a Ferenc József-földet felfedező osztrák–magyar északi-sarki expedíció ihlette. Hőse, Galiba Péter, akit ottfelejtettek a jégtáblák fogságába került Tegetthoff gőzösön. És igazából szerintem vajmi kevés köze van, s nem az expedícióról szól, de sokak szerint a magyar sci-fi irodalom egyik kiemelkedő darabja, amely a korabeli sarkkutatási lázat ötvözte Jókai élénk fantáziájával.
A Felfedezők és sarkkutatók nyomában című kiállítás Budapesten – Fotó: Barna Béla
A Felfedezők és sarkkutatók nyomában című kiállítás Budapesten – Fotó: Barna Béla
A Tegetthoff expedíciót egyébként Budapesten, a Magyar Természettudományi Múzeumban egy kiállítás is részletesen bemutatta. A Felfedezők és sarkkutatók nyomában című kiállítást 2026. május 23-án sikerült megnéznem, volt itt tárló a Tegetthoff expedíció és Jókai kapcsolatáról, a múzeum padlóján pedig egy jó térkép is megmutatta az útvonalat, a tárlókban ott voltak Karl Weyprecht és Julius von Payer útleírásai.
Az expedíció térképe a padlón – Fotó: Milák Jázmin
A kiállítás egyik fő eleme egyébként Horvath Esther nemzetközileg elismert fotográfus A sarkvidéki éjszaka csillagai kiállítása volt; sarkkutatói történeteken keresztül mutatják meg Esther képei, hogy milyen is az élet a világ egyik legszélsőségesebb pontján.
De visszatérve a Ferenc József-földhöz: a 191, csaknem állandóan jéggel borított szigetből álló, 16191 km² terület azonban nem lett Ausztria-Magyarország része. A Monarchia nem jelentette be az igényét a szigetcsoportra, később Norvégia és a Szovjetunió is magának követelte azt. Utóbbi 1926-ban hivatalosan is saját birtokának nyilvánította a területet, és mivel a válaszul útnak indított két norvég hajó (a Torsnes és a Hvalrossen) elakadt a jégben, a szovjet jégtörő meg előbb megérkezett, így nem lett norvég terület sem a Ferenc József-föld. Az egykori Szovjetunió 1932-ben annektálta a területet, az Orosz SZSZSZK-hoz csatolta és katonai bázisokat létesített. Információk szerint a hidegháború alatt két katonai reptér épült ide, a szigetek egyszerre adtak teret kutató és katonai céloknak.
Repülőgép Oroszország legészakibb katonai bázisán – Forrás: wikipedia
Ma Oroszországhoz tartozik a szigetcsoport, ahol az Alekszandra-föld ad otthont a Nagurszkoje (Nagurszkaja) katonai bázisnak, Oroszország legészakibb katonai bázisának, amelyet az 1950-es években építettek, az egykori meteorológiai állomás helyén. A Nagurszkojét az 1950-es években építették a szovjet nagy hatótávolságú bombázók amerikai célpontokra tartó bázisaként, és az Arktiszi Műveleti Csoport (OGA) tartotta fenn, amely az összes sarkvidéki bombázó bázisát is fenntartotta. Nevét Jan Nagórski (1888–1976) úttörő lengyel pilóta után kapta, és a hidegháború idején a szigetcsoport egyik legfontosabb meteorológiai állomásaként szolgált.
Oroszország legészakibb katonai bázisa – Forrás: wikipedia
Oroszország legészakibb katonai bázisainak hatósugara
Az orosz katonai bázist 2017-ben nyitották meg újra: az új bázist háromkaréjú szerkezetéről Arktiszi-lóherének (Arkticheskiy trilistnik) neveztek el: 150 katona befogadására alkalmas 18 hónapon keresztül, területe pedig 14 000 m². A korszerűsített légibázist fenyegetésnek tekintik az amerikai katonai létesítményekre, a grönlandi Thule-ban, melyet jól szemléltet az alábbi térkép. Végül említsük meg, hogy 2017-ben Vlagyimir Putyin orosz elnök ellátogatott a szigetcsoportba.
Barna Béla
A szerző a Felfedezők és sarkkutatók nyomában kiállításon 2026. május 23-án – Fotó: Milák Jázmin
