A Finnair az északi-sarki (poláris) útvonalat használja a Tokió és Helsinki közötti járatain, amely a legrövidebb utat biztosítja a két város között az Északi-sarkvidék felett. 2026. január 30-án én is átrepültem velük az Északi sarkpont felett.
A Tokió-Helsinki repülés képernyőképe
2026. januárjában Új-Zélandra és vissza a finn nemzeti légitársaságtól sikerült egy világkörüli jegyet beszereznem. A Budapest – Helsinki – Los Angeles – Auckland, Auckland – Tokió – Helsinki – Budapest utazásomból most csak a Tokió-Helsinki szakaszt emelném ki, ez volt ugyanis az a repülés, amikor repülővel eljutottam az Északi-sarkra.
A jegyem
Tokiói felszállásunk után a Finnair AY0074-es számú járatával elhaladtunk a Kuril-szigetek mellett, majd a Kamcsatkai-félsziget mellett.
A Tokió-Helsinki repülés képernyőképe
S bár én a 39A ülésen ültem, ez januárban egyrészt egy kis ideig nappali, de felhős, másrészt full éjszakai repülés, tehát az ablakból semmi nem látszott, így csak a képernyőn követtem az útvonalunkat, de így is izgalmas volt szerintem.
A Tokió-Helsinki repülés képernyőképe
Elhaladtunk például az Aleut-szigetekhez tartozó Attu sziget közelében, mely Alaszka állam egyik legnyugatibb pontja az Egyesült Államokban. Egyébként gépünk Attu és az Oroszországhoz tartozó Bering-sziget között repült el: a szigetet Vitus Jonassen Bering (1681-1741) dán származású tengerészről nevezték el, aki hajótörést szenvedett a Bering-sziget partjai mentén és ott 28 emberével skorbutban meghalt. Innentől már a róla elnevezett Bering-tenger fölött repült a gépünk.
Fotó: Barna Béla
Átrepültük a híres nemzetközi dátumválasztó vonalat (International Date Line, IDL), vagy másik ismert nevén vasárnap-hétfő vonalat is, mely egy képzeletbeli vonal a földrajzi keleti hosszúság 180°-a mentén halad észak-déli irányban, és különböző dátumú területeket választ el egymástól. A dátumválasztó természetesen csak elméletben egy egyenes, észak-déli irányú vonal: igazából egy-egy ország különböző területei, ahol áthalad a keleti 180°-os hosszúsági vonal, hogy azok egy időzónához tartozzanak, emiatt a dátumválasztó kacskaringókat tesz.
A dátumválasztó vonal a Bering-szoros környékén
Ez történt itt, repülésünk helyszínénél, Oroszország keleti csücskénél, ahol a dátumválasztó keletre eltér és a Csukcs-tengerben halad, így az orosz szárazföld keleti részén is +12 óra van. A Bering-tengerben viszont a dátumválasztó nyugati irányba tér ki (¬10 óra), azért, hogy az Aleut-szigetek azonos dátumú időzónába essenek. A szigetektől délre a vonal délkeleti irányban visszatér a 180°-os meridiánhoz. Hogy értsük, Japán +9 órányi időzónában van Greenwichtől.
A repülőnk helyi idő szerint péntek 23:10-kor (14:10 UTC) indult Tokyo NRT repülőteréről, 3 óra repülés után az orosz Bering-sziget fölött szombat reggeli 5-kor repültünk. Újabb egy óra repülés után dátumválasztót nyugatról kelet felé átrepülve pedig Attu sziget fölött visszakerültünk péntek reggel 7 órára! Persze ennek a mi esetünkben most nem volt jelentősége, mert nem szálltunk ugye ki a repülőből.
A rajzfilmben is a dátumválasztó a fő probléma
A dátumválasztón átrepülve egyébként rögtön gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilmje jutott eszembe az 1980-as évekből: a 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal (La vuelta al mundo de Willy Fog) egy 1983-ban vetített spanyol–japán rajzfilmsorozat volt, ami ugye Jules Verne ugyancsak 80 nap alatt a Föld körül című regénye alapján készült. És persze a rajzfilmben nem feltétlenül azt figyeltem, de már gyerekként látómezőmbe hozta be a dátumválasztó vonal problematikáját: Willy Fog (Phileas Fogg) ugyanis megkerülve a Földet és visszaérve Londonba, azt hiszi, hogy egy napot késett, és elvesztette a fogadást. Másnap azonban kiderül, hogy nem vasárnap van, hanem még csak szombat, szóval mégis megnyeri a fogadást. Ugye Willy Fog nem számolt azzal, hogy kelet felé haladván 15° megtételekor 1 órát nyert, ami a Földet megkerülve (360°) 24 órára jött ki.
Alaszka fölött repülünk
A dátumválasztó után átrepültünk pontosan a Szent Lőrinc-sziget (St Lawrence Island) felett is; ez a sziget az USA-hoz tartozó, de Oroszországhoz közelebb eső nagy sziget a Bering-tengerben.
Alaszka fő részét is érintettük, Wales városa felett repültünk. Itt an Amerika legnyugatibb pontja: a Prince of Wales-fok és Ázsia legkeletibb pontja, a Gyezsnyov-fok között mindössze 82 km a távolság. És ez a híres Bering-szoros mely a Csendes-óceánt és a Jeges-tengert köti össze, és az ázsiai és az amerikai kontinenst választja el egymástól. A szoros közepén helyezkednek el a Diomede-szigetek (острова Диомида, Diomede Islands). Látni ezekből továbbra sem láttunk semmit. Csak nagyjából tudtuk, hogy átrepültük az Északi sarkkör vonalát is.
A Tokió-Helsinki repülés képernyőképe
A Tokió-Helsinki repülés képernyőképe
Innentől szinte nyílegyenesen repültünk a Finnair gép az északi sark irányába. És nem reklám, hanem tény, s meg kell említeni, hogy 1983-ban a Finnair volt a világ első légitársasága, amelynek járatai megállás nélkül repültek Nyugat-Európából Japánba. A Helsinki–Tokió vonalon DC-10-30ER gépek közlekedtek (Japán Finnországból légvonalban észak fele van). 1988-ban elindult a Helsinki–Peking járat is, így a Finnair lett az első nyugat-európai cég, amelynek nonstop járatai mentek Európából Kínába is.
Az Északi-sarkon
De aztán jött 2022, amikor is az orosz háború miatt, illetve február 28-án a Finnair ki lett tiltva az orosz légtérből. Ez ad magyarázatot arra, hogy miért is jöttünk hát Japánból Alaszka felé indulva el Finnországba. Az első ilyen Finnair járat egyébként 2022. március 9-én indult el.
Azon a járaton négy pilóta volt, egyikükkel, Aleksi Kuosmanen, a Finnair A350-es kapitánya és flottafőnök-helyettesével a légitársaság honlapján olvasható interjú is készült, aki azt nyilatkozta, hogy „Órákig tartó gondos tervezés előzte meg ezt a repülést”. Véletlen egybeesés, hogy Aleksi nem volt az első pilóta a családjában, aki átrepülte az Északi-sarkot. Édesapja, Ismo Kuosmanen a pilótafülkében volt a Finnair első nonstop repülésén az Északi-sark felett 1983-ban. „Az Északi-sark feletti repülés valószínűleg minden hosszú távú pilóta bakancslistájának része, és számomra ez a repülés különösen személyes jelentőséggel bírt.”
Az új útvonal tervezését egyébként Riku Kohvakka és a Finnair járattervezési csapatai kezdték meg. Riku csapata kiszámította az új útvonalak alapvető adatait: a repülési időt, a hasznos terhet, az üzemanyag-fogyasztást és a navigációs díjakat, hogy megkapják a repülés költségét a Finnair forgalomtervezése számára. Részletes tervezésre volt szükség az útvonal mentén lévő terepviszonyok tekintetében is. A poláris útvonalon való repülés az úgynevezett ETOPS (Extended-range Twin-engine Operational Performance Standards) idők meghosszabbítását is jelentette, azaz a maximális távolságot, amelyet az útvonal megtehet egy megfelelő útvonalon lévő kitérő repülőtérig, ha például az egyik repülőgép-hajtómű műszaki hibát tapasztal.
Az első HEL-NRT útvonal tervezett repülési ideje 12 óra 52 perc volt, míg a tényleges repülési idő 12 óra 54 perc volt – mindössze két perccel hosszabb. „Ilyen kiváló repüléstervezéssel a tényleges repülés pont olyan volt, mint egy átlagos munkanap az irodában” – nyilatkozta Aleksi, aki szerint az Északi-sark feletti repülés valójában tényleg nagyon eseménytelen volt. „Az egyetlen észrevehető különbség az volt, hogy a pilótafülkében lévő jó öreg mágneses iránytű kissé elromlott”.ű
Ezt láttam az Északi-sark felett
És ez tényleg így volt, csak hasítottuk mi is a légóceánt, s amikor elértük az Északi-sarkot, kaptunk egy diplomát, hogy jártunk ott; ez a hagyomány 1983-ra nyúlik vissza, amikor is a Finnair tokiói járatainak utasai szintén igazolást kaptak az Északi-sark feletti repülésért.
Diploma az Északi-sarki repülésről – Szelfi: Barna Béla
Az Északi-sark a bolygó legészakibb pontja. Érdekes lehet a kérdés, hogy ki érte el; mi még anno azt tanultuk, hogy 1909-ben Robert Peary és csapata (Matthew Henson és négy inuit segítőjük Ootah, Seegloo, Egingway és Ooqueah) volt az, aki elsőként elérte a sarkot. Érdekesség, hogy sokan úgy vélik, valójában Matthew Henson, Peary társa léphetett először a sarkra, mivel ő vezette a csapatot az utolsó szakaszon.
Amundsen tárló egy múzezmban Tromsøben – Fotó: Barna Béla
Manapság sokan az Északi-sark felfedezését (1926. május 12-én) Roald Amundsen norvég felfedező nevéhez kötik, aki a Norge léghajóval az Északi-sarkon keresztül a Spitzbergákról Alaszkába repült.
Az útvonal 2022 óta kikerüli Oroszoszágot
A Tokió-Helsinki repülés képernyőképe
Mi pont fordított irányban repültünk, a Spitzbergákon és Észak-Norvégián át 12 óra és 11 perc repülést követően hajnali 4:44-kor landoltunk Helsinki repterén.
Barna Béla
A diploma
