Jelky András, a világjáró bajai szabólegény több térkép tanúsága szerint is járt Algériában. Nézzük meg röviden most ezt.
Jelky utazásai térkép az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban – Fotó: Barna Béla
Éppen apró kis idegenvezetői sztorikat kerestem Algériához, algériai utamra készülve, amikor az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban a térképeket böngészgetve megláttam, hogy a híres magyar utazó, Jelky András, a világjáró bajai szabólegény a térkép szerint járt Algériában.
A híres utazó életútját még gyerekkoromban megismertem Hevesi Lajos 1872-es, Jelky András kalandjai című ifjúsági regénye nyomán. Baján is többször jártam híres szobránál.
Jelky szobra Baján – Fotó: Barna Béla
Jelky András (Baja, 1738 – Buda, 1783) a céh előírásai szerint 1754-ben indult vándorútra Nyugat-Európába, ahonnan izgalmas körülmények között eljutott Dél-Amerikába (Suriname) és Holland Kelet-Indiába (a mai Indonéziába) és Ceylonra is. Onnan visszajött Amszterdamon át Bécsbe, majd Budán telepedett le és ott is halt meg. Ebben a bejegyzésben most nem írok teljes életútjáról, csak arra keresem a választ, hogy mit is csinált a mai Algéria területén.
Az érdi múzeum térképe után lecsekkoltam a Magyar Utazók Lexikonát (Panoráma, 1993), amely azt írja, hogy Dél-Amerikából „1756. februárjában érkezett vissza Európába. Lisszabonban egy máltai hajóra szegődött el vitorlaszabónak. Jelkyt és utitársait a Földközi-tengeren arab kalózok ejtették fogságba, és egy Bachna nevű kikötőbe, feltehetően a mai algériai Annabába hurcolták. Innét is megszökött, és egy portugál kereskedelmi hajóval a Távol-Keletre vitorlázott.” A szócikket a jeles tudománytörténész, Kubassek János írta. A lexikonban van térkép is Jelky útjáról.
Magyar Utazók Lexikona, 176. oldal
Ugyancsak Kubassek írt egy fejezetet a Magyarok a Föld körül bookazine-ban, ebben így ír:
„1756 tavaszán sikerült portugál földön partot érnie. Vitorlafoltozóként nem látta biztosítva a jövőjét. A portugál fővárosban, a földrengés sújtotta Lisszabonban nem talált munkalehetőséget. Nyomorúságán csak a jószívű helybéli koldusok alamizsnája segített. Aztán nagy nehezen sikerült alkalmazást találnia egy Máltába tartó portugál vitorláson. Hajója azonban ismét veszélybe került: arab kalózok támadták meg. A halálfejes fekete lobogó alatt hajózó martalócok Jelkyt ismét fogságba ejtették, és Algériába hurcolták. Jelky rabszolgaként egy dúsgazdag arab kereskedő otthonába került, de egy véletlen folytán elveszítette gazdája bizalmát, s tömlöcbe vetették. Ismét csak a szökés segített rajta. Hajmeresztő kalandok során jutott egy portugál hajó fedélzetére, s Afrika megkerülésével, 1757 májusában lépett partra a kínai portugál gyarmat, Makaó kikötőjében”.
Lecsekkoltam még Für Lajos (1930-2013) debreceni és egri történész, az MTA doktora, politikus, az Antall-kormány honvédelmi minisztere egyik könyvét is (Für Lajos: Világjáró magyarok, 1990), amelyben szintén ír Jelkyről, ő is említi az algériai rabszolga-epizódot, sőt a könyv 102. oldalán ő is közöl egy térképet, amely azt mutatja, hogy Jelky András járt Algériában.
Für Lajos: Világjáró magyarok, 102. oldal
Végül meg kell említeni azt is, hogy Jelky algériai kitérője már nincs említve a magyar wikipédia szócikkben, amely Pusztai Gábor kutatásaira hivatkozik, illetve az Alföld című, irodalmi, művészeti és kritikai folyóiratban megjelent 2014-es tanulmányára (A nem létező Jelky András, fikció és valóság a világjáró bajai szabólegény történetéről).
Most a nagyon hosszú és részletes tanulmányba nem mennék bele, csak röviden összefoglalom, hogy a szerző szerint hiteles történeti források alapján igazolható, hogy 1756-ban Fokvároson át a Holland Kelet-indiai Társaság katonájaként Batáviába (az akkori Holland Kelet-India fővárosába, a mai Jakartába) jutott, azonban a róla szóló történetek sok állítása hitelesen nem alátámasztható, illetve jelenleg nincs arra utaló adat, hogy az Indonéziába érkezés előtti legendabeli történetek (a suriname-i utazás, az afrikai, algériai rabszolgaság stb.) hitelesek lennének. Pusztai Gábor egyébként rámutat arra, hogy a kor népszerű regénye, Defoe Robinson Crusoe-ja hatással lehetett az útleírásra, így kerülhettek a történetbe a „magyar Robinson” hajótörését leíró részletek.
Hogy az igazság mi, nem tisztem eldönteni, én csak azt szerettem volna kiemelni, hogy egy régi magyar világjáró, ha a valóságban nem is, de legendabeli életútja során járt Algériában.
Barna Béla
