Észak-Afrika egyik legszebb római kori helyszíne egyértelműen Tipáza, mely Algír központjától 65 kilométerre nyugatra fekszik, a Földközi-tenger partján. Látható itt amfiteátrum, a város főutcái, a kikövezett Decumanus és Cardo Maximus, színház, két bazilika, sírok és fürdők. Ismerjük meg Tipáza történetét és tegyünk egy sétát a meglehetősen kiterjedt helyszínen. A romok UNESCO Világörökségi védelem alatt állnak.
Észak-Afrika egyik legszebb római kori helyszíne egyértelműen Tipáza, mely Algír központjától 65 kilométerre nyugatra fekszik, a Földközi-tenger partján. Látható itt amfiteátrum, a város főutcái, a kikövezett Decumanus és Cardo Maximus, színház, két bazilika, sírok és fürdők. Ismerjük meg Tipáza történetét és tegyünk egy sétát a meglehetősen kiterjedt helyszínen.
Tipaza romvárosának láttképe
Tipasát a föníciaiak alapították; jelentős pun kereskedőállomás volt. Az i. sz. 1. században római fennhatóság alá került, fontos kikötővárossá fejlődött és a későbbi Mauretania provincia meghódítására indított hadjárat kiindulópontja lett. Később Colonia Aelia Augusta Tipasensium néven municipiummá vált. A római város három kis, tengerre néző dombon épült, közel 20 km-re keletre Caesareától (Mauretania Caesariensis fővárosa).
A rómaiak gátakat és tornyokat építettek a tengerpartra és vaskos fallal vették körül a várost: körülbelül 2300 méter magas falat építettek a nomád törzsek elleni védekezésül. Szakértők szerint katonai és kereskedelmi szempontból Tipáza nagy jelentőséggel bírt, de művészetében vagy műveltségében nem volt túlzottan kiemelkedő.
A kereszténység korán megjelent Tipázában: az első keresztény felirat – egyúttal a legrégebbi keresztény sírfelirat Római-Afrikában 237-re datálható. A város a 3. században fontos keresztény központtá, püspöki székhellyé vált: számos keresztény vallási épület épült itt a harmadik és negyedik század végén, köztük három templom – a Nagy Bazilika és az Sándor-bazilika a nyugati dombon, valamint a Szent Salsa-bazilika a keleti dombon, amelyek Algéria modern kori határain belül a legnagyobb bazilikák. A lakosság zöme azonban sokáig még nem lett keresztény, egészen addig amíg vértanúhalált nem halt Szent Salsa (Szelszela).
Tipaza romjai
Szent Salsa (vagy Tipasai Salsa, Máté György könyvében Szent Szelszela) egy 4. századi keresztény mártír volt. A legenda szerint szülei egy pogány ünnepségre vitték, hogy Draco istent tiszteljék. Salsa azonban keresztény hite miatt nem volt hajlandó részt venni a szertartáson, sőt mi több keresztény hite miatt megtagadta egy pogány bálvány imádását: a bálvány fejét a tengerbe dobta. Emiatt a feldühödött nép halálra kövezte, testét pedig a tengerbe vetették. Ámde a tengerből csodával határos módon kiemelt holttestet a kikötő feletti dombon eltemették egy kis kápolnában, amelynek helyére épült később a bazilika. Így lett Salsa a 4. századi észak-afrikai kereszténység egyik jelentős, fiatal mártírja, kultusza pedig a tengerparti régióban terjedt el. Stéphane Gsell francia történész szerint Tipasa lakossága ekkoriban elérte a 20 000 főt, s ekkoriban vált általánossá a kereszténység Tipasa romanizált berberei és római gyarmatosítói körében is.
Keresztény bazilika romjai Tipázában
A katolikus egyház belső ellentéteinek kiéleződése idején tovább emelkedett Tipasa jelentősége. Sándor püspök itt építette fel székhelyét és innen irányította az arianusok és a donatisták szektái ellen folyó harcot.
Erődítményei nem akadályozták meg, hogy a várost 429 körül a vandálok meghódítsák, véget vetve a város római kori jólétének. A hódító vandálok 430-ban részben lerombolták a várost, ekkor keresztény lakosságának nagy része elmenekült, majd a 6. századtól hanyatlani kezdett és elnéptelenedett, a 7. század végén a várost az arabok is teljesen lerombolták.
Tipaza algériai bélyegen
Ezután több mint 1000 évig jelentéktelen kis halászfalu állott csak Tipasa helyén. Az újkori Tipáza várost 1857-ben alapították. A franciák a 19. század végén megtalálták a romokat és nekifogtak azok kiásáshoz.
A romváros régészeti jelentőségét az adja, hogy a terület rendkívüli módon ötvözi a föníciai, római, paleokeresztény és bizánci romokat, egyedülálló módon három dombra épülve, lenyűgöző tengeri kilátással.
A ma is látható romok a föníciai, a római, az ókeresztény és a bizánci időkből származnak, valamint itt található Kbor er Roumia mauretániai király mauzóleuma is (nem összekeverendő a mai Mauritánia területével!).
Mauretania provincia a sárgával színezett területen
A római korból a fórum, az amfiteátrum, a fürdő, villák és lakóházak romjai maradtak fenn. A házak egy részét festményekkel és mozaikokkal díszítették. A lakóépületek, a boltok és a műhelyek egy sűrűn beépített kör alakú területen zsúfolódtak össze.
A római romok belsejében, a tengerre és a Chenoua-hegyre nézve, 1961-ben egy sztélét állítottak Albert Camus tiszteletére, amelyen a következő francia mondat szerepel, Noces à Tipasa című művéből idézve: „Itt értem meg, mit nevezünk dicsőségnek: a mértéktelen szeretet jogát.” (Je comprends ici ce qu’on appelle gloire: le droit d’aimer sans meure).
De ugyancsak Camus máshol is ír róla: „Tavasszal az istenek Tipasába költöznek, és beszélgetnek a napon, üröm illata száll, a tengert ezüst borítja, az ég kékesfehér, a romokat pedig elborítják a virágok és a fény”.
Közvetlenül a tengerparton egy, a korai kereszténység idejére datálható bazilika állt. A város másik jelentős keresztény műemléke a 14. században épült héthajós templom.
Máté György Algéria könyve 1971-ből
Tipasa egyébként benne van a Panoráma Külföldi Útikönyvek sorozatában 1971-ben megjelent, Máté György által írt Algéria kötetében is. Az 1971-es könyvben azt írja a szerző, hogy ez „Egyike Észak-Afrika legszebb romvárosainak. Tipasa múzeumát egy régi római kúria parkjában rendezték be. Ritkán látható épségben megmaradt római és keresztény kori szarkofágok, kővázák, oszlopok és szobrok láthatók a kertészetileg is szépen kiképzett szabadtéri múzeumban. Az ásatásokkor megtalált feliratok nyomán tudjuk, hogy Tipasában állt Hortensius Gaudentius és sok más gazdag római polgár pompásnál pompásabb épülete. A megtalált szőlőprések és olajsajtolók bizonyítják, hogy már abban az időben intenzív mezőgazdasági művelés volt e partokon. Tipasa romjai közül említésre méltó a pilléreken nyugvó Fórum, a Bazilika, a héthajós főtemplom, a vértanúhalált halt Szent Szelszela emlékére emelt bazilika és Sándor püspök templomának romjai. Az ásatások során ez utóbbi mellett találtak két nagy római kori temetőt, amelyek igen gazdag leleteket szolgáltattak. Ezek nagy részét hamarosan Algírba szállították. Tipasában láthatók azonban a római katakombák temetkezőfülkéihez hasonló sziklába vágott sírhelyek. A műemlékek közül említésre méltó egy nagy, árnyas parkban betontalapzatra épített hatalmas boros-amfora, amelyhez hasonló csak a Pompei Múzeumban látható” (Máté György, Algéria, 1971).
1982-ben az UNESCO világörökségi helyszínnek nyilvánította Tipázát: 2002-ben veszélyeztetett világörökségi helyszínnek nyilvánították, de 2006-ban a természetvédelmi erőfeszítéseket követően vissza levették a listáról.
Tipaza és Ibiza távolsága 271 km
Végezetül egy érdekesség: ha a tenger felé nézünk, kérdés, hogy mi van velünk szemben? Nos, Spanyolország van a túlparton, ha balra tekintünk Cartagena és Alicante vidéke, szemben pedig Formentera és Ibiza. Tipázához a híres sziget, Ibiza egyébként 271 km távolságra van. Ja, és még egy érdekesség: Tipaza az északi szélesség N 36.596995°-án van, tehát egy hangyafutamnyival északabbra vagyunk itt, mint a kontinentális Európa legdélebbi pontja (a Tarifa-fok (Punta de Tarifa, N 36.004737°).
Barna Béla
