A Paleokastritsa kolostor (vagy Szent Theotokosz-kolostor) Korfu egy hegyfokának tetején helyezkedik el, a kilátás a kolostorból és a közeli kilátópontról lenyűgöző és leírhatatlanul gyönyörű is.
Paleokastritsa elhelyezkedése
Paleokastritsa az egyik legdivatosabb és leghíresebb üdülőhely Korfu szigetének északnyugati részén, amely a szomszédos Angelokastro várról, a sziget legrégebbi váráról kapta a nevét. Paleokastritsa (Παλαιοκαστρίτσα) pontos jelentése „kis öreg vár”.
Paleokastritsa látképe a tenger felől
Paleokastritsa három nagyobb öböllel körülvett félsziget és számtalan kisebb öböl együttese; már a 19. században híres volt természeti szépségeiről, de nehéz volt megközelíteni. A skót születésű Sir Frederick Adam (1781–1853), a brit főkormányzó nagyon szeretett itt piknikezni, és hogy az idejutást kényelmesebbé tegye, utat építtetett Korfutól idáig.
Paleokastritsa kolostora felülnézetből
Azon túl, hogy híres a strandja, leginkább a Szent Theotokosz-kolostor miatt érdemes felkeresni, magyarra a paleokastritsai Szent Istenszülő kolostoraként is fordíthatnánk (Ἱερά Μονή Ὑπεραγίας Θεοτόκου Παλαιοκαστρίτσας). A Theotokosz (Θεοτόκος) egyébként két görög szóból tevődik össze: theós (θεός – „isten”) és tókosz (τόκος – „születés”); egybekapcsolva a jelentése „Istenszülő”, és Szűz Máriát jelenti az ortodox vallásban.
Útban a kolostor felé egy árnyas úton – Fotó: Jenei Kátya
Paleokastritsa strandja felett egy zöld dombon áll a kolostorkomplexum; egy meredek, keskeny úton juthatunk fel a strandról, de erdei ösvényen is közelíthetjük. A kolostor 7-13 és 15-20 óra között van nyitva, a belépés ingyenes, de az öltözködési szabályokra figyeljünk, amiből a legfontosabb, hogy a nők vállát és meztelen lábát el kell takarni.
Paleokastritsa a Bella Vista Viewpoint kilátójából – Fotó: Barna Béla
A hely történetéről szólva el kell mondani, hogy a szent kolostort a hagyomány és a kapujára vésett dátum szerint 1228-ban alapította Eufthymios Midas (Εὐθύμιο Μήδα) szerzetes Pagoi faluból, azon a helyen, ahol egy Szűz Mária ikonját megtalálták. Ezt a templomot a genovaiak azonban 1403-ban lerombolták, később, 1469-ben újjáépítették: ebből az évből származik a templomról szóló legrégebbi írásos emlék is: egy Stamos Goulis közjegyző és pap által készített okirat, amely a templom felújítására és felszentelésére utal.
Templombelső – Fotó: Milák Jázmin
Ezt aztán a törökök 1537-ben ismét lerombolták, 1572-ben pedig ismét újjáépítették. A jelenlegi komplexum, amit most látunk, a szerzetesek cellái és az udvar a 18. századból származik. Ez után is számos különböző funkciót töltött be, a 19. században például katonai kórháznak használták, 1943-ban, a második világháború alatt pedig a németek laktanyaként használták. Elhelyezkedése, de szigorú formalitása miatt a 19. század elején nemcsak Korfu szigetéről, hanem Görögország többi részéről érkező papok fogvatartási helye is volt egyházi bűncselekmények miatt, menedék- és elmélkedési hely számos egyházi személyiség számára.
Fotó: Milák Jázmin
A fő rész, a Szűz Máriának (Panagia) szentelt templom és a szerzetesek cellái a 18. században épültek. És akkor itt is egy rövid magyarázat: a „Panagia” (Παναγία) görög szó, jelentése Minden-Szent (pan + hágios), mely Szűz Mária egyik, leginkább az ortodox kereszténységben használt címe, az ortodoxok ugyanis Máriát a legszentebb emberi lénynek tekintik. Ebből kifolyólag a legtöbb Szűz Máriának szentelt görög templomot Panagiának nevezik.
Fotó: Barna Béla
A templom belsejében kiemelendő a kő ikonosztáz és a két szentély, amelyben Szűz Mária és Szent Miklós ikonja láthatóak. Egy másik utikönyv mindössze ennyit ír: „A kis Paleokasztritsza-monostor nem sok érdekességgel szolgál”. Ezt hagyjuk is most, s nézzük, hogy az egyik német utikönyv, a Marco Polo egyébként egészen részletesen ír a templomról, így most ezt idézem:
„Érdemes közelebbről is szemügyre venni a mindössze 43×33 cm-es, 1653-ban festett ikont a bal oldali fal legelején: három egyházatya látható rajta, akik keresztekkel díszített stólájukról ismerhetők fel. Alatta egy drámai jelenet látható: az eset 1653. január 30-án, a három szent ünnepén valóban megtörtént Kérkyra városában. Egy petárda, amelyet a szentek tiszteletére akartak meggyújtani, felrobbant. A közelben egy dajka állt, karján egy gyermekkel. A dajka meghalt, a gyermek viszont csodával határos módon nem sérült meg. A dajka jól látható a képsáv jobb oldalán: a földre zuhant alak oldalából ömlik a vér, de a gyereket még mindig a karjában tartja. Az ikont a gyerek szülei adományozták hálájuk jeléül a szenteknek ezért a csodáért, amelyről a képsáv mellett, jobbra olvasható szöveg részletesen beszámol. Két további ikon függ egészen hátul, a bal és jobb oldali falon. A képeket 1713-ban festették, és négy-négy képmezőben a bibliai teremtéstörténetet ábrázolják”.
Kolostorbelső – Fotó: Barna Béla
A kolostor belsejében egy oszlopcsarnokos udvar, illetve 1989 óta egy kis egyházi múzeum található bizánci ikonokkal, miseruhákkal, szent könyvekkel és egyéb ereklyékkel. A kolostorban egy hagyományos olívaolajprés is található az alsó szinten. Illetve van egy bálnacsontváz is, amelyet állítólag egy halász ölt meg a 19. században.
Fotó: Barna Béla
A kolostor híresebb látogatói közül érdemes megemlíteni Edward Lear angol költőt és grafikust, a 19. századi angol irodalmi nonszensz egyik legnagyobb képviselőjét, aki már 1848–49-ben járt Görögországban, 1855-ben pedig letelepedett Korfun.
Fotó: Barna Béla
Természetesen itt is vannak helyi dolgokat árusító üzletek, vehetünk bort, kumquat-konzervet, kumquatlikőrt és lekvárokat is. És persze fotózkodhatunk gyönyörű Bougainvillea bokrokkal is.
Paleokastritsa, kilátópont – Fotó: Barna Béla
Paleokastritsa, kilátópont – Fotó: Barna Béla
Paleokastritsa, kilátópont – Fotó: Barna Béla
Paleokastritsa, kilátópont – Fotó: Barna Béla
Két kilátópont is van még a kolostor közvetlen közelében: az egyik északabbra kicsit, a temető mellett, ezt Belvedere Paleokastritsa (Θέα Παλαιοκαστρίτσας) néven találjuk a google térképén: nagyjából 5-10 perc ide kisétálni, egyáltalán nem vészes.
Paleokastritsa, kilátópont
A másik kilátópont a kolostortól nyugatra helyezkedik el, a google térképén Metal Cross Vantage Point (Μεταλλικός Σταυρός) néven találjuk meg. Ide az ágyúnál kell elindulni lefele az úton. Ez is nagyjából 5-10 perc séta.
És végül, bár nem sokszor szoktam ilyet, álljon itt egy étteremajánló: a Monastre nevű hely párját ritkító kilátással vár minket rögtön a kolostor szomszédságában, hihetetlenül finom afogattóval, mindennel.
Monastre – Fotó: Barna Béla
Monastre – Fotó: Barna Béla
Monastre – Fotó: Barna Béla
És itt, a kávét kortyolgatva üssük fel a régi Panoráma nagy Görögország könyvet, mely azt írja, hogy „Több régész, no meg a hagyomány szerint is ez az a hely, ahol a Poszeidón által felkorbácsolt tenger hullámai kivetették a hazájába igyekvő Odüsszeuszt”.
A folyóparti liget, ahol később a Nauszikaával való találkozás jelenete lejátszódott, innen távolabb, délkelet felé 14 kilométerre, az Ermónész folyó és part (Paralia Ermones, Παραλία Ερμονες) mentén van. Viszont a kolostornál a lábunk alatt elterülő tájon lehetett a phaiákok városa és kikötője írja az utikönyv szerzője. Egyetért ebben vele az egyik talán legelfogadottabb Odüsszeusz-kutató, Ernle Bradford (1922-1986) brit történész is, aki 1963-ban írt A megtalált Odüsszeusz című (Gondolat Kiadó, 1969), könyve szerint az eposzból minden kétséget kizáró módon kiviláglik, hogy Odüsszeusz valahol a sziget északi részén ért partot. A hős először az északnyugati partot szegélyező sok szikla egyikében próbált megkapaszkodni, Bradford szerint ez az Akra Angelokasztro (más nevén Akra Taxiarchis) lehetett.
Kép és szöveg: Barna Béla
A szerző a kolostor udvarán
