A Tritonok szökőkútja Valletta központjában Málta egyik ikonikus szobra, a buszpályaudvar miatt sokan ismerik. Ki az alkotója, s ki is volt Tritón a görög mitológiában, ezt mutatom be ebben a bejegyzésben.
A Tritonok szökőkútja (angolul Tritons’ Fountain, máltaiul Il-Funtana tat-Tritoni) Valletta központjában Málta egyik legfontosabb modernista tereptárgya.
A Triton kút 2008-ban – Fotó: Barna Béla
A szökőkút három mitológiai triton bronzfigurából áll, amelyek egy hatalmas, 5 méter átmérőjű és körülbelül 3 tonnás, kör alakú medencét tartanak fel. A szökőkutat Vincent Apap (1909-2003) jeles máltai szobrász és munkatársa, Victor Anastasi (1913-1992) rajzoló közösen alkották meg, 1959. május 16-án avatták fel. A Tritonok figurái Málta tengerhez fűződő kapcsolatait reprezentálják, tervezésüket a római Fontana delle Tartarughe ihlette.
A szökőkút a buszpályaudvaron, 2008-ban – Fotó: Barna Béla
Az építését követő évtizedekben a szökőkút nevezetessé vált, mert Málta fő buszvégállomásán helyezkedik el.
Én is gyakori átszállásaim során, 2008-ban fotóztam először a buszvégállomáson lévő szökőkutat, s mint utólag kiderült, akkor láttam a környéket utoljára abban az állapotában, ugyanis 2011-ben elkezdődtek Renzo Piano projektjének munkálatai Valletta ezen terének újratervezésére: ez a projekt magában foglalta a városkapu újjáépítését és a környező terület tereprendezését.
Az átépítés 2017-ben – Forrás: wikipedia
A térrendezés során a Triton figurákat is felújították, 2017-ben szétszedték, majd a firenzei Ferdinando Marinelli Művészeti Öntödébe küldték megtisztításra. Eltávolították a betont, amelyet a sárgaréz figurák kitöltésére használtak. A figurák belsejébe acélszerkezetet építettek, hogy elbírja a lemez súlyát, és ma már mindegyik figurát mikrokristályos viasszal vonták be a védelem érdekében, és 1959-ben eredeti színükhöz hasonlóan azuritkékre festették, majd a felújított Triton figurákat visszaküldték Máltára, és 2017 augusztusában újra ide helyezték.
Fotó: Barna Béla (2021. december 18.)
Így már a felújított szökőkutat láttuk 2021 decemberében, akkor készítettem róluk az újabb képet. És ha már egy külön bejegyzést szenteltem ennek a szökőkútnak, ne feledkezzünk meg a legfontosabbról sem.
Hogy ki is volt Triton?
Nos, a történet ott kezdődik, hogy a manapság Égeinek nevezett tenger alatt Poszeidón (Ποσειδῶν) tengeristen hatalmas korall- és gyöngypalotát épített magának és választott hitvesének, Amphitrité (Ἀμφιτρίτη) ókeanisznak. Nászajándék gyanánt Poszeidón a világ első delfinjét adományozta újdonsült feleségének, aki aztán fiúgyermekkel ajándékozta meg.
Ő volt Triton (Τρίτων) aki – Hésziodosz szerint – együtt élt isteni szüleivel aranypalotájukban, az Égei-tenger fenekén. De az is lehet, hogy nem az Égein: egyes szerzők, így Apollóniosz Rhodiosz (Alexandria, i.e. 295 – Rodosz, i.e. 215) hellenisztikus eposzköltő szerint feleségül vette Líbia (Libya, Λιβύη) ókeaniszt (az ókeaniszok a görög mitológiában Ókeanosz és Téthüsz kb. háromezer lánya, nimfák, akik elsősorban a külső tengerek lakói és gondozói).
Apollóniosz Rhodiosz fő műve egyébként az Argonautika, mely Jászon és az aranygyapjúért induló többi hős történetét meséli el. Az ókori líbiai Tritonis-tó Tritonja pedig egy névrokon mitikus alak, aki megjelent és segítette az argonautákat: Tritón mutatta meg az utat az aranygyapjúért induló Argonautáknak, egy erős lökéssel helyes irányba terelte hajójukat, az Argót.
És Triton Euphémosznak ajándékozott egy rögöt is, amit az argonauták kalandjának végén a tengerbe hajított az Argóról, ebből keletkezett Théra, a mai Santorini szigete. Szóval a mitológiai hagyomány szerint Triton hazája éppen a Földközi-tenger Afrikához, azaz az ókori Líbiához közel eső része is lehet.
Lényeg, ami lényeg, hogy ebből a tenger alatti palotájából indult el Tritón tengeri körútjaira, melyeket oly szívesen írtak meg és színeztek ki a fantázia színeivel az ókori költők és írók. Leírták például, hogy Tritónt tengeri paripák és más vízi szörnyetegek kísérik eme útjain, s az istenség időnként belefúj jellemző attribútumába, a tengeri kagyló-trombitájába, hogy felkorbácsolja a vizet, majd lágy dallamot játszik, s erre elcsitulnak a haragos hullámok, meghunyászkodnak az ellenségesen támadó habok. Tritón jelentése „zajló”, „zuhogó” egyébként.
Később Triton már többes számban fordul elő a mitológiában, már tritonokként emlegetik őket, végül már csak amolyan másodrendű mitológiai alakokká váltak, akik csupán segédkeznek a főbb isteneknek.
Az írói leírásokból és szobrászi megformálásból jól ismerhetjük külsejüket: derékig férfiként, halfarokban végződő testtel ábrázolták őket, zöld hajjal, pikkely borította testtel, széles szájjal és tengerzöld szemmel.
Mítosz című könyvében Stephen Fry újrameséli a görög mitológiát, ebben az angol humorista így ír Tritonról: „Tritón afféle hablegény volt, aki a képi ábrázolásokon általában hosszú halfarkán ül, és kigömbölyödött arccal fúj egy trombitaszerű nagy kagylóhéjat. Amphitrité igazából inkább afféle „szürke egérke” lehetett, nagyon kevés történetben vetül rá a reflektorfény. Poszeidón szinte az összes szabadidejét arra fordította, hogy elképesztő mennyiségű szép leányt és fiút hajkurásszon, a hálójába akadt lányokból pedig rengeteg szörny, félisten és emberi hős született”.
És igen, itt kell megemlíteni, hogy Tritonnak két lánytestvére volt, az egyik Bentheszikümé (angolosan Benthesikyme, ógörögül Βενθεσικύμη), a tengermélység istennője. A másik lánytestvére pedig Rhodos (Ῥόδος) vagy Rhode (Ῥόδη), aki Rodosz szigetének istennője és megszemélyesítője, valamint Héliosz napisten felesége volt.
Triton tengeristennek több (sellő)gyereke is volt, az egyik Triteia (ógörögül Τρίτεια), de talán legismertebb közülük Pallasz (Παλλάς) tengeri nimfa és harcos, aki együtt nevelkedett Athénével. És Triton tengeristen és Líbia leánya volt a görög mitológiában Kalliszté (angolosan Calliste, ógörögül Καλλίστη) is. Kallístē, szó szerint ‘a legszebb‘ jelentéssel bír, s melyet már említettem, hogy Kallisztét az argonauták kaptak földrögként, amely Calliste szigetté alakult át, melyet ma Szantorini néven ismerünk.
Kép és szöveg: Barna Béla
A Tritonok szökőkútja Máltán – Fotó: shutterstock
