Az Inari-tó Sápmi (Lappföld) legnagyobb és Finnország harmadik legnagyobb tava. A tó partján a hasonló nevű település Inari városka széles körben a finn „számi kultúra fővárosaként” ismert, itt működik a Finnországi Számi Parlament, itt van a Siida Számi Múzeum. És tehetünk egy sétát a Juutuanjoki folyó partján is.
Inari Finnország legnagyobb területű települése (municipality), területe 17333 km². Inari municípiumnak 6879 lakosa közül mintegy 2150 számi. Inarihoz 26 kisebb falu (például Kuttura, Lisma, Nellim, Saariselkä) tartozik, a legnagyobb falu a 3998 fős lakosú Ivalo (Avvil), a második legnagyobb pedig a municípium nevét viselő Inari templomos faluja.
Inari municípium
Inari (Aanar) tehát egy 581 lakosú kis falu Lappföldön, Finnországban. Lappföld (Sápmi) tulajdonképpen egy kulturális régió, amely hagyományosan a számik (lappok) szállásterülete, akik Lappföld finnugor nyelvű bennszülött lakói. Lappföld területét szokás olykor kulturálisan is felosztani: ezek szerint Inari Kelet-Sápmi területén van, mely a Kola-félszigetből és az Inari-tó régiójából áll, és a keleti számi nyelvek otthona.
Finnországban a számi parlamenti választásokon csak a számi lakhelykörzet lakosai szavazhatnak. Érdekesség, hogy a Parlament Inariban van (inari számiul Aanaar). Ezért is, meg kulturálisan is Inari széles körben a finn „számi kultúra fővárosaként” ismert.
A „Sajos”
Ilyeténképpen legfőbb nevezetessége a városkának a Sajos, mely egy számi kulturális és adminisztratív központ, amely a Juutuanjoki folyó partján áll: ez Észak-Lapföld legnagyobb kongresszus- és rendezvényhelyszíne. Ebben működik a Finnországi Számi Parlament, valamint a Számi Oktatási Központ, a Számi Levéltár, Lappföld Állami Tartományi Hivatala és számos más egyesület.
Az épületet az oului HALO Architects tervezte, és a Senate Properties építette 15 millió euróból. Az építkezés 2012 januárjában fejeződött be, az épületet 2012 áprilisában avatták fel. Kívül sötét fa, a háromszintes épületet fehér fenyő borítja. Az épület tervezését a számi hagyományok ihlették. A Sajos szó az inari számi nyelvből származik, jelentése ‘a hely alapja‘ vagy ‘helye‘; Matti Morottaja javasolta.
A másik nevezetessége a városkának a Siida („a hely”), mely egy múzeum az Inari-tó partján; itt működik a Számi Múzeum és az Észak-Lapföld Természetvédelmi Központ. A múzeumot 1998. április 1-jén nyitották meg. A látványos kiállítóteremmel és szabadtéri részleggel is rendelkező múzeum betekintést nyújt a számik és a természet szoros kapcsolatába.
Siida, Számi Múzeum – Fotó: Barna Béla
Siida, Számi Múzeum – Fotó: Barna Béla
Rénszarvasok helye, a Siida múzeumban
Ezen kívül a Siidában van egy nyáron nyitva tartó szabadtéri múzeum is, amely eredetileg Inari Számi Múzeum néven volt ismert. Az első épületek 1960-ban kerültek a múzeum területére. A 7 hektáros területen közel 50, a lappföldi természethez, a számikhoz és kultúrájukhoz kapcsolódó látnivaló található. Továbbá ezen a területen éltek Észak-Lapföld legkorábbi telepesei, és körülbelül 9000 évvel ezelőtti régészeti leletekre bukkantak. 2024-ben Siida megkapta az Év Európai Múzeuma Díjat.
A Juutuanjoki folyó télen – Fotó: Barna Béla
A Juutuanjoki folyó télen – Fotó: Barna Béla
A falu egyébként azon a helyen települt, ahol a sebes folyású Juutua folyó (Juutuanjoki) az Inari-tóba torkollik.
A túraútvonal a folyó mellett
Ha ezt a helyet akarjuk megismerni, akkor érdemes végigjárni a Juutua tanösvényt: egy gyönyörű fenyőerdőben gyaloglunk egy 7 kilométeres körtúrát a folyó két partján oda-vissza: felénél van a Jäniskoski nevű híd.
A Jäniskoski híd nyáron
A Jäniskoski híd télen – Fotó: Barna Béla
Maga a Juutuanjoki egy finnországi folyó, amely a Paatari-tóból az Inari-tóba ömlik, ez Sápmi (Lappföld) legnagyobb tava és Finnország harmadik legnagyobb tava, területe 1040 km². A tó neve finnül: Inarijärvi, északi számiul Anárjávri, inari számiul Aanaarjävri.
Az Inari-tó nyáron
Vízszintje 117–119 méter tengerszint feletti magasságban található, és az oroszországi Kaitakoski erőműben szabályozzák. A tó legismertebb szigetei a Hautuumaasaari (Temető-sziget), amely a számik temetőjeként szolgált, valamint az Ukonkivi (Ukko köve), a környék ősi lakosainak áldozati helye. Az Inari-tóban pisztráng és tavi lazac is él. Hidegháborús érdekesség, hogy 1984. december 28-án egy szovjet irányított rakéta az Inari-tóba zuhant.
A Paatsjokin folyó és környéke
Az Inari-tó vizét a 145 kilométer hosszú Paatsjokin (kolt számiul Paaččjokk, északi számiul Báhčaveaijohka, norvégul Pasvikelva) folyó vezeti le, mely először átfolyik Oroszországba, majd tulajdonképpen 1826 óta ez a folyó a norvég–orosz határfolyó (kivéve 1920-1944 között, amikor a finn–norvég határt jelölte ki). A folyó a Varangerfjordenbe, azaz a Barents-tengerbe torkollik nem messze a norvégiai Kirkenes városától. A folyó vízgyűjtő területe 18404 km². A Paatsjokin jó horgászati lehetőségeket biztosít az atlanti lazacra utazók számára, bár gondoskodniuk kell arról, hogy horgászzsinórjaik ne lépjék át a nemzetközi határt.
A magyar származású Paavo von Pandy egy finn újságban
És még egy érdekesség, volt egy magyar báró, egy idegenvezető, aki Lappföld híressége lett, úgy hívták, hogy Pándy Pál (finnül Paavo von Pandy). Békés megyében, Gyulán született 1905-ben, igen kalandos élete volt, most csak annyit róla, hogy a második világháború után Inariban (Kultalahtiban) telepedett le, számi módon élt és Lappföld szépségeire hívta fel a figyelmet. Az Inari-tó egyik öblének partján könyvtára és rénszarvasai között osztotta meg idejét, igazi mintagazdaságot hozott létre: hagyományos számi ruhákat viselt, számi pipát szívott, halászott, vadászott, rénszarvasokat és kecskéket tartott, burgonyát, fehérrépát, tormát, spárgát, spenótot, de még paprikát is termelt az északi sarkkörön jóval túl. Híres farmján 1984-ig lakott, élete utolsó két évére a 190 lakosú, ugyancsak Inari municípium területén, az Inari-tó délkeleti csücskében fekvő Nellim városkába költöztek be feleségével. Pándy Pál itt is hunyt el Inariban 1986. szeptember 24-én.
Barna Béla
Csámborgó csapat a Juutuanjoki folyó ösvényén (2025.03.06.) – Fotó: Barna Béla
