Szokotra földrajzáról és történelméről röviden

Szokotra (angolul Socotra) az Indiai-óceánból kiemelkedő 3607 km² területű sziget, mely hivatalosan „de jure” Jemen részét képezi. Ebben a bejegyzésben nagyon röviden a geológiájáról, földrajzáról és történelméről írok. 

Szokotra az Indiai-óceánból emelkedik ki, az Arab-félszigettől 340 kilométerre délre, Afrika szarvától, Szomáliától pedig csak 230 kilométerre.

Hogy viszonyításképpen tudjuk mihez hasonlítani, a világ szigeteinek a rangsorában Szokotra (angolul Socotra) a maga 3607 km² területével a 151. sziget a világon. Kicsivel nagyobb nála az amerikai Long Island (3629 km²) és szintén picivel nagyobb nála a spanyol Mallorca szigete (3667 km²). De hogy hazai példát is hozzak, Szokotra majdnem pontosan akkorra területű, mint Heves vármegye (3637 km²).

Szokotra a Föld egyik legelszigeteltebb, kontinentális (azaz nem vulkáni) eredetű felszínformája. A sziget a Szomáliai-lemezen található, amely az elmúlt 60 millió év során kezdett elszakadni az arab szárazföldtől.

A szigetcsoport egykor a Gondwana szuperkontinens része volt, és a miocén korszakban vált le, ugyanabban a szakadási eseménysorozatban, amely megnyitotta északnyugati irányban az Ádeni-öblöt. Az arab-núbiai pajzsot az Arab-lemezre és a Szomáli-lemezre osztotta; ahogy a lemezek elváltak, az Indiai-óceánból származó víz töltötte meg az újonnan létrehozott medencét, ami az Ádeni-öböl kialakulásához vezetett. Ez a szakadás kettéosztotta Szokotrát és az Arab-félszigetet; a szakadás előtt Szokotra szomszédos volt a mai Dhofar kormányzósággal Omán déli részén. Az Arab-félsziget évi 18 milliméterrel távolodik Szomáliától (és Szokotrától is). Ezen túlmenően, körülbelül az elmúlt 10 millió évben a kapcsolódó geológiai erők Szokotrát lassú tektonikus emelkedésnek tették ki.

A körülbelül 125 kilométer hosszú és 45 kilométernyi széles sziget tájföldrajzilag háromosztatú: (1) a parti síkságon a három nyári hónapon át fújó monszun szelek által kialakított jellegzetes dűnéket találunk; a szél spirálisan veszi fel a parti homokot, és ennek eredményeként hófehér szokotrai homokdűnéket alkot (pl. Arher-part).

A síkság mögött Momi, Homhil és Diksam (2) mészkőfennsíkjainak a világát találjuk, számos barlanggal; évszázadokon át egészen a közelmúltig Szokotra fő gazdasági tevékenysége a transzhumán állattenyésztés volt, ezeken a fennsíkon túlnyomórészt kecske- és juhtartás. Az eredmény egy egyedülálló és még mindig aktív agrárpásztorkodás kultúrtája jellegzetes esővízgyűjtő rendszereivel. Itt szúrjuk közbe, hogy a szigetre hulló évente átlagosan 260 mm csapadék kifejezetten kevés, ráadásul a mészkő tulajdonképpen nyomban mindet elnyeli. Végül (3) a Hajhir-hegység (Haghier-hegység) 1519 méter magasságig emelkedő központi hegyvonulata, amely gránitból és metamorf kőzetekből áll.

Szokotra fontos szerepet játszott az ókori nemzetközi kereskedelemben, és egy első századi görög nyelvű leírásban Dioskouridou (Διοσκουρίδου νῆσος) néven jelenik meg. A Hoq-barlangban nagyszámú feliratot, rajzot és régészeti leletet találtak, ezek vizsgálata azt mutatta ki, hogy tengerészek hagyták itt, akik az i.e. I. század és a VI. század között jártak a szigeten. A szövegek indiai brahmī, dél-arab, etióp, görög és baktriai nyelveken íródtak.

Később, 880-ban egy etiópiai (akszumita) csapat hódította meg a szigetet, és felszenteltek egy keleti ortodox püspököt. Az etiópokat később az ománi Al-Salt bin Malik imám által küldött armada űzte ki. Ibn al-Mujawir perzsa geográfus szerint, aki 1222-ben Indiából érkezett Szokotrába, két embercsoport élt a szigeten, az őshonos hegylakók és a külföldi tengerpartiak. 1507-ben a Tristão da Cunha és Afonso de Albuquerque által irányított portugál flotta partra szállt Suqnál, és elfoglalta a kikötőt a Mahra Szultánság elleni kemény csata után. Céljuk az volt, hogy egy stratégiai helyen bázist állítsanak fel az Indiába vezető útvonalon. A megfelelő kikötő hiánya és a föld terméketlensége éhínséghez és betegségekhez vezetett a helyőrségben, és a portugálok 1511-ben elhagyták a szigetet. A Mahra szultánok visszavették az irányítást a sziget felett, és a lakosság áttért az iszlám hitre.

Ebben az időben járt azonban itt még egy portugál, mégpedig minden idők egyik legnagyobb katolikus misszionáriusa, Xavéri Szent Ferenc (1506-1552) jezsuita szerzetes, aki Portugáliából Afrika megkerülésével hajózott Indiába és Japánba. Xavéri Szent Ferenc 1542 márciusában Kenya felől érkezett meg Suq kikötőjébe. Abban az időben Suq volt a sziget fő települése, a XVII. század elejétől Suq helyére Szokotra fővárosaként a néhány kilométerre nyugatra fekvő Hadibu került.

1834-től a britek próbálták elfoglalni a szigetet, de a jó horgonyzóhelyek hiánya miatt inkább Ádent választották. Mindenesetre 1886-ban a brit kormány protektorátusi szerződést kötött a szultánnal; 1967 októberében, a britek Ádenből és Dél-Arábiából való távozása nyomán a Mahra Szultánságot megszüntették. 1967. november 30-án Szokotra Dél-Jemen, azaz a szocialista Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság része lett. Így lehetséges az, hogy 1976 és 1979 között a sziget a szovjet haditengerészet bázisaként szolgált. A két Jemen 1990-es egyesülés óta Szokotra a Jemeni Köztársaság része lett, míg ki nem tört 2015-ben a jemeni polgárháború, mely során gyakorlatilag az Egyesült Arab Emírségek szerzett ellenőrzést a sziget felett. Szokotrát jelenleg is az Egyesült Arab Emírségek csapatai tartják megszállva, ehhez Szaúd-Arábia katonai segítséget is nyújt, de hivatalosan „de jure” továbbra is Jemen részét képezi.

Az Emírségek 2015-től kezdődően kezdte egyébként növelni jelenlétét Szokotra területén, először humanitárius segélyekkel a Chapala és Megh trópusi ciklonok nyomán, majd végül katonai állomást létesített a szigeten. 2018. április 30-án az Egyesült Arab Emírségek a folyamatban lévő, Szaúd-Arábia által vezetett jemeni intervenció részeként csapatokat szállított partra a szigeten, és átvette az irányítást a Socotra repülőtér és a tengeri kikötő felett. 2018. május 14-én szaúdi csapatokat is telepítettek a szigetre. 2020 februárjában a jemeni hadsereg Szokotrában állomásozó ezrede fellázadt, és hűséget fogadott az Egyesült Arab Emírségek által támogatott szokotrai Déli Átmeneti Tanácsnak (STC). Az STC 2020 júniusában átvette az irányítást a sziget felett – ezt a hatalomátvételt Hadi jemeni elnök illegitimnek nyilvánította, kijelentve, hogy az Egyesült Arab Emírségek megszállóként viselkedik. Jelentések szerint 2020-ban és 2022-ben az Egyesült Arab Emírségek katonai és hírszerzési létesítményeket hozott létre Szokotrán.

A szigetet manapság nagyjából 60 ezer ember lakja; lakosainak többsége az Al-Mahrah törzsből származó bennszülött szoqotri nép, akik dél-arábiai származásúak az Al Mahrah kormányzóságból. A főváros, Hadibu, korábbi nevén Tamrida (8545 lakos); a második legnagyobb város, Qalansiyah (3862 lakos); és Qād̨ub (929 lakos) mind Socotra sziget északi partján találhatóak.

A repülőtér 1999-es megépítése előtt a szigetet egyébként csak teherhajóval lehetett elérni. A sziget 2014-ig évente nagyjából 1000 turistát fogadott, azóta polgárháború sújtja az országot, de az Egyesült Arab Emírségek felől meg lehet közelíteni.

Meg kell említeni, hogy magyar utazók közül is jártak már néhányan Szokotrán, Kisgyörgy Éva (travellina) és Szombati Orsi (traveladdict) neve mellett Nagy Gergely (1989) neve is említhető, aki főként ázsiai területeket járó utazó, fotós. Szokotráról a Földgömb magazin 2013 októberi számában jelent meg írása.

A sziget rövid földrajzi és történelmi ismertetése után pedig nézzük meg, hogy mi is az, ami miatt az utazók Szokotrára jönnek? Nos, az, hogy a szigetcsoport 2008 óta teljes egészében az UNESCO világörökség része és hogy rengeteg endemikus növény- és állatfaj található a szigeten: több mint 700 olyan növény él, ami csak itt fordul elő a Földön! Ezek közül az egyik leghíresebb és egyik legszembetűnőbb növény a sárkányvérfa (Dracaena cinnabari), amely egy furcsa megjelenésű, esernyő alakú fa. Különlegesek még a palacktörzsű fák (Adenium obesum) is.

Mivel ezek, illetve a sziget teljes flórája és faunája nagyon érdekes, arról egy külön bejegyzésben írok: A sárkányvérfák és palacktörzsű fák szigete, Szokotra címmel.

Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!