A kis hableány szobra

Koppenhága (København) a legnagyobb dán sziget, a 7444 km² területű Sjælland keleti felén, az Øresund-szoros partján épült; itt, az Øresund tengerpartján látható a város jelképe, Andersen mesefigurájának bronzba öntött mása, a Kis hableány is. 

Koppenhága talán legismertebb jelképe, a bronz sellő vagy hableány vagy szirén, amelynek neve dánul: Den lille Havfrue. (A sellők avagy hableányok mitológiai lények: olyan leányok, akiknek a teste halfarokban végződik. A félig ember, félig hal testű lény egyébként nagyon sok nép folklórjában fellelhető, a Közel-Kelet, Európa, Ázsia és Afrika népei között egyaránt. A sellőkről szóló mesékben a szirteken ülve dalolnak, így csábítják a biztos halálba a megbűvölt hajósokat. A görög mitológiában sziréneknek (görögül: Σειρῆνας) hívják őket, itt is a tengerjárók végzetei, itt azonban alakjuk lányarcú, de madártestű. (lásd Homérosz, Odüsszeia) Máshol, más tradíciókban jóindulatú, jótékony teremtmények, akik megáldják az embereket, vagy szerelembe esnek velük).

De térjünk vissza a koppenhágai szoborhoz. A Langelinie mentén, északi végéhez közel, a víz szélén, a parttól 2-3 méterre, egy nagy, sima szikladarabon állították fel 1913. augusztus 24-én. Alkotója Hans Edvard Eriksen (1876-1959) a dán-izlandi szobrászművész. A költségeket egy gazdag dán sörgyáros állta, ő is megérdemli, hogy itt is leírjuk a nevét: Carl Jacobsen (1842-1914), aki nem más, mint a Carlsberg sörgyár alapítójának a fia, s egyben a Carlsberg névadója.

A művészettörténészek szerint a szobornak két modellje volt; az arcot-fejet Ellen Price-ről (1878-1968), a Királyi Balett egyik híres táncosnőjéről mintázta Edvard Eriksen, de a meztelenül történő modellállásba már nem ment bele a balerina, így a testet saját feleségéről, Eline Eriksenről (1881-1963) mintázta a művész.

A mindössze 125 centiméter magas, 175 kilogramm tömegű szobor a rongálók közkedvelt céltáblája, ezért a Kis hableány az elmúlt évszázadban rengeteg felújításon esett át. A fejét például már kétszer fűrészelték le (1964-ben és 1998-ban), és egy alkalommal (1984-ben) a jobb kezét is levágták. 2003 szeptemberében pedig ismeretlen tettesek robbanóanyagot használva a vízbe döntötték az akkor éppen 100 éves születésnapját ünneplő alkotást. A kikötőben megtalált bronzalakot alapos restaurálási munkát követően 2004-ben állították vissza megszokott helyére. 2006. március 8-án, a nemzetközi nőnapon pedig festékkel borították le a szobrot.

A szobor további történetéről fontos megemlíteni, hogy a Sanghaji Expó idejére 2010-ben fél évre elszállították a szobrot az Expó dán pavilonjába. Az Expón egy nagy medencében, eredeti tengerparti helyét utánozva helyezték el a szobrot. Mivel a felső kővel együtt szállították oda, a látvány nagyon élethű volt.

2017 májusában valószínűleg állatvédők a delfinvadászat elleni tiltakozásképpen piros festékkel öntötték le a híres koppenhágai szobrot, mely mellett egy feliratot is találtak, melyen ez állt: «Dánia megvédi a Feröer-szigetek delfinjeit». Két héttel később, júniusban pedig kék és fehér festékkel öntötték le a Kis hableányt.

A neves szobor ihletője természetesen Andersen halhatatlan mesealakja, a kis hableány volt (Andersenről ide kattintva olvasható egy részletesebb életrajz). Andersen 1831-ben adta közre a középkori dán mondán alapuló A kis hableányt (dánul Den lille Havfrue), amely számos fordítás nyomán egész Európában ismertté tette a nevét. A történet hősnője egy sellő, aki deréktől felfelé női testű, azon alul viszont halfarokkal élő legendás teremtmény. A mese szerint emberi lelket kívánt magának mindazzal a fájdalommal együtt, ami vele jár. Andersen első magyar fordítója egyébként nem más mint Szendrey Júlia, Petőfi Sándor özvegye volt! A kis hableányból aztán később készült minden: balett, több rajzfilm (többek között egy Disney-feldolgozás, 1989) és film is, legutóbb egy 2013-as német televíziós film.

***

Személyes élmény: életemben először 16 évesen, 1990. július 24-én jártam Koppenhágában. Gimnazista-korom utinaplójában ezt írtam a szoborról: “Amikor a parton ülő kis szirénhez, Koppenhága jelképéhez érkeztem, még korán volt. Egy alkalmazott épp slaggal mosta a környéket, hogy mire a turisták ideérnek, tiszta legyen. Csak három japán rohant és pipálta ki ezt is, nyakukban fényképezőgéppel. Megkértek, fotózzam le őket. Az egyik már a kövön állt, mikor elvesztette egyensúlyát és beleesett térdig a tengerbe. Remélem jól sikerült a kép. Engem is lefotóztak. Szerencsére én nem pottyantam bele a hidegvízbe“.

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!