Abarkuh ciprusfája – Fotó: Barna Béla
Abarkuh egy 27 ezer lakosú város a Zagrosz hegységtől északra fekvő medencében, 1510 méter magasan, a tulajdonképpen a Kavir-e Abarkuh sivatag szomszédságában. A városkának nem túl sok látnivalója van, de egy fotószünetre érdemes megállni itt egy évezredek óta hűtésre használt hatalmas csavart építmény, egy jégverem (Yakhchal) miatt.
Ilyen egy ősi jégverem – Fotó: Barna Béla
Jégvermet azonban máshol is látni, de 4000 éves fát azonban nem: itt láthatjuk ugyanis a helyiek szerint a világ, de Ázsia minden bizonnyal legöregebb élőlényét, egy nagyjából 25 méter magas és 11,5 m átmérőjű ciprusfát, egészen pontosan egy örökzöld ciprust (Cupressus sempervirens L.).
itt láthatjuk a világ, de Ázsia minden bizonnyal legöregebb élőlényét, egy nagyjából 25 méter magas és 11,5 m átmérőjű örökzöld ciprust
Belépőjegyem a ciprusfához
A belépőt megvásárolva körbejárhatjuk az ősöreg fát: furcsa és borzongató belegondolni, hogy ez a fa már akkor 1500 éves volt, amikor még nem is volt Perzsa Birodalom! A ciprusfát angolul Cypress of Abarkuh, perzsául Sarv-e Abarkuh néven hívják, de leírásokban megtaláljuk Zarathusztra ciprusa néven is, ugyanis a Zarathusztra tanításaira épült vallás, a zoroasztrizmus követői szerint ezt a fát maga Zarathusztra ültette. Más források viszont ezt a jóval korábban élt Noé fiának, Jáfetnek tulajdonítják.
Abarkuh, ciprusfa – Fotó: Barna Béla
Hogy az igazság mi, azt ma már persze nehéz megmondani. Az azonban a botanikusok szerint mindenképpen tudni érdemes, hogy a ciprusfélék (Cupressaceae) a fenyőalakúak rendjének egyik világszerte elterjedt családja közel 30 nemzetséggel és 130–140 fajjal! A ciprusok törzse zömök, világos, gyakran részekre különül. Kemény illatos fája a magas illóolaj tartalma miatt tartós, ellenálló sokoldalúan hasznosítható értékes anyag.
A mediterrán ciprus elterjedése
A ciprusfélék az északi félgömbön, leginkább Irán, India, Mexikó és Kalifornia hegyvidékein terjedtek el. És egy zárójeles érdekesség: a mamutfenyő, a tuja és a boróka is a ciprusfélék közé tartozik, jó ha tudjuk. Maga az örökzöld ciprus (Cupressus sempervirens L.) erről a vidékről, az ókori Mezopotámia és Perzsia területéről származik és az is szinte biztos, hogy az etruszkok és a rómaiak terjesztették el az egész Mediterráneumban, más források pedig arról írnak, hogy Perzsiából az iráni nép tűzimádó kultuszával terjedtek nyugat felé, mert kemény, illatos és égetve is kellemes szagot árasztó fájukat örökkévalónak és elpusztíthatatlannak tartották.
A misztériumok, legendák impozáns örökzöld fája egyébként kultúrhistóriailag is érdekes növény, az Ószövetségben Isten kertjének egyik fája (Ez 31,8), Isten, a bölcsesség és az erényes ember szimbóluma a ciprus, de például a görög mitológiában sokjelentésű szimbólum: egyrészt Orfeusz attribútumaként az örök élet jelképe, de Korinthosz Artemisz-szentélyeit is cipruserdők vették körül. A Szent Kereszt-legendában pedig a ciprus magvát a cédruséval és a píneáéval együtt Szet a Paradicsomból hozta magával.
Mint örökzöld fa kezdetben az örök életet és a bölcsességet szimbolizálta, de görög-római hatásra a halál és a gyász jelképe lett, Ezért vannak tele oszlopos változataival a mediterrán temetők. A bibliai hasonlatokban több helyen az Úr dicsőségének a szimbóluma a ciprus. A képzőművészetben is gyakran megjelenik, Vincent van Gogh is festett több ilyen képet (Ciprusok, Búzaföld ciprusokkal, Ciprusok két női alakkal). Van Gogh számára a ciprus a természet tökéletes építményét jelentette; művészettörténészek szerint a fa fontos helyet foglalt el panteista világképében. „Vonalában, arányaiban olyan gyönyörű, mint egy egyiptomi obeliszk” – lelkesedett egy levelében.
***
És végül pár gondolat arról, hogy milyen hasonló öreg fákat ismerünk még? Nos, a Dél-Amerikában, az Andokban élő Alerce Milenario nevű ciprusfa 3640 éves. A Jōmon Sugi japánciprus (Cryptomeria japonica, Jakushima-sziget, Japán) az évgyűrűi alapján csupán kétezer éves lehet, de egyesek szerint kora a 7000 évet is elérheti.
Wales legidősebb fája a Llangernyw-i tiszafa (Taxus baccata) szintén négyezer év körüli, ettől viszont van Európában kétszer öregebb is: a svéd Fulufjället-hegységben található az Öreg Tjikko nevű közönséges lucfenyő (Picea abies), mely a szénizotópos kormeghatározás szerint 9550 éves. Legalább is a gyökérzete. A belőle sarjadt négy méter magas fa mindössze pár száz éves: a lucfenyőt Kullman, az umeåi egyetem földrajz professzora fedezte fel 2014-ben.
Kép és szöveg: Barna Béla
Abarkuh (Abarkooh) Siráz és Jazd között fekszik: Siráztól 290 kilométer a távolság, Jazdtól pedig 150 km.
Abarkuh elhelyezkedése a Közel-Kelet térképén
