Luxor látnivalói I. (a Nílus nyugati partja)

Az Újbirodalom korában (i.e. 1550-1069) Théba volt Egyiptom fővárosa, és romjaiból nőtt ki a modern Luxor.

A város mai neve, a Luxor, a középkori arab El-Ukszur szóból ered, és jelentése: paloták, kastélyok. Luxor és Karnak már az ókorban is híresek voltak. Sok görög és római vállalta az út fáradalmát és kockázatát, hogy megpillanthassa nagyszerű templomait. S bár Nagy Sándor hadvezérei átkeresztelték a várost Dioszpoliszra, vagyis Zeusz Városára, e név azonban lepergett róla: még mindig a „százkapujú Théba” volt – Homérosz is ezen a néven dicsőítette az Iliászban a föld legpompásabb városát. A Lonely Planet is azt írja róla, hogy „Luxor a föld semmilyen más helyéhez nem hasonlítható”.

A Nílus nyugati partján fekszik a thébai nekropolisz, a világ talán leggazdagabb régészeti lelőhelye.

Az ókori Théba (óegyiptomi nevén Uaszet, a Théba névnek pedig semmi köze nincs a Thébai nevű görög poliszhoz!) területét manapság a világ legnagyobb szabadtéri múzeumaként emlegetik. A Nílus nyugati partján fekszik a thébai nekropolisz, a világ talán leggazdagabb régészeti lelőhelye.

Ide tartozik a Királyok völgye, a Királynék völgye, az Előkelőek sírjai (Nemesek völgye), a Ramesszeum (II. Ramszesz halotti temploma), a Medinet Habu (III. Ramszesz halotti temploma), Deir el-Bahari (II. Mentuhotep temploma, Hatsepszut temploma, III. Thotmesz temploma), Deir el-Medina (a munkások faluja), Malkata (III. Amenhotep palotája) és a Memnón-kolosszusok (III. Amenhotep halotti templomából maradtak meg).

Nílus keleti partján, a mai Luxor város területén, illetve közvetlen közelében pedig a karnaki templom és a luxori templom. Ezeket együtt 1979 óta Théba és a thébai nekropolisz összefoglaló néven találjuk meg az UNESCO Világörökség-listáján. Mindezekről a Szabó R. Jenő-féle, 1979-ben megjelent Panoráma nagyutikönyv szolid 68 apróbetűs oldalt ír, de még a Lonely Planet is 52 kép nélküli oldalon értekezik Luxorról.

Nyilván ezzel nem célom versenyezni, jelen utijegyzetben csak azt próbálom meg elmesélni, hogy két teljes nap alatt én mit is láttam Luxorból, amikor 2008 januárjában itt jártam. Persze írok pár szót a műemlékekről, de igazából tényleg csak egyszerű dokumentarista felsorolás lesz itt, attól kezdve hogy hajóval megérkeztünk a városba dél felől addig amíg vonattal el nem hagytuk Luxort észak felé.

Szóval, péntek volt, amikor nílusi luxushajónk befutott Luxorba. Ennek a lustálkodós hangulatnak ellentmond az, hogy a kabinban csak hajnal ötig aludtunk, ébredés után rögtön megreggeliztünk, s hat óra körül a kikötés után már egy busszal száguldoztunk át Luxorból a Nílus nyugati partjára, hogy a tömeget és a hőséget is beelőzve mi legyünk elsők a híres Királyok Völgyében. A kietlen sivatagi dombok között eldugottnak hitt Királyok Völgye volt I. Thutmószisz uralkodásától (i.e. 1504-1492) az Újbirodalom fáraóinak nekropolisza. Abban a reményben temetkeztek a thébai hegyek mély sziklasírjaiba az uralkodók, hogy nyughelyük és a maguk mellé temetett mesés kincsek rejtve maradnak a sírrablók elől. A számítás nem jött be, a sírok nagy részét már a régészeti feltárások előtt feltörték és kirabolták.

A Királyok Völgyében eddig egyébként 62 sírt tártak fel a régészek, ebből három sírt lehet megnézni a belépőjeggyel (70 egyiptomi font volt 2008-ban). Mi elsőként a KV15 jelű, II. Széthi (i.e. 1199-1193) fáraó sírját néztük meg. A LP kritikusan azt írja, hogy noha a bejárati részen található néhány finoman kifaragott dombormű, a festése elég hevenyészett. A királysírok festészetéhez én nem értek, úgyhogy kritikát nem mondok, meg hát ez volt életem első fáraó-sírja, ahol jártam. Amit én meg tudok állapítani, hogy hiába hogy január eleje volt, és hiába kora reggel, a sírban borzasztó fülledt meleg volt.

Úgyhogy rövid nézgelődés után mentünk is át a következő, szomszédos sírba, a KV14 jelűbe (Tauszert királyné és Szétnakht sírja). Az eredetileg II. Széthi felesége, Tauszert királyné számára készült sírt a XX. dinasztiában uralkodó Szétnakht (i.e. 1185-1182), miután a sajátját nem tudta elkészíteni, lefoglalta a maga számára, amúgy huszárosan. A bédekkerek szerint jó állapotban maradt fenn a Szájmegnyitás szertartását ábrázoló, más helyekről is ismert falfestmény és a sírkamrában a Szétnakhtot köszöntő istenek képe. Sajnos benn tilos bármiféle fényképezés, úgyhogy a királysírok belsejét sajnos nem tudtam megörökíteni.

A harmadik királysírhoz, a KV34 jelűnek már a megközelítése is élménydús volt, szinte szurdoktúraszerű, egy fémlétrán lehet a sziklahasadékban megközelíteni. A magas, sárga mészkősziklák közé elrejtett sírt III. Thotmesz, más átírásban Thutmószisz (i.e. 1479-1425) az elsők között építette a Királyok Völgyébe. III. Thutmószisz megközelíthetetlennek vélte a 30 méteres magasságban lévő sírt, a titokzatosság volt a legfőbb szempontja, a leghozzáférhetetlenebb helyet választotta ki, ám így is kirabolták ezt is: a rózsaszín gránitszarkofágon kívül csak a vallásos feliratok maradtak fenn. Ebben a sírban az Amduat-könyv szövege és illusztrációja díszíti a falakat. Thutmószisz egyébként egy alacsony, 1,5 méteres ember volt, múmiáját a kairói Egyiptomi Múzeumban őrzik. Thutmósziszt egyébként „az ókori Egyiptom Napóleonja” hasonlattal is szokták jellemezni, ugyanis több szíriai hadjárattal bővítette Egyiptom területét. S meg kell említeni azt is, hogy az ő mostohaanyja volt a leghíresebb fáraónő, Hatsepszut.

E három királysír persze nem a leghíresebb, viszont a legszebb és legkülönlegesebbek közé tartozik a Királyok Völgyében. Nem ezek azonban a sztárok, hanem az egyik legérdektelenebb, bár világhírűvé vált sír: a KV62-es. Ez egyben a legkisebbek közé is tartozik: ez a világszerte ismert Tutanhamon fáraó sírja. Ide külön belépőt kellett volna váltani, mi ezt nem tettük, egyrészt dolgozott bennünk az antisznob, másrészt később Kairóban megnéztük az itt fellelt kincseket az Egyiptomi Múzeumban.

De ha már luxori beszámolót írok, nem hagyhatom ki belőle Tutanhamon sírját. Szóval. A kicsiny, L alakú sír hossza csupán 31 m, az előcsarnoknak (8×3,6 m) és az egy méterrel alacsonyabban fekvő szentélynek (6,4×4 m) is egy-egy mellékkamrája van csak. A sírt 1922-ben találták meg, és az egyetlen, mely kifosztatlan maradt az évezredek során. A történet kicsit hollywoodi így utólag, ugyanis Howard Carter egyiptológus hat szezont robotolt végig itt a völgyben, több ezer tonna homokot és törmeléket mozgatott meg, még sem talált semmit. Gazdag mecénása, Lord Carnarvon sem hitt már a dologban, de Carter tett még egy utolsó kísérletet, s lám, Tutanhamon sírja mégiscsak meglett. Happy end. Howard Carter a felfedező régész szavai mindennél többet elárulnak 1922 novemberéből, a sír felnyitásának pillanatából: „… a nyíláson gyertyát dugtam be s bepillantottam. Lord Carnarvon, Lady Evelyn, és Callender izgatottan álltak mellettem, várva a döntő szót. Először semmit sem láttam, mivel a meleg levegő a kamrából kitódulva meglobogtatta a gyertyalángját, de midőn szemeim megszokták a fényt, a szoba részletei lassanként kiemelkedtek a ködből: különös állatok, szobrok és arany – mindenütt arany csillogása. Egy percig – a többiek számára egész örökkévalóság lehetett – megnémultam a csodálattól, s midőn Lord Carnarvon nem állhatva tovább a bizonytalanságot, nyugtalanul kérdezte: – Lát valamit? Csak annyit tudtam képes felelni: -Igen, csodálatos dolgokat. Egy kissé még jobban kitágítottuk a nyílást, hogy mindketten láthassunk, s bedugtunk egy villamos lámpát”. A régész későbbi visszaemlékezéseiben is magasztos hangvételt üt meg: „A poros padlón lidérces módon még mindig látszottak a lábnyomok, melyeket 3500 évvel korábban hagytak itt… olyan, mintha mindez csak tegnap került volna ide. Az idő minden apró részletében megállt, és az ember valósággal betolakodónak érzi magát”. (dr. Balassa József fordítása).

Tutanhamon szentélye, ahogyan felfedezésekor 1922 novemberében rábukkantak, négy láda (szekrény) egymásba illesztéséből állt, benne három koporsó alatt nyugodott a fáraó – ezt két nappal később mind-mind láttuk Kairóban. A négy láda aranyozott fából készült, az 5×3,3×2,7 méteres külsőt, mely szinte teljesen elfoglalta a sírkamrát, üveg és fajanszberakásokkal díszítették. A következő ládát egy megsárgult halotti lepel fedte, rá aranyozott virágokat hintettek. Egy arany, ezüst, üvegberakásos, lótuszokkal díszített pálca is előkerült innen, ezenkívül fegyverek, díszbotok, dobozok és két alabástrom váza töltötte ki a réseket. A harmadik láda mellé is fegyvereket és apróbb tárgyakat helyeztek, míg a negyedik egy kőszarkofágot tartalmazott, melyre a király neveit, címeit vésték, sarkaira reliefeket faragtak. A szarkofágban három, egymásba helyezett múmia alakú koporsó foglalt helyet. Az első aranyozott fakoporsót balzsamozott vászonba csavarták, így Ozirisz alakját vette fel, ki karjait keresztbe tette mellén, kezeiben színes üvegberakásos királyi jelvények, homlokán keselyű és kígyó díszlett. A második aranyozott, üvegberakásos koporsó pontosan beleillett az elsőbe. Olajfalevelekből, lótuszvirágokból álló nyaklánc feküdt mellén. Később egy útikönyvben még egyszer utána olvastam Tutanhamonnak. Abból megtudtam például, hogy 1925. október 10-én kinyitották az utolsó, vörös vászonba csavart, múmia alakú koporsót is. Rajta papirusz és virágnyaklánc feküdt. A 110 tonnás, 2,5-3,5 méteres színarany koporsót vallásos feliratok borították, Ízisz és Nephtisz istennők szárnyai védték. Ugyanez év október 28-án napvilágra került a híres halotti maszk csakúgy, mint a bepólyált testből 143 arany és ezüst amulett, ékszer. A koporsók egy oroszlánformájú aranylemezes faagyra támaszkodtak. A múmia fején volt a királyi diadém aranyszegecsekkel az aranypántra erősítve, peremén kék üvegberakásokkal, obszidián és féldrágakő díszítésekkel…

a mecénás Lord Carnarvon meglátogatta a frissen feltárt sírt, megcsípte az arcát egy titokzatos kórt hordozó moszkitó, és a lord nem sokkal később Kairóban meghalt

No, ezekből nem sok maradt Luxorban, ilyenféleképpen a történet mégsem happy end. Sőt, más érdekességek is történtek, amikor például a mecénás Lord Carnarvon meglátogatta a frissen feltárt sírt, megcsípte az arcát egy titokzatos kórt hordozó moszkitó, és a lord nem sokkal később Kairóban meghalt. Abban a pillanatban, amikor kilehelte a lelkét, a kórházban kialudtak a lámpák, és a távoli Skóciában a lord kedvenc kutyája felvonyított, majd holtan rogyott össze.

A fáraó átkának története hamarosan az egyik legismertebb városi legenda lett világszerte, s a világot megbabonázta a fáraó átkának egyértelmű bizonyítéka, annak ellenére, hogy az 1922-es csapat legtöbb tagja, köztük maga Carter is, tisztes öregkort élt meg. A mítosz mégis tovább élt.

Még valami, így a végére: bár uralkodása messze nem volt olyan meghatározó, mint amilyen híres a sírjának felfedezése után lett, egy fél mondatot szóljunk magáról az elhunytról is: Tutankhamon időszámításunk előtt 1333 és 1324 között uralkodott, mindössze kilencévesen került a trónra. Sokáig azt állították tudósok, hogy a fáraó gyilkosság áldozata lett – egyes történészek szerint azért, mert megpróbálta visszatéríteni a birodalom népét a többisten-hitre, miután elődje, IV. Amenhoteph fáraó bevezette az egyistenhitet, Amon-Ra, a napisten kizárólagos imádatát. Azóta több teória is közszájon forog a fáraó halálával kapcsolatban.

Ezekbe most ne menjünk bele, ezek nagy része találgatás. De ha már mindenképp magas rangú emberek, és Királyok Völgye, utijegyzetemben szóljunk a hely friss történetről is. Elutazásunk előtt egy héttel olvastam az egyik hírügynökség jelentését, mely szerint „Luxorba utazott a francia elnök kedden, hogy az egyiptomi városban karácsonyozzon. Az AFP hírügynökség informátora szerint Nicolas Sarkozy új kedvesével, az egykori szupermodellel, Carla Brunival és kilenc másik emberrel hagyta el Párizst egy magángépen”.

A francia elnök luxori karácsonyáról a világ összes tévécsatornája mutatott felvételeket, ahol Sarkozy egy rövidujjú ingben sétált. Na ez jobb volt mindenféle tanácsnál, innen már biztosan tudtam, hogy jó idő lesz Luxorban. A francia elnök látogatásáról egyébként az MTI is beszámolt egy hírben: „Sarkozy új barátnőjével nyaral Egyiptomban – MTI – 2007. december 26., szerda. Az egyiptomi magánlátogatáson tartózkodó Nicolas Sarkozy francia elnök újdonsült barátnőjével, Carla Brunival megtekintette szerdán Luxor nevezetességeit, köztük a Királyok Völgyét. Az ötcsillagos Old Winter Palace szálló egyik lakosztályában lakó párt egy 26 gépkocsiból álló konvoj szállította a történelmi helyszínekre. A seregnyi fotóriporter és operatőr csak tisztes távolságból követhette őket, amikor a farmernadrágot viselő államfő és az extopmodellből lett énekes megtekintette a leghatalmasabb fáraók több mint háromezer éves, sziklába vájt temetkezési helyét. A pár ezután továbbhajtatott a Nílus nyugati partján található Ramesszeumhoz, amelynek helyreállítása francia szakemberek vezetésével folyik, majd egy nílusi hajón mentek el Karnak templomegyütteséhez”.

Nos, Sarkozy nyomdokaiban mi is elhagytuk a Királyok Völgyét, igaz nem konvojjal, s nem is a Ramesszeumhoz mentünk, hanem először egy alabástrom-műhelybe egy busszal.

Megnéztük hogyan készül a szuvenír, sőt vettünk is feleségem sógornőjének egy macskát és egy Nefertiti szobrot is eredeti bazaltból, 25 euróért.

A műhely után az út számomra egyik legszebb helyére, Deir el-Bahariba mentünk, Hatsepszut templomát megtekinteni. A 3500 éves templom egy fantasztikus és meredek sziklafal tövében lélegzetelállító látványt nyújt, hatalmas oszlopsoraival, lépcsőzetes, háromszintes elrendezésével. A templomot Hatsepszut kegyeltje és közeli barátja, lányának nevelője, Szenenmut építész tervezte.

Szerintem ez a félig sziklába vágott építmény az ókori Egyiptom egyik leglátványosabb műemléke, nagyon hálás fotótéma, szóval annak, ki Luxorban jár, kihagyhatatlan!

ez a félig sziklába vágott építmény az ókori Egyiptom egyik leglátványosabb műemléke

Hatsepszut temploma egy időben kopt keresztény szerzetesek kolostora is volt, innen ered mostani arab neve is, Deir el-Bahari, ami Északi kolostort jelent. Hatsepszut templomához a teraszos udvarokra egy 37 méter széles rámpa vezet fel. A második teraszon két hüposztül csarnok csatlakozik az oszlopsorokhoz, melyek egyik végének falán a híres Punt-domborművek láthatók. Ezeken egy kereskedelmi expedíció indul a puntokhoz, valószínűsíthetően a mai Szomália vagy Eritrea partvidékére. A képek a távoli afrikai ország egyszerű életéből mutatnak be epizódokat (láthatjuk itt a punti fejedelmet, Parehut, és feleségét, a kövérségtől eltorzult Ity-t), majd látható, miként szedik fel a horgonyt bőséggel megrakott hajóik. A kb. i.e. 1480-ből való képsorozat teljes részletességgel beszámol az egyiptomiak bátor utazásáról, ottlétéről, hazatéréséről, mellyel dicsőséget és kincseket szereztek az országnak, nem beszélve a királynő hatalmának megszilárdításáról.

A domborművek után továbbsétáltunk a harmadik teraszra, melyet egy lengyel-egyiptomi csapat restaurált, és nemrég nyitották meg a nagyközönség számára. Magának az egész épületnek, Hatsepszut templomának az ásatásai egyébként 1891-ben kezdődtek. Szóval, a felső terasz oszlopos tornácán álltak Hatsepszut szobrai, amelyek a királynőt, mint egy férfi uralkodót, szakállal ábrázolták. A szobrok legtöbbjét a későbbi fáraók lerombolták, de a régészeknek sikerült néhányat a töredékekből rekonstruálniuk. Lefotóztam ezeket a Hatsepszutot ábrázoló szobrokat is.

De ki is volt ő? Hatsepszut (Maatkaré) királynőről azt kell tudni, hogy kb. i.e. 1479-től fáraóként uralkodott 1458-ig. Ő Egyiptom leghíresebb fáraónője, aki, miután férje és féltestvére, II. Thutmószisz (Thotmesz) meghalt, puccsal magához ragadta a trónt. Mivel II. Thutmószisz és Hatsepszut házasságából csak egy hercegnő, Nofruré született, ezért Hatsepszut férje egyetlen, de nem tőle, hanem egy alacsonyabb rangú mellékfeleségétől származó fia helyett a trónra lépett és 21 éven át uralkodott kemény kézzel, férfiruhát öltve (ezt bédekkerekben úgy is olvashatjuk, hogy mostohafia, III. Thutmószisz mellett régensként uralkodott).

Hatsepszut valószínűleg i.e. 1458-ban halt meg csontrákban

Hatsepszut valószínűleg i.e. 1458-ban halt meg csontrákban, utána a mostohafia lett a fáraó III. Thutmózisz néven és megpróbált megsemmisíteni az őt kisemmiző királynőről szóló minden feljegyzést és emléket. Megrongálta Hatsepszut szobrait, de több későbbi uralkodó is haragudott a nőre. A nőre, kinek alakja az irodalomban is megtalálható: Pauline Gedge A Hajnal gyermeke című regényében dolgozta fel a fáraónő életét, de egy magyar írónő, Dráveczky Zsuzsa is regényes korrajzot adott az i.e. XV. századról az Asszony a fáraók trónján című könyvében.

Hatsepszut temploma után a kávézóban egy mangóra ültünk be. A mangót szürcsölgetve és a templomot elözönlő turistatömeget bámulva nehéz volt elképzelni azt a szörnyűséget is, amelyet terroristák hajtottak itt végre 1997-ben, turistákat lemészárolva Hatsepszut templománál…

Az évtizeddel ezelőtti mészárlás helyszínét elhagyva újra buszra szálltunk, és egy bő tíz percre megálltunk III. Amenhotep két ülő alakos szobránál, melyek minden bizonnyal a fáraó régen megsemmisült halotti templomának oldalánál álltak.

A közbeszéd Memnon-kolosszusokként ismeri a két hatalmas ülőszobrot: magasságuk 19,2 m, a vállak szélessége 6 m, az alkar a könyöktől az ujjhegyig 4,5 m, az ujjak 1,2 m hosszúak. A kolosszusok a görög-római időkben Egyiptom nagy turista-látványosságai közé tartoztak, a görögök azt hitték ugyanis, hogy a legendás Memnón, Etiópia királya és a hajnalistennő, Éósz fiának a szobrai.

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!