A manapság 175 ezer lakosú Turku (svédül: Åbo) városa évszázadok óta a finn, skandináv, balti (észt, litván, észak-lengyel), orosz és német kultúra találkozási pontja, kimagasló kulturális központ, a finn történelem és kultúra bölcsője, svéd és finn nyelvű egyeteme és színháza is van.
Az Aurajoki folyó torkolatánál fekvő, XII. században alapított Turku volt Finnország régi fővárosa 1812-ig. A fővárosi rang elvesztése után sem hanyatlott le azonban teljesen, XX. századi történészek „Finnország kapuja Nyugatra” néven emlegetik.
a XII. században alapított Turku volt Finnország régi fővárosa 1812-ig
Mai utazók általában unalmas és látnivalókban szegény városnak tartják, ez azonban felszínes megközelítés, ne higyjünk nekik mindenben, egy hosszú hétvégét bizonyosan kellemesen tölthetünk el itt.
“Itt van Turku” – Fotó: Barna Béla
Műemlékekben persze valóban nem olyan gazdag város, de azért a Turkui vár (Turun Linna) mégis Finnország legnagyobb középkorból származó épülete és Skandinávia egyik legnagyobb középkori várkastélya. Sok ura közül ki kell emelni Mattias Kettilmundinpoikát, Finlandia praefectusát, akinek turkui tartózkodása sokak szerint a finnországi lovagkor csúcspontja. Ma a várban az 1881-ben alapított Turkui Történeti Múzeum különböző kiállításait láthatjuk, melyet egyébként 2006. március 29-én Sólyom László volt köztársasági elnök is megnézett kétnapos hivatalos állami látogatása során. Morzsányi adalék a frissebb kultúrhistóriához, hogy többször járt Turkuban Vladimír Putin orosz elnök is.
Fontos látnivalója még a városnak a Dóm, a Turun tuomiokirkko (turkui székesegyház), déli oldalánál találjuk Mikael Agricola püspök, a finn irodalmi nyelv megteremtőjének a szobrát (Oskari Jauhiainen alkotása 1952-ből).
Ehhez egy zárójeles gondolat: hiába mondják, hogy a finn nyelv a finnugor nyelvek balti finn ágához tartozik és hogy az észttel meg a magyarral rokon, nem sokat fogunk a kiírásokból felismerni, szóval két-három alapvető szót nem árt tudni (legalább térképolvasáshoz). A „kaupunki” várost, a „kylä” falut, a „polku” ösvényt, a „puisto” parkot, a „mäki” dombot, a „vuori” hegyet, a „harju” és a „selkä” hegyhátat vagy dombvonulatot, a „joki” folyót, a „kivi” pedig követ jelent finnül.
A turkui vár – Fotó: Barna Béla
S még egy kis nyelvészkedés: a finnek hazájukat Suominak, önmagukat pedig suomalainennek nevezik. A finn elnevezést a szomszédos népektől kapták; maga a fenn-, finn germán eredetű szó, a jelentése „gyalogló”, „kóborló”. Turkuban, Európa kulturális fővárosában tartsuk mi is ehhez magunkat: kóboroljunk és gyalogoljunk nagyokat, a város teljesen megismerhető és bejárható gyalogszerrel.
Biológiai Múzeum – Fotó: Barna Béla
A Dómon kívül egyébként van Turkuban Művészeti Múzeum, Patika Múzeum, Biológiai Múzeum és még lehetne sorolni. Meg kell még említeni a Wäinö Aaltonen Múzeumot, ahol a Nyíregyházán élő litván Normantas Paulius-nak is volt itt Turkuban kiállítása 1994-ben.
És talán érdemes még kiemelni a látnivalók közül az 1905-ben épült Szent Mihály-templomot (Mikaelinkirkko), ahol a szegedi Király-König Péter Zeneiskola növendékei koncerteztek 2006-ban (ezt évfordulós érdekességként említem csak, ugyanis Turku magyar testvérvárosa Szeged, a testvérvárosi szerződésüket pedig éppen 40 éve, 1971-ben írták alá).
Visszakanyarodva a látnivalókhoz, az eddig felsoroltak eddig is voltak, viszont szólni kell két újabbról is: az egyik az Aurajoki folyó partján található a Forum Marinum, a turkui tengerészeti múzeum, mely két hatalmas egykori kikötői csarnokban kapott helyet; mellette a folyón megcsodálhatjuk a Finn hattyút, azaz a Soumen Joutsen nevű háromárbocos, fémtörzsű vitorlás hajót. A hajó 1902-ben épült, főleg a Csendes- és az Atlanti-óceánon hajózott; 1930-ban vásárolta meg a finn állam, ettől kezdve a finn haditengerészet iskolahajója volt, és mint ilyen a II. világháború előtt nyolc hosszú óceáni utat tett meg, 1991-óta múzeum. A hajó 96 m hosszú, 5,15 méter mély, vitorláinak területe 2250 m², főárboca a víz szintjétől számítva 52 m magas!
A másik új látnivaló Turkuban: az új kulturális központ, a Logomo. A valaha vasúti kocsik javítására szolgáló régi műhely egy részében kiállítások sora volt 2011-ben, de voltak itt az év során igen különleges rendezvények is: epikus szőnyegszövés, kulturális edzés, harmonikabirkózás, heavy metal musical és számos hasonlóan újszerű párosítás. De az új kultközpont, a LOGOMO számos egyéb program mellett hat egész évben nyitva tartó kiállítással is várta a kultúrára éheseket: jelen sorok szerzője az Európai Labdarúgó Szövetséggel közösen szervezett tárlatot és a kortárs finn fotóművészetet bemutató kiállítást nézte meg.
Ha beteltünk a kultúrfővárossal, érdemes a nem valami széles Aurajoki folyó déli oldalán egy kis sétát tenni, amit a helyiek csak a „täl pual jokke” (a folyó ezen oldala) néven emlegetnek. Itt a parttal párhuzamosan két magasabb domb, a Vartiovuori (Őr-hegy) és a Samppalinnanvuori (Samppalinna-hegy) emelkedik.
A Samppalinnanvuori – Fotó: Barna Béla
A Vartiovuori (svédül Vårdberget) 50 méteres tetején a város első csillagvizsgálója épült fel a tűzvész után Carl Ludvig Engel német építész tervei szerint (1815-17). A többször átépített épületben tengerésziskola működik. És egy érdekesség: 50 méter magasan láthatunk egy szintjelző emléktáblát, mely szerint i.e. 4000-ben itt hullámzott a tenger. Nos, ez úgy lehetséges, hogy a jégkorszakot követően, a jég elolvadása után, megszabadulva a jégkorszakbeli gleccseróriások súlyától Finnország partvidéke elkezdett emelkedni, ma is emelkedik (van ahol ma is 1 métert emelkedik 100 év alatt!), így lehetséges az, hogy itt a hegytetőn találjuk az egykori tenger szintjét jelző táblát. Az itt látható gneisz és gránit sziklák egyébként 2600 millió évesek, a legöregebbek közé tartoznak Európában!
A Vartiovuori csillagvizsgálója – Fotó: Barna Béla
A Vartiovuori déli oldalában van egy kisebb domb, a Luostarinmäki (Klastrom-domb). Itt egy skanzen régi-régi faházai között csámboroghatunk egyet. Itt nem tarolt a szinte mindent pusztító 1827-es tűzvész, ami majdnem egész Turkut elpusztította. A XVIII. – XIX század fordulójáról származó 17, eredeti helyén álló faházból álló Klastromdombi Kézműves Múzeumot (Luostarinmäen käsityöläismuseo) egyébként 1940-ben alapították.
A Klastromdomb – Fotó: Barna Béla
A Vartiovuori után sétáljunk át Turku másik hegyére, a Samppalinnanvuori tetejére, ahová egyébként a szépnevű Neitsytpolku („Szűz ösvény”) visz fel: innen is nagyszerű a kilátás a városra.
A Neitsytpolku 1 szám alatt, egy erdei faházban (nem messze egyébként a városi színháztól) találjuk a Biológiai Múzeumot (Biologinen museo). A név kicsit félrevezető, nyugodtan térjünk be ide kisgyerekekkel is, ugyanis Turku környékének, Lappföldnek, valamint a Ladoga-tó parti Karéliának állat- és növényvilágát mutatja ez a kis múzeum diorámákban. Láthatunk itt például medvét is. A múzeumot egyébként 1904-ben Alfred és Helene Jacobsson 50 ezer finn márkás adományából alapították: a fából épült villát egy uppsalai természettudóssal és annak művész-fiával rendeztették be.
Medve a múzeumban – Fotó: Barna Béla
A múzeum mögött, a Samppalinna-hegyen kezdődik a város másik nagy zöldterülete, a Sport-park (Urheilupuisto) is; itt van a turkuiak egyik kedvence, egy régi szélmalom (Samppalinnan mylly).
Innen továbbsétálhatunk az egyetem felé. Finnország első egyetemét 1640-ben alapította Krisztina svéd királynő, itt, Turkuban. A Turkui Egyetem (Turun yliopisto) őse a Turkui Akadémia (Turun Akatemia), latin nevén Academia Aboensis volt; II. Gusztáv Adolf emlékére Academia Gustaviana-nak is nevezték. Pietari Brahe kurátorként, majd az egyetem kancellárjaként egészen haláláig (1680) szívügyének tekintette a turkui egyetem fejlesztését. Az intézmény virágkora az 1772-1808 közötti időszak volt: a finn művelődéstörténet legnagyobb alakjai tanítottak ekkor itt, pl. Gabriel Henrik Porthan, a finn történetírás atyja. A régi egyetemet 1922-ben újraalapították; ma a finn nyelvűn kívül svéd nyelvű egyeteme (Åbo Akademinek) is van Turkunak.
A szélmalomhoz visszatérve találjuk a finn csodafutóról, Paavo Nurmi-ról elnevezett stadiont. A Futók királyának és a Repülő finn-nek is elnevezett Paavo Nurmit (Turku, 1897. június 13. – Helsinki, 1973. október 2.) minden idők legnagyobb olimpikonjának és atlétájának is tartják.
S ha már sport: 2010. márciusában a finnországi Turkuban műtötték meg az angol válogatott David Beckhamet. Turkuban lehet tehát gyógyulni. S hogy ez mennyire igaz, Európa Kulturális Fővárosaként Turkunak a következő a jelmondata: „A mi üzenetünk az, hogy a kultúra gyógyít: jó tesz a lakosságnak, a környezetnek és az üzletnek”. A kultúra gyógyító hatását egyébként teljesen szó szerint veszik: idén állítólag a helyi orvosok 5500 kulturális rendezvényre szóló ingyenes belépőt írtak fel „receptként” a város lakosságának.
Kép és szöveg: Barna Béla
Turkuról a Turista Magazin 2011 márciusi számában jelent meg első írásom.
