Sigiriya (Szigirija) egy hatalmas vörösesbarna szikla, ez Srí Lanka talán legtöbbet fotózott látványossága. Az apját megölő Kasszapa király építette itt fel új fővárosát az V. században, palotáját a szikla tetejére, a szikla falaira pedig színes freskókat rajzoltatott, a híres felhőlányokat. Mindössze 18 évig volt székhely a szikla, de ma Sigiriya mégis UNESCO világörökségi helyszín.

Fotó: Barna Béla

Sigiriya vagy Szinhagiri, azaz az Oroszlán szikla ősi sziklavárának története egy nagyon rövid és egyben nagyon véres epizód Srí Lanka történelmében. A 459-477 között uralkodó Datuszéna (Dhatusena) királynak két fia volt. Az idősebb fiú neve Kasszapa (Kásjapa) volt, mely a király egyik ágyasától született, míg a másik fiatalabb fiú Moggallána volt, ő volt a jogos trónörökös. Igen ám, de 477-ben Kasszapa, a király törvényen kívüli fia egy bizonyos Migara segítségével puccsal elfoglalta Datuszéna király trónját. Előzményül a megértéshez tegyük hozzá, hogy Datuszéna király nővérének a fia volt Migara, a király egyetlen lánya pedig ennek a Migarának volt a felesége. Namármost a krónikák szerint Migara egy alkalommal véresre korbácsolta feleségét, mire az apa, Datuszéna erről értesülve annyira felbőszült, hogy máglyán megégettette saját nővérét (Migara anyját). Migara ekkor bosszút esküdött anyja halála miatt és az amúgyis állandóan elégedetlenkedő Kasszapát, akinek alacsony származása miatt semmi esélye sem volt a trón elnyerésére, ugyancsak a király ellen uszította. Szóval Kasszapa és Migara összeesküdött, s Datuszénát elfogatták. A láncra vert királyt (azaz saját apját!) Kasszapa megkínoztatta, és azt követelte, hogy apja adja át neki a legnagyobb kincsét, mire Dathusena állítólag elvitte a legnagyobb víztározójához, és az mondta, hogy ez a víz az. Miután így sikerült feldühítenie fiát, és a kínzásokkal sem ért el eredményt, parancsot adott a hadvezérévé megtett Migarának apja megölésére. A bosszúvágyó Migara ezt örömmel teljesítette és a királyt élve befalaztatta egy sziklahasadékba, más történet szerint a víztározó gátrendszerébe falaztatta be élve. Akárhogy is, Kassapát ettől fogva Apagyilkos Kasszapaként (Pithru Ghathaka Kashyapa) emlegették csak.

Datuszéna másik fia, a trón törvény szerinti várományosa, Moggallána az életét mentve sikerült elmenekülnie Dél-Indiába. A 477-től 495-ig uralkodó Kasszapa azonban állandó félelemben élt és rettegett féltestvére bosszújától. Ezért elhagyta Anuradhapurát és itt, a függőleges falú sziklatömbön, Sigiriyában építtetett magának egy szinte bevehetetlen fellegvárat. Ami a sziklacsúcson és körülötte voltak díszes építmények (paloták és kertek, az mind mind ebből a rövid időszakból származott). És be is következett amitől félt: 495-ben Moggallána hadsereg élén tért vissza és a Sigiriyában tanyázó féltestvére ellen vonult. Kasszapa nem várta meg, hogy sziklavárát ostrom alá vegyék, hanem a nyílt harcmezőn való összecsapást választotta. Miután látta, hogy egyrészt csapatai vereséget szenvednek, másrészt saját emberei cserben hagyták, félve a fogságba eséstől, öngyilkos lett (saját kardjával).

Sigiriya fellegvárának tetején – Fotó: Barna Béla

A győztes, aki I. Moggallána néven királlyá koronáztatta magát, a régi fővárost, Anuradhapurát tartotta meg székhelyének. Sigiriyában ezután még hosszú ideig (a XIII-XIV. századig) buddhista szerzetesek éltek, de a pompás épületeket lassan szétmállasztotta az idő, a romokat benőtte a dzsungel. 1831-ben egy erre utazó brit katonatiszt, Major Jonathan Forbes távcsövén észrevette a sziklafalakon az ősi festményeket és a falak romjait, ezzel kezdetét vette Sigiriya újrafelfedezése és helyreállítása. A helyszínen az 1980-as években kezdődtek el a régészeti munkálatok. Az első régész, aki részletes kutatást végzett a maradványokkal kapcsolatban, H.C.P. Bell volt. Az UNESCO szerint Sigiriya a korabeli városrendezés egyik legjobban megmaradt példája, 1982-ben került fel a világörökségi listára.

Fotó: earthpix instagram

Séta Sigiriyában A város központja valószínűsíthetően a sziklahegy fennsíkján álló fellegvár volt. A sziklafalak lábánál, attól nyugatra épült ki az alsóváros, melyet összesen több mint 2 km hosszúságban kettős védőfal vette körül. Sétánkat a déli kapu mögötti parkolóhelynél kezdjük. Nyitva naponta 7-17 óra között, egyedi jegy 30 USD. A belépőjegyet meg kell őrizni, mert még más alkalommal is lepecsételik az út során!

Fotó: Barna Béla

A jobbra induló lépcsősor sziklatömböket kerülgetve vezet felfelé. Ezek egyike, a kiugró orma után Kobra-csuklyának (Cobra Hood Cave) nevezett szikla tövében egy buddhista szentély volt, a falon még láthatóak a festés nyomai. E fölött egy sziklahasadékban kialakított újabb szentélyhez érünk, eredeti rendeltetését a kopott holdkő és kétoldalt az őrkövek jelzik. Innen visszanézve feltűnik, hogy mind a Kobra-csuklya, mind pedig a többi, 15-20 m magas sziklatömb oldalát négyzetes bemélyedések és vízszintes hosszanti vésések borítják. A sziklák tövében megfigyelhető, hogy az egyes téglák ezekbe a hornyokba illeszkedtek, melyek biztos támaszt adtak a magas falaknak. Tekintve, hogy az erődfal által körülvett egész térségen ilyen nyomokat látunk a sziklákon, következtetni lehet a város nagyságára és az épületek tekintélyes méreteire.

Egy újabb kis szentély, az Asana-barlang maradványai mellett a sziklafalba vágott, 20 cm széles csatornát veszünk észre. Ez a vízvezeték volt, amely összekötötte a különböző magasságokban elhelyezett tárolókat. Sigiriya tömbjére felnézve, a függőleges szikla oldalába vésve láthatjuk a vízvezeték felső részét, amely a fennsík ciszternájából túlfolyó vizet a hegy lábánál levő tárolóba irányította.

Fotó: Barna Béla

Az Asana-barlangtól balra fekvő sziklatömb tetejét simára munkálták és a 12×15 méteres térségen egy nagyobb és egy kisebb kő trónszéket alakítottak ki. Itt, a Fogadó-teremben (Audience Hall) találkozott a király alattvalóival, ha leereszkedett a fellegvárból.

Néhány méter után elérjük a téglából épült belső erődfalat, amely a fellegvár feljáratát védte. A mögötte fekvő sík területre érkezett fel jobbról, a hegy tövéből, a hatalmas kváderkövekkel kirakott eredeti feljárat. Jobbra fordulva, a téglafal koronáján juthatunk a Víztároló-sziklához (Cistern Rock). Ennek tetején, amint neve is mutatja, a kőből kivésett és faragott tömbökkel körülvett kis víztárolót alakítottak ki.

Egy meredek lépcsősoron haladunk tovább, melynek felső teraszáról szép kilátás nyílik a hegy lábánál elterülő vidékre. Innen már csak néhány méternyire van a fennsíkra vezető út bejárata, amelyet 18 órakor bezárnak, tehát nem tanácsos fent, a látnivalók között megfeledkezni az időről.

Fotó: Barna Béla

A kapu mögött egy vasszerkezetű, szűk csigalépcső emelkedik. Ennek kanyarulatai 15 m magasságba, a függőleges sziklafal egy beugrója előtt kialakított galériához, a híres „felhőlány” falfestményekhez visznek. A csodálatos festmények fennmaradásukat a kiugró sziklafal védelmének és szerencsés fekvésüknek köszönhetik. Ezen a vidéken ugyanis már az északkeleti monszun az uralkodó, így a nyugati oldalon levő festményeket nem érhette az eső. A sziklára felvitt vakolatrétegen összesen 21 teljesen, vagy részlegesen megmaradt női alak látható.

Fotó: Barna Béla

Ábrázolásuk erőteljes realitást mutat, egyéni portréknak tűnnek. A szakemberek a falfestményeket többnyire az Anuradhapura korszakra szokták tenni, viszont a stílusukat mégis teljesen egyedinek tekintik, ugyanis a festék alkalmazásának stílusa eltér az anuradhapurai festményekétől. A festett vonalak itteni használata olyan hatást ér el, amely felnagyítja az alakok méretét. Lendületes mozdulatokkal vitték fel a festéket, és közben az egyik oldalon erőteljesebben nyomták rá, amely által a széleken mélyebb lett a szín tónusa. A felfedezésük óta eltelt sok-sok év alatt sem sikerült a szakértőknek egyértelműen eldönteniük, hogy kik ezek a csak derékig megfestett, felhőkből előbukkanó szépasszonyok.

a festményekben közös, hogy szép nagy kerek meztelen mellekkel ábrázolták őket

A csupasz felsőtestű, kezükben virágot és gyümölcsöket tartó lányok már ősidők óta elbűvölik a látogatókat, ugyanis a festményekben a közös, hogy szép nagy kerek meztelen mellekkel ábrázolták őket. Királylányok, szolgálólányok vagy nimfák lehetnek vajon? Vagy inkább, mint több művészettörténész gondolja, mennyei táncosnők, apszarák? Egyes vélemények szerint Kasszapa király udvarhölgyei, míg mások mitológiai istennőknek tartják őket, mások szerint vallási gyakorlatokon résztvevő nimfákat ábrázolnak. Ami biztos, hogy a festmények szakértők szerint emlékeztetnek az indiai adzsantai barlangtemplomok falfestményeire.

Fotó: Barna Béla

Akármi is az igazság, a pasztellszínekkel készült alkotások színvonala egyértelműen bizonyítja az V. századi Srí Lanka művészetének magas fejlettségét. Felmerül egy másik kérdés is: hogyan és miért készültek itt ezek a festmények, amelyeket a lent futó útról nem is lehetett látni. Erre szakértők azt a magyarázatot adják, hogy a beugróban megmaradt képek egy hatalmas, az egész sziklafalat beborító alkotás részét képezték, amely messziről is látható módon hirdette Kasszapa hatalmát és gazdagságát. John Still brit régész is úgy vélte, hogy a hegy teljes felülete egy hatalmas képgaléria. Elképzelhetőnek tartotta azt is, hogy ez talán a világ leghatalmasabb festménye!

A csigalépcsőn visszaereszkedve, a függőleges sziklához tapasztott galérián haladunk tovább a Tükörfal (Mirror Wall) mentén. Nevét onnan kapta, hogy mész, tojás és méz felhasználásával készített vakolata másfél évezred elteltével is tükörsima maradt, alkalmat kínálva feliratok bevésésére. Ezzel az V. és XIII. század között Sigiriyába élő buddhista szerzetesek és az idelátogatók bőven éltek is, a két méter magas falon a szingaléz nyelv kialakulását folyamatosan bemutató nagyszámú megjegyzést hagyva hátra. A valószínűleg vastűvel bevésett, apró betűs feliratokból hétszázat találtak, ezek nagyrészt a freskók és a fellegvár iránti csodálatot kifejező, vagy vallási témájú kommentárok.

Felfelé a szikla tetejére – Fotó: Barna Béla

Közel 150 m hosszan, a hegy északnyugati oldalán húzódik a galéria, ahol a leomlott részt vaskonzolokra épített járattal pótolták. Innen meredek lépcsőn jutunk fel az északi oldalon levő Oroszlán-kapuhoz. A függőleges sziklafal előtti 20×50 méteres platóra támaszkodva építtette meg Kasszapa a fellegvár oroszlánformára kiképzett feljáratát. A hatalmas oroszlánfej északra nézett, ahonnan a bűne miatt rettegő király bosszúra szomjas testvérének visszatértét várta. Napjainkra csak a platón nyugvó két hatalmas mancs maradt meg, de a 70 m magas sziklafalba vésett mélyedések és hornyok jelzik, hogy az építmény eredetileg egészen a fennsíkig ért. Még így, romjaiban is mutatja, hogy mekkora műszaki teljesítmény volt az ókori mérnököktől elkészítése – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy mindaz, amit Sigiriyában látunk, alig 18 év műve!

A fennsíkra vezető lépcsősor a két oroszlánmancs között indul el, de e felett már meredek vaslétrákon kell továbbmászni. Az utolsó szakaszt a szikla ormán bevágott hornyokban lépkedve tesszük meg, miközben korlát véd a lezuhanástól. Mindenesetre ajánlható, hogy csak azok vállalkozzanak az útra, akiknek nincs mélységiszonyuk és ők is a kövön nem csúszó cipőben, vagy mezítláb másszanak. Útközben kerülni kell a lármát és a dohányzást, mivel a sziklafalakról helyenként jókora zsákok lógnak le, melyek vaddarazsak fészkei. Ezekről a darazsakról egy legenda is szól. Többször megpróbálták már kiirtani őket, de minden alkalommal újra visszatelepültek. A helyiek szerint Kasszapa hadserege darazsakká változott, hogy így vigyázzon tovább az Oroszlánsziklára!

Fotó: Barna Béla

A fennsíkra érve, a körben kitáruló panoráma bőven kárpótol a fáradalmakért. Hogy pontosítsunk, Sigiriya legmagasabb pontja 363 m a tenger szintje fölött. Északra nézve a legközelebbi, kb. 2 kilométerre emelkedő hegy, a Pidurangala (340 m) is látszik.

A Pidurangala – Fotó: Barna Béla

Nyugat felé a lábunk előtt hevernek az alsóváros romjai, középen a királyi kert geometrikus mintázatával. Távolabb, a száraz dzsungel minden irányában a látóhatárig nyúló zöldjét csak egy-egy szirt, vagy víztároló tükre szakítja meg. Jól látszik a 15 kilométerre északra fekvő Ritigala-hegy, ennek közelében ütközött meg Kasszapa testvérével és lett öngyilkos a csatavesztés láttán.

A kb. 10000 m²-es fennsík teljesen be volt építve, a téglafalak maradványai egészen a függőleges meredély széléig nyúlnak. Az épületek a talaj hajlatait követve, több szinten, teraszosan helyezkedtek el, lépcsők kötötték össze őket. Itt volt a királyi palota, a kincstár, a nyugati oldalon a víztároló, a délkeleti részen pedig a természetes sziklából kialakított, 12×18 méteres fürdőmedence. Az utóbbi fölött, egy kis teraszon helyezkedik el az egyetlen tömbből kifaragott, 1,5×2,5 méteres trónszék. Ez volt a táncterem, a heverőhöz hasonló, baldachinnal fedett székről nézte a király a táncosnők előadását. A fennsík nyugati oldalán vaskorlátokkal szegélyezett lépcsősor vezet le a sziklafalban kialakított őrhelyhez.

Sigiriya térképen

A sziklahegyről leereszkedve, a vaskapu alatti kilátóterasztól nem a már ismert úton megyünk vissza, hanem a jobbra vezető lépcsősorra fordulunk. Ezen juthatunk a fentről már látott királyi kertbe, miközben több, nagyobbrészt feltáratlan romterületet hagyunk el. Itt valószínűleg buddhista kolostorok voltak, amit megerősít, hogy a környező sziklatömbök barlangjait is szentélyként használták. A különböző méretű tömbök oldalában itt is bevésett mélyedések jelzik, hogy ezeken is épületek álltak; több szikla tetején kőből kifaragott emelvények, trónszékek láthatók. A mértani pontossággal megtervezett királyi kertek a helyszín egyik legfontosabb látványosságai, ugyanis ezek a világ egyik legrégibb tervezett kertjei! A kert körvonalait részben a nyílegyenesen futó téglafalak és teraszok, részben pedig a szabályos alakú medencék rajzolják ki. A kert tengelye kelet-nyugati tájolású és ugyancsak a fő égtájak irányában nyílnak a bejáratok, a medencékhez vezető lépcsők is. Az enyhe lejtést kihasználva, négy teraszt alakítottak ki. Ezeken kanyarognak a téglával és mészkőlapokkal bélelt kis öntözőcsatornák, amelyek a tavacskák és a növények vízellátását biztosították. A kert alsó, kiszélesedő teraszán szabályos négyzetes elrendezésben alakították ki a legnagyobb tórendszert. A körülöttük levő épületek valószínűleg pihenőpavilonok voltak. A kert között nyílt a várfal nyugati kapuja. Ennél a kapunál találjuk az Archeológiai Múzeumot. Gyűjteményében őrzik az ásatások során előkerült leleteket, többek között feliratos kőtáblákat és faragásokat. Római érméket is találtak itt, ami mutatja, hogy milyen messzire terjedtek az ókori Srí Lanka kereskedelmi kapcsolatai.

Sétánk végeztével említsük meg, hogy a Duran Duran 1982-es Save a Prayer című számának videoklipjét első sorban Sigiriyában vették fel. Másik kultúrtörténeti morzsa, hogy Sigiriya Arthur C. Clarke Az éden szökőkútjai sci-fi regényének több helyszínéül is szolgál, bár Clarke a könyvben megváltoztatta a helyszín nevét Jakkagala („Démon”) sziklára.

Barna Béla

Az éden szökőkútjai