Indonézia a Föld vulkánokban leggazdagabb területe, összesen 76 működő vulkán található a szigetvilágban, egyedül Jáva szigetén 27 aktív vulkán pipál. Ezek közül most egyet emelnék ki, Jáva szigetének a keleti részében, a Malang városa mellett található Tengger-Bromo-vulkáncsoportot.

A Bromo helyzete az indonéz szigetvilágban

A Bromo helyzete az indonéz szigetvilágban

Az indonéz szigetvilág bő 5 ezer kilométer hosszan nyúlik el az Egyenlítő két oldalán: az Indonéz Köztársaságot nagyjából 18 ezer vulkanikus sziget alkotja. Ezek közül a legfőbb Jáva szigete, mind gazdasági, mind kulturális szempontból, de ez Indonézia legnépesebb szigete, sőt ez a világ legsűrűbben lakott területeinek egyike! Sorrendben egyébként a Föld tizenharmadik legnagyobb szigete is Jáva a maga 126878 km² területével. Jáva szigete a jávai ősemberről, ősi templomairól (Borobudur, Prambanan) és félelmetes vulkánjairól (Merapi, Bromo, Ijen) híres.

Indonézia Földünk vulkánokban leggazdagabb területe, összesen 76 működő vulkán található itt.

Mint a bevezetőben is említettem, Indonézia Földünk vulkánokban leggazdagabb területe, összesen 76 működő vulkán található a szigetvilágban, ebből csak Jáván több mint 30 aktív vulkán pipál füstöt igen csak gyakran. Ez nem is csoda, Jáva szinte teljesen vulkanikus eredetű, az ún. pacifikus tűzgyűrű része. Az 1000 km hosszú Jáva Szumátránál fiatalabb földtani képződmény, csak a harmadidőszak végén alakult ki több kisebb sziget összeolvadásával. Jelen cikkben a sok vulkán közül most talán az egyik legérdekesebbet, a füstölgő Bromót mutatom be.

Dzsipbérlés Malangban - Fotó: Barna Béla

Dzsipbérlés Malangban – Fotó: Barna Béla

Ehhez az egykori holland gyarmati kisvárost, Kelet-Jáva központját, Malangot érdemes kiindulási pontul választani. Malangban tudunk olyan dzsipet bérelni, amivel bejárhatjuk az egész vulkánt. Először 30 kilométert autózva jutunk el Gubugklakan nevű helyhez, mely mellett egy vízesést nézhetünk meg, indonéz neve Coban Pelangi (Rainbow waterfall). A vízesés a dzsip parkolójától oda vissza 3 km, bő háromnegyed óra alatt megjárható.

A Gubugklakan-vízesés Fotó: Barna Béla

A Gubugklakan-vízesés Fotó: Barna Béla

Gubugklakanból továbbautózva felfelé hamarosan elérjük a Bromo-Tengger-Semeru Nemzeti Park határát (belépődíj!) majd a zöld buja trópusi táj fokozatosan átalakul, először gyérült kicsit a növényzet (Savannah), majd az Oroszlán-sziklánál (Lion Lava Stone) már szürke vulkáni hamu minden.

Szürke minden - Fotó: Barna Béla

Szürke minden – Fotó: Barna Béla

Innen már nem kell sok, hogy a terepjáróval a Bromo lábánál parkoljunk le. A parkolástól számítva 1,7 kilométer a szürke hamuban gyaloglás, miközben elhaladunk a Poten nevű hindu templom mellett, mely csak az év bizonyos napjain van nyitva. Ezután még meg kell másznunk 253 lépcsőt és ott állunk Indonézia egyik legfantasztikusabb és legborzongatóbb természeti látnivalója, a Bromo-Tengger-Semeru Nemzeti Park vulkánjainak együttesénél, amit röviden csak Bromo vulkánként emlegetnek.

A Bromo - Fotó: Barna Béla

A Bromo – Fotó: Barna Béla

A Bromóról még földrajzos egyetemistaként úgy tanultam, hogy környezetéből markánsan emelkedik ki a hatalmas vulkáni Tengger-fennsík, melynek közepén több egymásba épült kaldera fekszik, közülük a legkülső kb. 22 km átmérőjű. A Tengger-kaldera mélyedése leginkább holdbéli tájra emlékeztet, mindent beborít a vulkáni hamu; a területet „homoktengernek” (Sea Sand) is hívják.

A kaldera alján három tűzhányó tör az ég felé: délen a Gunung Kursi (2581 m), északon a Gunung Batok (2440 m), rögtön mellette középen pedig a javában füstölgő aktív Gunung Bromo (2392 m), amelynek 1804 óta 53 kitörését jegyezték fel, legutóbb 2010-ben és 2011 elején tört ki.

A Bromo - Fotó: Barna Béla

A Bromo – Fotó: Barna Béla

2010. november 23-án lezárták a vulkán 3 kilométeres környékét, folyamatosan dolgozott a salakkúp, számos kisebb-nagyobb hamupöfékelés történt: november 26-án például 600 m magasra jutott a hamu a kráter fölé. 2011 januárjában pedig 3,5 km magas hamufelhőt ontott magából a vulkán. Egy január 23-i jelentés szerint a vulkán körül továbbra is 2 km sugarú az a veszélyzóna, amelyen belülre turistáknak és túrázóknak szigorúan tilos volt menni. A helyiek persze továbbra is feljártak a vulkánra, hogy áldozatokat mutassanak be, s hogy így próbálják elcsendesedésre bírni a tűzhányót.

"Ott pöfékel"

“Ott pöfékel”

A Bromo 2016-os ottjártamkor is sűrű hamufelhőt lövellgetett ki, és a helyiek ekkor is dobtak különféle áldozatokat a vulkán füstölgő torkába. Ami egyébként egyszerre volt felemelően félelmetes és borzasztóan borzongató, fura hangokkal és talpam alatt remegő talajjal. Utólag tudtam meg, hogy tulajdonképpen egy “hivatalos” kitöréskor jártam a vulkánon, a kitörés 2015 decemberében kezdődött és 2016-ban ért véget.

Balázs Dénes útja Indonéziában

Balázs Dénes útja Indonéziában

A híres vulkánon egyébként járt magyar geográfus is: Balázs Dénes 40 éves korában jutott el Jáva szigetére, tizenegy hónapig tartott az indonéz expedíciója. Erről szól a Táncsics Kiadónál 1969-ben megjelent könyve a Hajóstoppal az Indonéz-szigetvilágban. Jávai, 1964-65-ös útján a Bandung közelében a Tangkuban Perahut mászták meg, majd a Yogyakartától északra emelkedő Merapi-vulkánt. „Ezután a sziget keleti részébe utaztunk és Malang város közelében felkapaszkodtunk a Tengger-Bromo-vulkáncsoportra (2392 méter). Itt a babonás hegyi lakók éppen áldozatokat mutattak be a dühöngő vulkánban lakozó szellemeknek.” – írta Balázs Dénes.

Fotó: Barna Béla

Fotó: Barna Béla

S ha már szellemek, a Bromóhoz kapcsolódó két legendát is említsük meg. Az egyik történet szerint egy óriás egyetlen éjszaka alatt ásta ki a krátert, hogy az itteni királynak a lányát feleségül vegye. Amikor az igencsak lehetetlennek tűnő feladatot már majdnem teljesítette a behemót óriás, a király megparancsolta szolgáinak, hogy szórjanak rizst a baromfik elé – azok azt hitték, reggeli takarmányadagjukat kapják – éktelen kukorékolásba kezdtek. Az óriás erre elejtette az ásóeszközként használt fél kókuszdiót, és a kimerültségtől holtan rogyott össze. Az elgurult kókuszhéjból lett a Batok vulkán.

A Batok - Fotó: Barna Béla

A Batok – Fotó: Barna Béla

A másik legenda szerint az iszlám elől menekülő tengger népcsoport sokáig gyermektelen királya (Joko Seger) és királynője (Roro Anteng) gyermekáldásért járultak az ég ura, Sang Hiang Vidivasa elé, aki egy feltételt szabott: az utolsó gyermeket fel kell áldozniuk az istenek oltárán. Huszonöt gyerekük jött a világra, ám ígéretüket elfelejtették a szülők, mígnem a halál pusztítani nem kezdett az addig virágzó királyságban. Ekkor Roro Anteng és Joko Seger a homoksivatagba vitték legfiatalabb gyermeküket, Keszumát, ahol hatalmas robajjal megszületett a Bromo, és elnyelte a herceget. A történet emlékére tartják meg minden év 12. (Kasada) hónapjában a helyiek a telihold áldozószertartását, melynek során kiengesztelik Bromo tűzhányóját a helyiek, akik különböző felajánlásokat (csirkét, zöldségeket, pénzt, rizst stb.) dobnak a kráterbe, és reménykednek abban, hogy a vulkán istene elfogadta áldozataikat.

A jávai vulkánok

A jávai vulkánok

Van egy másik változat is, e szerint a legfiatalabb és legszebb fiút anyja képtelen volt feláldozni és a vulkán kráterébe dobni. A tűzhányó istene ezért haragra gerjedt, és a birodalom lerombolásával fenyegette meg a királyi családot, amennyiben nem tesznek eleget ígéretüknek. A legkisebb fiú, hogy megmentse a birodalmat és kiengesztelje a feldühödött vulkán-istent, önként vetette magát a füstölgő kráterbe.

A füstölgő Bromo - Fotó: Barna Béla

A füstölgő Bromo 2016-ban – Fotó: Barna Béla

A teng-ger népcsoport neve is a két ősszülő nevének utolsó szótagjaiból alakult ki. A valóságban azonban a kissé mongoloid beütésű hindu tenggeriek akkor vonultak a hegyekbe, amikor a 15. század második felében a Majapahit Birodalom értelmisége Balira menekült az iszlám elől. A tengger nép egyike azon kevés hindu népcsoportoknak, amely a muszlim többségű Jáván mindmáig fennmaradt. Megőrizve ősi hitüket, vallásukban több animista és buddhista elem is vegyül, a Bromót pedig szentnek tekintik.

Fotó: Barna Béla

Bromo, 2016 – Fotó: Barna Béla

Miután hosszasan bámultuk a sűrű vulkáni füstölgést, induljunk tovább a Bromoval szembeni hegyoldalba, a 2770 méter magas Penanjakan hegy kilátópontjába (hidden Viewpoint – bukit kingkong). A legtöbb utazó napfelkeltekor érkezik ide, de napközben is bizony szép a látvány: a Tengger-kaldera közepén a magából füstöt eregető Bromo áll, mögötte pedig a hatalmas Semeru-vulkán – ez az a fotó, mely sok embernek a bakancslistáján szerepel.

Egy kis pihenés a vulkántúrán

Egy kis pihenés a vulkántúrán

Tehát a nagy kalderaegyüttestől és a benne lévő három vulkántól délre fekszik a sziget legmagasabb tűzhányója, a Semeru, amely 3676 méteres magasságával Jáva legmagasabb tűzhányója és mely egyben a fennsík legaktívabb vulkánja is, melynek az 1941-es kitörését követő iszapáradata katasztrofális következményekkel járt, 1967 óta tartó jelenlegi kitörési ciklusa során pedig folyamatosan izzó kőzettörmeléket lövell a levegőbe.

Miután itt is kigyönyörködtük magunkat, észak felé, Wonokitri irányában elhagyjuk a területet, melyet Bromo-Tengger-Semeru néven nemzeti parkká nyilvánítottak.

Kép és szöveg: Barna Béla

FRISSÍTÉS: 2017. október 12-én egy 17 fős csapatot kalauzoltam el Bromo-nézőbe. A 2016-oshoz képest persze mérsékeltebben, de azért most is pöfékelt, álljon most itt pár kép erről a túráról.

Indonéz vulkántúrás csapatom a Bromónál

Kati és Uda tájnézőben – Fotó: Barna Béla

A Bromo 2017 októberében – Fotó: Barna Béla

Dzsipes csoportkép – Fotó: Barna Béla

Virág a vulkánba – Fotó: Barna Béla

 

Újabb frissítés: a Tűzhányó Blog fb-csoportjában jelent meg először a hír, hogy a Bromo újra mocorog. Alább egy 2019. március 18-i kép a vulkánról:

A Bromo 2019. március 18-án