Hajózásunk második napján reggeli után elhagytuk Kom Ombót, és egészen délig a hajó fedélzetén nézdegéltük és bámultuk a Nílus folyó két partját.
Áthaladtunk azon a helyen is, ahol legszűkebb a folyó: Edfu előtt 40 kilométerre hegyek közé szorul a Nílus, egész egyiptomi szakaszán itt a legkeskenyebb. Itt emelkedik a Gebel Szilszila, a Lánc Hegye. A Gebel Szilszila bányáiból kikerült homokkő nagyon híres volt, háromezer ember bányászta itt egyszerre a Ramesszeum építéséhez szükséges követ. Sokáig ezt a helyet tartották Egyiptom déli határának, s a hagyomány szerint rézlánc zárta itt el a Nílust a délről érkező idegen hajók elől azokra a hatalmas gombákra emlékeztető kőtornyokra erősítve, amelyek a Nílus két oldalán magasodnak.
A Szilszilán való áthaladás után január 3-án délben aztán kikötöttünk az egyes térképeken Idfu-ként is szereplő Edfu egyiptomi városban.
Edfu a Nílus partján fekszik, kb. félúton Luxor és Asszuán között. A hajóról leszállva elkonflisoztunk az edfui Hórusz-templomhoz, melyről az összes útikönyv megjegyzi, hogy ez Egyiptom leginkább épen maradt temploma.
Edfu templomát i.e. 237-ben III. Ptolemaiosz Euergetész korában kezdték építeni
Az észak-déli tengelyű, 137 m hosszú, téglafallal körülvett homokkő templomot, mely tökéletes ötvözete az egyiptomi és a görög építészeti stílusnak, i.e. 237-ben III. Ptolemaiosz Euergetész korában kezdték építeni. Egészen pontosan 180 évig, 3 hónapig és 14 napig épült, és i.e. 57-ben fejezte be XII. Ptolemaiosz (Neosz Dionüzosz), Kleopátra apja.
A konflisról leszállva és a bazárosokat lerázva máris a templom pilonjai előtt álltunk, mely a legmagasabb az egyiptomi templomok pilonjai közül (79 m széles és 37 m magas). A templomba ezen a pilonon keresztül léptünk be, amelyet két hatalmas gránitsólyom őriz.
Hórusz istent ugyanis sólyomként vagy sólyomfejű emberként ábrázolták. De ki is volt Hórusz, akinek a templomot szentelték? Nos, az ég sólyomistene, Ozirisz és Ízisz fia, aki itt Edfuban állt bosszút atyjáért Széthen. Bár erről nem sok utikönyv regél, de Hórusz egészen pontosan kasztrálta Széthet, aki apjának, Ozirisznek volt testvére és gyilkosa egyben. Ezek után az istenek végül Hóruszt ültették atyja, Ozirisz trónjára, és ő lett a Föld ura. A fáraót Hórusz megtestesítőjének tartották.
Nemcsak a pilon előtt áll azonban két Sólyom-szobor, hanem a Külső hüposztül csarnok (első oszlopcsarnok) előtt is egy, a Nagy udvaron. Ezen a nagy udvaron, mely a közemberek számára is nyitott volt, a körben álló 32 díszes oszlop előtt valaha az áldozatokat mutatták be Hórusznak. Az ezután következő külső hüposztül csarnok félhomályos termének mennyezetét 12 pillér tartja, falain asztronómiai és áldozati képek sorakoznak.
A jobb oldali kis kamra falán katalogizált könyvek jegyzéke olvasható, ez volt a templom könyvtára, ahol a rituális szövegeket tárolták, míg balra a papok felszentelési kamráját néztük meg, ahol egykoron a papok frissen mosott ruháit és a rituális vázákat tartották.
Innen továbbmentünk a második, alacsonyabb oszlopcsarnokba (belső hüposztül csarnok), ahol szintén 12 oszlop áll, a csarnokhoz csatlakozó kamrák pedig áldozati célt szolgáltak – tájékoztat a Szántó László által írott Egyiptom útikönyv (Dekameron Könyvkiadó), de arról már nem szól, amit Boros Loránd idegenvezető mutatott meg nekünk.
Itt van ugyanis egy amolyan templomi laboratóriumféle, itt főzték ki az összes szükséges illatszer és füstölő receptjét, a hozzávalókat pedig felsorolták a falakon (a rossz nyelvek, köztük Kandász Andrea könyve szerint is a franciák innen lopták parfümjeik receptjeit).
Az ókori parfüm-szobából az áldozati kamrán át jutottunk be a Hórusz szentélybe, amelynek belsejében lefotóztam annak a fabárkának a modern másolatát, amelyen a Hórusz-szobrot kivitték a templomból az ünnepi körmenet alkalmából.
A titkos szentélyt egyébként még 17 szertartási, áldozati kápolna is körülveszi, többek között Nut istennőé. Nut egyébként az égbolt istennője, aki minden éjjel elnyeli a napot, hogy aztán reggel ismét világra hozza. Nut istennőt egyébként nem volt könnyű lefotóznom, teste egy kápolna teljes mennyezetét futotta körbe, csak a kápolna földjére hanyatt feküdve sikerült lefényképeznem.
Az edfui templom megtekintése után 22 fős csapatunk 6 darab konflisba szállt, és visszaügettünk a Níluson horgonyzó hajónkhoz, ahol megebédeltünk, majd hajóztunk tovább észak felé a folyón.
A hajózás közben mindig volt mit nézni: Asszuán és Luxor között 250-nél több nagy hajó szeli a vizet, ezek fedélzete tökéletes megfigyelőhely a Nílus menti élet megfigyelésére, akár egy jó teleobjektívvel is feltelepedhetünk a fedélzetre.
Láttuk itt a híres Sudan nevű hajót is, mely a Nílus utolsó gőzhajója: az 1885-ben épült Sudan valaha Faud király birtokában volt, és a Halál a Níluson (Death on the Nile) című film díszleteként használták.
Apropó Agatha Christie: a világhírű angol krimiírónő 1937-ban megjelent regénye sokak szerint nagyban hozzájárult a nílusi hajóutak népszerű romantikájához. Ez is így van, de az ötlet, igazából sokkal régebbi: 1869-ben Thomas Cook brit könyvkiadó vitte első turistacsoportját úgy Egyiptomba, hogy két gőzhajón szállásolta el az embereket.
Kép és szöveg: Barna Béla
