A Cseh Paradicsomba (Český ráj) tett kirándulásunk központja egy elbűvölő mesebeli kisváros, a közel 17 ezer lakosú, műemlékvédelem alatt álló Jičín (Jitschin) Prágától mindössze 93 kilométerre, másfél órányi autóútra, 276 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. A város Wallenstein (Valdštejn) tábornok idejében élte virágkorát, mert a harmincéves háború hadvezére az akkori Gitschint tette meg hercegi székhelyévé. Egyik legjelentősebb látnivalója a városka főterén a reneszánsz eredetű barokk kastély, régen itt élt a mesebeli „uraság”, ma járási múzeum és képtár működik, illetve itt található az információs iroda, ahol túratérképeket, könyveket vehetünk, vagy Rumcájszos emléktárgyakat.
Kávézni is kiülhetünk a kastély elé, hogy rápillanthassunk a főtér közepén álló 1835-ös Amphytrite-kútra. De felidézhetjük egy bédekkerből azt is, hogy Jičín szülötte Karl Kraus (1874-1936) bécsi író és újságíró is, aki méltatói szerint „briliáns tollal írt cikkeiben kérlelhetetlen logikával és erkölcsi szigorral leplezte le a Monarchia szellemi, kulturális életének és közéletének hazugságait és züllöttségeit”. Illetve azt, hogy bár csak látogatóban járt, de nagyon megszerette Jičínt a prágai születésű Josef Bohuslav Foerster (1859-1951) zeneszerző, aki a város tiszteletére komponálta a Jičín-szvitet.
Nem ők tették azonban az Óperencián túl is ismertté Jičín nevét, hanem Václav Čtvrtek (eredeti nevén Václav Cafourek, 1911-1976) író, aki itteni nagypapájánál töltötte gyermekkorát, s megteremtette Rumcájsz, Manka és Cipísek (magyarul Csibészke) mesefiguráit, akiket Radek Pilař (1931-1993) rajzai tettek még ismertebbekké. Sőt, a csehszlovákok 1967-ben egy 39 részes rajzfilmsorozatot (O loupezníku Rumcajsovi) is készítettek; ezt Ladislav Capek rendezte, s tulajdonképpen gyermekkorom egyik kedvenc meséje volt.
De nem csak nekem, hanem lányom is szerette kiskorában ezt a mesét, ezért már nagyon régen, négyéves korában elhoztuk ide, annál is inkább, mert a meséket nem számítva is igazi kisgyerekes túracélpont a jicsini Rejtekadó-erdő. Rumcájsz, a korábbi jicsini suszterből igazságos erdőlakó zsivány lett, aki megvédi például az erdei szarvasokat a jičíni uraság pusztító vadászszenvedélyétől vagy megóvja az erdő fáit a kapzsi főerdész túlkapásaitól.
Még mielőtt azonban elindulnánk az erdőlakó Rumcájsz nyomába, a kastély mellett magasodó, 1568-ban épült Valditzi-kapu (Valdická brána) 52 m magas tornyába is érdemes felmászni, melynek erkélyéről remek a kilátás. Egyrészt a négyszögletű főtér árkádos házaira, illetve a Cseh paradicsom innen túlságosan is szelídnek tűnő kedves dombjaira.
A Jičinből Mladějov faluba vezető 15 kilométer hosszú Rumcájsz-ösvény (Rumcajsova stezka) keresztülvezet a Cseh Paradicsom vadregényes erdején. A Szudéták előterében található Cseh-Paradicsom (Český ráj) a Cseh-Svájc méltó ikerpárja. Amióta a művészek is felfedezték e tájat, a fenyvesekből kiemelkedő furcsa sziklaalakzatok sok ember fantáziáját megmozgatták, és sok bakancsos turista felkereste e regényes, sziklás, erdőrengeteges területet.
A 125 km² kiterjedésű, 1955 óta természetvédelmi terület egy 400-500 m magasságban húzódó sziklás vidék a Turnov – Mníchovo Hradiště – Sobotka – Jičín – Rovensko által összefogott háromszögben. Sziklavárosok, kőoszlopok, kilátópontok, várromok jellemzik az egész vidéket. De a Cseh-paradicsom legvonzóbb része mégis Prachov falu mellett látható, a 3 km² kiterjedésű, különleges tájvédelem alatt álló Prachovi sziklák (Prachovské skály) csoportja.
A Prachovské skály (50º 28,3’ – 15º 16,3’) Jičintől mindössze 5 km-re északkeletre fekvő régió, mely 1933-ban állami természetvédelmi terület lett (243,4 hektáron). A terület legmagasabb pontja 456 m mindössze, nem is gondolná az ember, hogy milyen csodák rejlenek itt. Pedig fantasztikus sziklaalakzatok között bóklászhatunk, s a bonyolult sziklarengetegben kitűnő turistajelzések irányítanak. Turistaházzal, vendéglővel és kilátóval is dúsan el van látva a környék, 17 kilátópontból lehet csodálni a cseh tájat. S mivel már 1883-ban megjelent egy kirándulás-vezető könyvecske a területről Vladislav Lepař tollából, itt az ideje, hogy legalább egy fél cikk erejéig ismertessük magyarul is a Prachovi sziklák két legfontosabb turistaútját, két körtúrát.
Mindkét körtúra kiindulási helye a prachovi műút végén álló, a Cseh Turista Klub által 1924-ben épített turistaház (turistická chata) és parkolóhely. Itt leszurkolva a belépőt, máris elindulhatunk a sárga jelzésű kis körön, melyre kb. bő egy órát, fotózással viszont kettőt-hármat szánjunk. A sziklák hirtelen megsokasodnak, s hirtelen egy szűk, sziklák között felfelé vezető lépcsősoron, a híres „Egérlyukban” (Myší díra) találjuk magunkat.
A lépcsősor után egy sziklába vágott kehelynél találjuk magunkat a Malá Fortna után. Ez az ún. Žižkův medailon, mely az 1424-ben elhunyt félszemű vezér, Jan Žižka emlékhelye, aki „Isten harcosai” néven huszita sereget szervezett. A kehely azért van a sziklába vésve, mert a husziták kelyheseknek nevezték magukat, mivel két szín alatt – kenyérrel és borral – áldoztak.
Mi pedig nemsokára a panoráma istenének áldozunk, felérünk ugyanis a Cseh Paradicsom nevezetű kilátóponthoz (Vyhlídka Českého ráje), ahonnan gyönyörűen látszik a leghíresebb sziklaalakzatok egyike, a „Tű” (Jehla) és a Krakonoš.
A kilátóból visszatérve a sárga jelzésre, az U buku után felfelé haladva az egyik emléktábla Vojta Náprstek 1879-es látogatására emlékeztet. Ő volt a vezetője annak a 24 tagú prágai kiránduló-kompániának, akik először jártak ilyen céllal a jicsini erdőben. Rövid időn belül a szocializmus idejében Beneš-kilátónak nevezett Béke-kilátóból (Vyhlídka míru) szemlélhetjük a következő sziklacsúcsokat: a Sast (Orel), a Barátot (Mnich) és az Ördögtornyot (Čertova vĕž). A kis sárga körút innen a Császár-szorosba (Císařská chodba – Kaisergang) visz le: a szép és szűk átjáró az osztrák I. Ferenc császárról kapta a nevét, aki 1913. június 9-én járt itt állítólag.
A Császár-szorosból visszatérhetünk a turistaházhoz, ahol ebédre nagyon finom rántott sajtot burkolhatunk be, majd elindulhatunk a második körre, a zöld jelzésen, mely kb. bő két óra alatt járható végig. A túrázók zöme a Cseh Paradicsomban, amikor először ott jártam (2004 nyarán) egyébként holland volt, velük együtt bő fél kilométert megtéve a zöld jelzésen a Ferde-toronyhoz (Šikmá věž) juthatunk, majd egy darabon, a Béke-kilátónál megegyezik a kis- és a nagy-kör útvonala. A nagy kör azonban nem megy le a Császár-szorosba, hanem a Hlahol-kilátó (Hlaholská vyhlídka) felé veszi útját. A Hlahol-kilátót egyébként a Hlahol-kórusról nevezték el, akik 1887-ben kirándultak a sziklavárosba: innen a Holló-sziklákra (Krkavčí skály) lehet rálátni, előtte a Tevére jobbra pedig az Obeliszkre.
Apropó sziklanevek: ha be akarjuk pontosan azonosítani hogy hol is járunk, ahhoz sajnos kevés a freytag&berndt sorozatban (WKCZ 5) kapható Böhmisches Paradies nevű 1: 50000-es térkép. Célszerűbb a helyszínen beszerezni a Prachovské skály 1:7000 arányú térképet. A zöld körről érdemes egy kitérőt tenni a prágai Křížkovsky-kórusról elnevezett kilátóponthoz (Vyhlídka Křížkovského): innen látszik a kettős bazaltkúpra épült, egykor rablófészek Trosky várának látványos romja, de jó a kilátás Jenolice falu tavacskájára is.
Visszatérve a nagy zöld körre először a mesefiguráról elnevezett Rumcájsz-kilátóhoz (Rumcajsova vyhlídka), majd a Haken-kilátóhoz (Hakenova vyhl.) jutunk, ez utóbbi Josef Haken professzorról, a sziklák archeológiai kutatójáról kapta nevét. Innen lépcsőkön hullámvasutazunk fel és le a „Sziklavárosban” (Skalní Město), élvezve a homokkő mindenféle törésformáját.
A kemény, négyzetes homokkő (Quader-homokkő) egyébként kb. 100 millió évvel ezelőtt, a felső-kréta turon emeletében keletkezett. A homokkövet még későbbi tektonikai eredetű mozgások alaposan összeszabdalták, valóságos repedéshálózatot hozva létre benne. A porózus homokkő a ráhulló esővizet átengedte, s ennek vájó és oldó munkája hozta létre a változatos égbenyúló tornyokat, melyek között tényleg azt érezzük, hogy egy sziklaváros labirintusában járunk.
A zöld kör jelentős pontja még a Všetečkova-kilátó (Všetečkova vyhl.), mely Jakub Všetečka gimnáziumi tanárról, a Cseh Turista Klub Jicsini Szekciójának vezetőjéről, a turistaság beindítójáról kapta nevét). Visszatérve és a menedékháznál befejezve túránkat ihatunk egy habzó cseh sört a tiszteletére.
De vádlijainkat lazítva arra is gondolhatunk, hogy amikor Rumcájsz nagylábujjában kárt tett a prachovi sziklák óriása, akkor hét álló hétig tartott a kúra, mire meggyógyult. Ha az emberek zöme ha nem is hét álló hetet, de legalább hét álló napot eltöltenének a sziklás jicsini erdőben, már akkor biztos, hogy minden nyavalyájukból kigyógyulnának. Persze ahhoz még Rumcájsz módjára háromféle fűszerből (köztük keserű szederlevélből) készült teát is kellene inni, makklisztből készült lepényt enni, egy tölgy lombkoronájában üldögélni és fenyőgallyakból készült ágyon pihenni.
Kép és szöveg: Barna Béla
A Cseh Paradicsomról az első cikkem 2005 szeptemberében jelent meg a Turista Magazin hasábjain.
