Lovagvár Rodosz nyugati partján

Rodosz nyugati oldalán emelkedik Monolithosz (Μονόλιθος) várának romja. A fővárosból 70 kilométert megtéve juthatunk el a 260 m magasan emelkedő sziklaszirthez. 

Monolithosz jelentése „egyetlen szikla”

Rodosz szigetének nyugati oldalán magasodik az Akramitisz-hegy (Akramytis, Ακραμύτης), melynek legmagasabb pontja 823 m magas. A hegytől délre fekszik maga Monolithosz falu, onnan pedig délnyugatra állnak a lovagvár romjai egy magányos sziklaorom tetején, 260 méterrel a tenger szintje felett. Innen ered a Monolithosz név is, jelentése „egyetlen szikla”, vagy fordíthatnánk akár „egyes kő”-nek is.

Monolithosz a legrészletesebb utikönyvekben is csak maximum pár sorban van megemlítve, így nagyon röviden ír csak Forgács András is a Görögország könyvében róla: „Monolithosznál a sziklás csúcson mogorva, rideg magányban emelkedik a vad, bozótos táj fölé a johannita erőd romja”.

Igazából tegyünk hozzá egy kis pontosítást, az erőd építését nem a johannita, hanem a Szent János lovagrendhez köthetjük. Na de kik azok a Szent János lovagrend? Nos, a lovagrend Jeruzsálemben kezdte meg működését valamikor 1080 környékén. És hogy mit csináltak? Tulajdonképpen keresztény szerzetesek egy ispotályban (kórház-menhelyen) beteg és sebesült zarándokokat ápoltak. Egy ideig, majd aztán átalakultak katonai-betegápolói szerzetesrenddé, olyannyira, hogy a rend a jeruzsálemi királyság egyik legkomolyabb hadierejének számított a templomos lovagok mellett.

Miután a muzulmánok visszafoglalták a Szentföldet 1291-ben, a Rend először rövid időre Ciprus (1291–1309), majd hosszabban Rodosz (1309–1522) szigetére került, egészen addig, amíg a törökök ki nem verték őket. A Rodoszból való száműzetés után hat évi siracusai tartózkodás következett, majd 1530-tól 1798-ig Máltára kerültek. S bár 1798-ban Napóleon elűzte a rendet Máltáról, rövid nevükön mindmáig Máltai Lovagrendnek hívjuk őket (teljes nevük Szuverén Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent János Katonai és Ispotályos Rend).

És akkor tegyük helyre a johannita kifejezést is: a reformáció után a protestáns rendek, és segélyszervezeteik, világszerte a „johannita” vagy „Szent János” jelzőt használják, míg a katolikus lovagrend és annak intézményei a „máltai” jelzőt.

De most térjünk vissza a rodoszi évekhez (1309–1522): a Szent János lovagrend 213 éven keresztül tartotta birtokában Rodoszt. Kiemelkedő személyisége volt ennek a korszaknak Pierre d’Aubosson (1423-1503) francia arisztokrata, aki a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend nagymestere lett: 1457-ben Kosz szigetén, 1459-ben Cipruson harcolt, majd Rodosz vezénylő kapitányának nevezték ki, ő felügyelte és irányította a rodoszi erődítmények építését és felújítását. És igen, Monolithosz bevehetetlen várát is d’Aubusson nagymester építette egy hatalmas sziklabérc tetejére, 1480-ban.

És nem kis részben d’Aubosson tevékenységének eredménye volt a Rodosz városát övező korszerű falrendszer is – erről egyébként Rácz András Rodosz 1480-as ostroma – A johannita lovagrend és a török terjeszkedés a Földközi-tenger keleti medencéjében című tanulmányban olvashatunk bővebben.

Monolithosz várát magát tehát nem foglalták el a törökök, a szigetet viszont igen, így a lovagok, mint már említettem kénytelenek voltak Málta szigetére költözni.

Monolithos várába mostanság már nagyon romos, de nagyszerű kilátás nyílik a tengerre és a vele szemben lévő két szigetre, ha másért nem, ezért is érdemes ide elkirándulni. A rom belsejében van egy kis működő kápolna, amelyet Agios Panteleimonnak szenteltek.

A várhoz a parkolóból egy sziklába vágott lépcsőn lehet feljutni. A lépcsők, bár nem különösebben meredekek, meglehetősen csúszósak, egyszerűen a sok látogató miatt.

A google térképen a várat Castle of Monolithos (Κάστρο Μονολίθου) néven találjuk meg. A parkoló mellett működik egy kávézó is, ahol megkóstolhatjuk a helyi „souma” nevű törkölyszerű alkoholos italt is, mely a szőlőlé eltávolítása után a megerjesztett szőlőhéj lepárlásából nyernek.

További érdekesség, hogy a várba vezető út mellett több árus bódéja mellett is megállhatunk, hogy fotózzuk a festői kilátást a tengerre. Mi az Evi’s Farmnál álltunk meg, ahol a helyi házi hagyományos termékek, az olívaolaj, sajt, bor és méz mellett ánizsos kávélikőrt is lehetett kapni.

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!