Az 581730 km² területű, tengerparttal nem rendelkező Botswana (a hajdani brit gyarmat Becsuánaföld) 1980-ban vált függetlenné. Ebben a bejegyzésben egy nagyon rövid, országlexikon-szerű ismertetést adok a Botswanai Köztársaságról (Republic of Botswana).
Botswana helyzete Dél-Afrikában
A Botswanai Köztársaság (Republic of Botswana) egy tengerparttal nem rendelkező ország Dél-Afrikában; délről a Dél-afrikai Köztársasággal, nyugatról és északról Namíbiával, keletről pedig Zimbabwéval határos.
Illetve egészen pontosan egy nagyon rövid szakaszon északon Zambia is a szomszédja Kazungulánál: itt négy ország (Zambia, Botswana, Zimbabwe és Namíbia) területei közel találkoznak egy négyszögben (quadripoint).
A világ legrövidebb szárazföldi határa két ország között – Forrás: wikipedia
Mára megállapodás született arról, hogy a nemzetközi határok két háromszögből állnak, amelyeket egy rövid, nagyjából 155 méter hosszú vonal köt össze, amely Zambia és Botswana közötti határt alkotja: ez a világ legrövidebb szárazföldi határa két ország között! (A második egyébként az 1,22 km hosszú spanyol –gibraltári határ). Itt Kazungulánál egyébként a Namíbiát és Botswanát kettéválasztó Chobe folyó torkollik a Zambézibe.
Botswana térképe
Botswana 581730 km² nagyságú területének igen nagy részét, 80%-át a Kalahári-medence foglalja el, mely medence egy Dél-Afrika magasföldjei által határolt lefolyástalan süllyedék. Legmagasabb pontja az 1489 m magas Tsodilo Hills. A Kalahári-medence teljes területe több mint 2,5 millió km², nagyrészt sivatagos, félsivatagos táj, amelynek legnagyobb részén a Kalahári (Kgalagadi = „víz nélküli hely”) sivatagos, félsivatagos területe található.
A Kalaháriban élnek a vadászattal és gyűjtögetéssel foglalkozó bozótlakó busmanok (manapság inkább használt nevükön: szanok). A nyelvükkel csettintgető, füttyögő őslakók a busmanok a mai afrikaiak egyik legősibb csoportját alkotják. Ásatási leletek szerint 10-12 ezer évvel ezelőtt ők népesítették be a kontinens egész déli részét. Az észak felől terjeszkedő, fejlettebb és harciasabb bantuk azonban egyre délebbre szorították őket, főleg a sivatagokba. Legnépesebb csoportjaik ma Botswana északnyugati részén élnek; összlétszámukat 50-60 ezerre becsülik.
Az Okavango – Fotó: Hiromi Ito Ame
A Kalahári-sivatagon kívül Botswana másik ismert és híres területe az Okawango-delta vagy Okavango-mocsár. A hatalmas mocsárvidéket alkotó delta azon a helyen alakult ki, ahol az Okavango folyó a Kalahári sivatag lefolyástalan medencéjébe ömlik. Az Okawango folyó belső deltája hozta létre a világ egyik legcsodálatosabb, páratlanul érdekes mocsárvidékét, mely valóságos állatparadicsom: elefánt, bivaly, oroszlán, párduc, vízi antilop, zebra és krokodil is él itt.
Elefántok Botswanában, az Okavango-deltában – Fotó: Kathleen Thomas-McCue
Egy rekord is kapcsolódik az országhoz: becslések szerint Botswanában él a legtöbb elefánt a Föld bármely országa közül. Számuk Botswana határain belül körülbelül 130 ezerre tehető, így az elefántok egyik legutolsó fellegvárának is tekinthető a Földön ez az ország.
Turisták egy mokoróban, Gomoti Plains Camp, Gomoti Concession Area, Okavango-delta, Botswana
A Kalahári és az Okavango is egyébként megszámlálhatatlan természetfilm forgatási helyéül szolgált, ha néztünk valaha filmet David Attenborough filmet, azokban is felfedezhetünk számos Botswanával foglalkozó részlettet (Okavango-delta oroszlánjai, botswanai leopárdcsalád, stb).
Sivatagi Show és Az istenek a fejükre estek filmek
De nem csak természetfilm szól az országról: itt forgatták és játszódik részben a Sztankay István hangján az ikonikus filmmé váló Sivatagi Show (Animals Are Beautiful People, 1974) illetve az ugyancsak kultikus alkotássá vált film, Az istenek a fejükre estek (The Gods Must Be Crazy) című 1980-as dél-afrikai/botswanai vígjáték, Jamie Uys rendezésében, N!xau (1944-2003) főszereplésével; ez egy busmanról szól, aki a hordájával él a Kalahári sivatagban és egyszercsak egy Coca-Colás üveg esik le valahonnan.
Baobabfa a Makgadikgadi-sóstó közelében
Botswana területének egyébként 17%-át foglalják el a nemzeti parkok és állatparkok, ezek közül említésre méltó a Központi Kalahári Vadvédelmi Terület (Central Kalahari Game Reserve), a Chobe Nemzeti Park (The Chobe National Park) és a Makgadikgadi és Nxai Nemzeti Park. A 11700 km² területű, 1967-ben alapított Chobe Nemzeti Park legjobban talán hatalmas elefántpopulációjáról ismert: a parkban a becslések szerint 50 ezer elefánt él, valószínűleg itt található Afrika legnagyobb sűrűségű állománya! A Makgadikgadi-sóstó Nemzeti Park tulajdonképpen egy kiszáradt tómeder, melyben egykor Afrika (két) legnagyobb tava hullámzott. Az emberi mitokondriális DNS-sel kapcsolatos legújabb tanulmányok azt sugallják, hogy a modern Homo sapiens először mintegy 200 ezer évvel ezelőtt kezdett kifejlődni ezen a területen, amikor ez egy hatalmas, kivételesen termékeny terület volt tavakkal, folyókkal, mocsarakkal, erdőkkel és gyepekkel.
Szurikáták a Makgadikgadi-sóstó Nemzeti Parkban
Mára csak a sós mélyedés maradt a korábban hatalmas Makgadikgadi-tóból, amely egykor nagyobb területet borított, mint Svájc, de több tízezer évvel ezelőtt kiszáradt, így ma ez a világ egyik legnagyobb sósíksága. Itt főleg kisebb méretű, de annál érdekesebb állatokat (szurikáták) és növényeket (pl. baobabfákat) figyelhetünk meg. Persze a mostoha viszonyok ellenére itt is él húszezer zebra, meg nagy gnúcsordák is vannak.
Brit bélyeg Becsuánaföldről, 1960
A természeti viszonyok ismertetése után szóljunk arról, hogy Botswana korábban Nagy-Britannia védnöksége alatt állt; az országot a brit uralom idején Becsuánaföldnek (Bechuanaland) nevezték. Érdekesség, hogy a világon ez volt az egyetlen olyan politikai egység, amelynek fővárosa az ország területén kívül feküdt, az angolok ugyanis Becsuánaföldet a Dél-afrikai Unióhoz tartozó Mafeking városából igazgatták. A britek végül 1966-ban teljes önállóságot adtak Becsuánaföldnek, de egy önálló országnak saját fővárosának is lennie kell.
Balázs Dénes magyar geográfus A Zambézitől délre című könyvében írja, hogy nem kis gondot okozott, hogy hol jelöljék ki a főváros helyét. Végül, mivel „a főváros céljára kiszemelt terület a batlokva törzshöz tartozott, az ő főnökük volt a századforduló évtizedeiben Gaborone. Nagy tekintélyű, erőskezű embernek ismerték. A batlokvák 1880-ban választották meg vezetőjüknek. Akkor 60 éves volt, és 106 éves koráig – haláláig – látta el tisztét. Az ő idejében épült a becsuánaföldi vasút, s róla nevezték el a fővárost. (…) A főváros építkezési munkáit 1963-ban kezdték el, két év múlva költöztek át az első hivatalok Mafekingből, és 1970-től már az összes minisztérium Gaboronéban működött”.
Egyébként a manapság 2,4 millió lakosú Botswanai Köztársaság lakosságának zöme az ország keleti részében, itt Gaborone környékén él; 90%-uk sortho-swana csoporthoz tartozó bantu népek. A Botswana név a „cvánák földje” jelentésű: a „bo” előtag földet vagy országot jelent, míg a „tswana” (cvána) a nép neve, amely a bantuk déli csoportjához tartozik.
A hivatalos nyelv az angol; a lakosság 85%-a a természet-vallások híve, 15%-a keresztény (elsősorban protestáns). Az országban a harmadik legnagyobb a HIV fertőzöttség a világon, a felnőtt lakosság 20%-a fertőzött.
Az ország fővárosa a 240 ezer lakosú Gaborone. A második legnagyobb város Francistown (103 ezer lakos), a harmadik Mogoditshane (88 ezer), a negyedik pedig Maun (85 ezer lakos). A külföldi turisták többnyire Maun és Kasane repülőterét használják az országba való bejutásra. 1998-ban járt itt Németh Géza geográfus is, a Természet Világa szerkesztője, aki A cél az út maga (Flaccus Kiadó, 2003) című könyvében írt botswanai utazásáról.
Botswana, zászló és címer
A Kalahári vidékének gazdag gyémántmezőin robbantással fejtik a drágakőtartalmú kőzetet. Egyes években az ország összes exportbevételének 80%-a a gyémántból származott. Botswana a világ egyik legjelentősebb gyémántexportőre, ezen kívül a legfontosabb exportcikke még a nikkel, az arany és a réz.
Botswana nemzeti valutája a pula. Ugyanez a szó megjelenik az ország címerénben is, ahol a zebrák által tartott pajzs alatt fehér szalagon olvasható az ország jelmondata, a „Pula” (Eső).
Barna Béla
