Zambia és Zimbabwe egyik leghíresebb látványossága a 108 m magas Viktória-zuhatag (Mosi-oa-Tunya).
A Viktória-zuhatag (Mosi-oa-Tunya, azaz „mennydörgő füst”) egy vízesés a Zambézi folyón, Zambia és Zimbabwe határán. Ez a világ egyik legnagyobb vízesése, 108 méter magas és 1708 méter széles.
A Viktória-zuhatag légifelvétele
Helyi elnevezése a makololóktól származik: Mosi-oa-Tunya jelentése „mennydörgő gőzölgés” és „robajló füst”. E névnek persze többféle magyar fordítása van, Sebes Tibor Afrika Képes földrajzában „gőzölgő mennydörgés” a megnevezés, Cholnoky Jenő Afrika-könyvében pedig „füstölgő víz” szerepel.
A veszprémi születésű Cholnoky Jenő (1870-1950) magyar földrajztudós egyébként így ír a vízesésről abban a tankönyvében:
„Képzeljük el, hogy a megáradt Duna a Gellérthegy tetejéről még a mai szikláknál is meredekebb lejtőn, teljesen függőlegesen omlana le a mai Duna szintjére! A Gellérthegy 112 m magas a Duna fölött, tehát majdnem éppen akkora, mint a Viktória-vízesés! De azonkívül képzeljük el, hogy nem a nyílt Dunába omlana, hanem a Gellértheggyel szemben mindjárt a Duna budai partján emelkednék egy másik Gellérthegy, úgy, hogy a kettő közt csak mintegy 40-100 m széles sikátor maradna, hogy borzalom volna letekinteni bele, s ebbe dűl bele az özönvíz!”
S bár Cholnoky nem járt a Viktória-zuhatagnál, nagyon plasztikusan írja le azt. Járt viszont a zuhatagnál egy másik magyar geográfus-világutazó, Balázs Dénes (1924-1994). Egri gimnazistaként faltam az ő könyveit, a Viktória-zuhataggal is nála találkoztam először, A Zambézitől délre – Egy földrajzkutató utazásai Afrika déli országaiban (Gondolat, Budapest, 1979) című könyvében.
Balázs Dénes ábrája a zuhatag keletkezéséről
Azért is tetszett ez a könyv, mert ebben nem csak a szokásos turisztikai bullshit-szöveg volt, hanem ábrákkal részletesen illusztrálta a szerző például a zuhatag keletkezését, megtudtam azt is, hogy a zuhatag vulkanikus kőzetbe, bazaltba véste mély árkát, sőt, még kőzetek után jobban érdeklődő gimnazistaként azt is megtudtam, hogy ez a bazalt a karru időszakban került a felszínre, s egyidős a Sárkány-hegység strombergi bazaltjával. Szóval a Viktória-vízesés bazaltfennsíkja, amely felett a Zambézi folyó folyik, a jura időszakban, körülbelül 200 millió évvel ezelőtt alakult ki, ebben tört utat a folyó; sőt, Balázs Dénes leírta azt is a könyvében, megfejtve a zuhatag cikkcakkos fejlődésének okát, hogy az egyes mederszakaszok a vízesés korábbi helyét jelölik, a folyó a törésvonalakat újabb mederszakaszokká szélesítette. A folyamat a mai napig nem állt le, a mai zuhogó a hetedik, amely az utóbbi félmillió év alatt alakult ki.
Balázs Dénes vázlata a zuhatag környékéről
A zuhatag keletkezésének ábrája után pedig most nézzük meg a zuhatag részletesebb ismertetését. Nos, az itt lezúduló víztömeg magassága 61 és108 méter között változik, szélessége 1708 méter és ezzel a számadattal a legszélesebb vízesés a világon, írják több helyen.
A vízesés egy másik perspektíából
Az angol wikipédia is azt írja, hogy „a Viktória-vízesést a legnagyobb vízesésként tartják számon, mivel együttes szélessége 1708 méter (5604 láb) és magassága 108 méter (354 láb), ami a világ legnagyobb vízesés-felületét eredményezi”. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ugyanez a szócikk összehasonlítja a Niagara vízeséssel, mely kevésbé széles, 1203 m, de az Iguazu például szélesebb számadatilag, 2700 méteres. Na mindegy, lényeg, hogy tényleg a világ egyik legnagyobb víztömege zúdul itt le: a Zambézi átlagos vízmennyisége a vízesésnél 1400 m³ másodpercenként, de esős évszakban eléri az 5000 m³-t is. A Viktória-vízesés az átfolyt vízmennyiség tekintetében a világon a tizenegyedik helyen áll.
A Zambézi vízgyűjtő területe
Apropó Zambézi: ez Afrika negyedik leghosszabb folyója (a Nílus, a Kongó és a Niger után), 2574, más adatok szerint 2736 km hosszúságú. A forrása Zambiában van, majd átfolyik Angolán és Zimbabwén, végül Mozambikban ömlik az óceánba. Vízgyűjtő területe 1,33 millió négyzetkilométer.
A száraz évszakban a vízfüggöny egyébként kissé hézagosabb, de áradás idején csak két lapos szigetnél szakad meg a folyamatossága. Ha a szigeteket leszámítjuk, a vízfüggöny „tisztán” 1383 méter széles, és átlagos magassága kereken 100 méter.
A zuhatag környékének térképe
A sziklák és a kiemelkedő szigetek öt nagyobb zuhatagra osztják a vízesést, Zimbabwétől (nyugat) Zambiáig (kelet) sorrendben ezek a következők: Az ördög vízesése, Fő-zuhatag, Lópatkó-zuhatag, Szivárvány-zuhatag és Keleti-zuhatag.
A zuhatag nyugati peremén figyelhetjük meg a legvadabb vízfolyamot, itt zuhog le Az ördög vízesése (Devil’s Cataract). Alig harminc méter széles, és már jó tíz méterrel lekoptatta a vízesés sziklaküszöbének élét. A víz itt körülbelül hetven métert esik függőlegesen. Az ördög vízesésétől keletre egy sziklahasadék és a fákkal tarkított Cataract-sziget szakítja meg a zuhatag folyamatosságát, az utóbbiról csak néhány erecskéből csordogál a víz.
Ezután következik a Fő-zuhatag (Main Falls), amely 93 méter mélységbe omlik le közel 400 méter szélességben. Itt zuhog le a legtöbb víz, s itt keletkezik a szétporladó vízcseppekből az a ködtorony, amelyet már több kilométernyi távolságból is látható. A visszahulló permetet a szél általában a déli oldalra hajtaja, ahol 60-80 m szélességben buja trópusi dzsungel (esőerdő) fejlődött ki.
A go2africa ábrája a vízesés részeiről
A zuhatag közepe táján helyezkedik el a hosszúkás Livingstone-sziget. A névadó felfedező 1855. november 17-én innen pillantotta meg először a vízesést; a szigetre makololo csónakosok hozták el.
David Livingstone, a híres felfedező és misszionárius volt egyébként az első európai, aki megpillantotta a Zambézi folyó nagy vízesését, és amelyet az akkori brit királynőről nevezett el Viktória-vízesésnek. A skót felfedezőre nagy hatással volt a látvány, a következőket jegyezte fel róla: „Olyan gyönyörű, hogy még az angyalok is elámulnának, ha felette elrepülve megpillantanák.” Később róla nevezték el a közeli zambiai kisvárost, amely az 1930-as években rövid ideig még Zambia fővárosa is volt, mai neve Maramba. Személye iránti tiszteletből az Ördög-katlan mellett állították fel Livingstone szobrát.
A Viktória-zuhatag
A szigetről keletre, az úgynevezett Szivárvány-vízesés (Rainbow Falls) szakaszán fent, a perem előtti folyórész nem mély, sok lapos, hosszúkás szigetecske tarkítja, ezek között száraz évszakban lábbal is át lehet gázolni. A szakadék viszont ezen a részen a legmélyebb, s ezért itt a leghosszabb a vízfüggöny: eléri a 116 métert is.
Ettől néhány kiemelkedő szikladarab választja el a zuhatag utolsó részletét, a Keleti-vízesést (Eastern Cataract). A Zambia és Zimbabwe közötti országhatár a zuhatag közepén, a Livingstone-sziget keleti oldala közelében húzódik, majd a szakadék közepén folytatódik.
Körülbelül a Karosszék (Armchair) nevű sziklaalakzatokkal szemben a két oldalról összefolyó víz félelmetes sziklatorokban tűnik el. Ez az úgynevezett Főzőfazék (Boiling Pot), vagy más fordításban „fortyogó üst”, amelynek alján a vadul kavargó víztömeg harminc-negyven méter szélességre szorul össze. Nem messze e fölött épült meg 1905-ben a két partot összekötő vasúti híd. A vasszerkezet kétszáz méter hosszú, és száztíz méter magasságban ível át a Zambézi közepes vízszintje fölött; sokan szeretnek bungee jumpingolni a folyó fölött átívelő hídról.
A Főzőfazékban kavargó víz száraz időszakban csak 17 méter mély, de ha jön az áradás, 15-18 métert is emelkedhet! A folyó vizének sebessége ilyenkor az óránkénti 150 kilométert is meghaladja!
Műholdkép a zuhatag környékéről
A Viktória-zuhatag már az 1900-as évek elején nagy népszerűségnek örvendett a turisták körében, de igazából akkor lendült fel, amikor megépítették az első hidat 1905-ben. A másik turisztikai nagy ugrás Victoria Falls (közismertebb nevén Vic Falls) város megalapítása volt, amely mind a mai napig a vízesés turisztikai központja a zimbabwei oldalon.
A Victoria Field Múzeum a vízesés kialakulását és a régió kulturális örökségét mutatja be, a David Livingstone Múzeumban (Zambiában) pedig a felfedezőtől és a korból származó tárgyak láthatóak, például eredeti naplók és térképek.
A zuhatag közvetlen környékét mindkét ország nemzeti parkká nyilvánította. A környék 1934 óta áll védelem alatt, a nemzeti parkot 1972-ben hozták létre, 1989 óta az UNESCO-Világörökség részeként nemzetközi védelemben is részesül.
Barna Béla
A Viktória-vízesés környéke egy autótérképen
