Wales teteje: a Snowdon (Yr Wyddfa)

Britannia legszebb vidékei közé tartozik Észak-Wales, melynek leghíresebb hegye, a Snowdon (walesi nyelven: Yr Wyddfa). Ez Wales és egyben Nagy-Britannia Skócián kívüli legmagasabb csúcsa.

A 3559 láb, azaz 1086 méter magas Snowdon, Wales legmagasabb pontja. Ne tévesszen meg azonban senkit a kékestetőihez hasonló magasság, a két hegy ezt leszámítva nem hasonlít. Magyarország teteje egy szelíd, középhegységi csúcs, ezzel szemben bár Wales tetejére úgy érezhetjük magunkat, mintha a Magas-Tátrában gerinctúráznánk egy igencsak magashegyi környezetben.

Ha Wales (Cymru) tetejére akarunk gyalog feljutni, bázisul a bájos, 2000 lakosú kisvárosias jellegű Llanberist kell választani. Innen fogaskerekű vasúttal is fel lehet jutni, de akik szeretik a kihívásokat, azoknak a vasúton kívül még 6 túraútvonalon át mászhatjuk meg a Snowdont. A Wales legmagasabb pontjára tett gyalogtúránkhoz jó ha van nálunk papírtérkép is, az Ordnance Survey (Arolwg Ordnans) OL17-es számú Snowdon/Yr Wyddfa térképe 1:25000 méretarányban jó választás.

A 6 lehetséges útvonal közül én most a két legszebbet és egyben legnehezebbet ajánlom, az egyiket felmenetelre, másikat a lejövetelre.

Mindkét túra a Pen-y-pass (Gorphwysfa) nevű parkolóból indul, ahol pár font a parkolási napijegy. A 359 méter magasságban fekvő parkoló azonban hamar betelik, de nem kell aggódni: Llanberisből a túrázók hadait emeletes busz szállítja ide, mindössze egy fontért. Mindenképp javaslom kipróbálni, nem mindennapi élmény egy emeletes busszal kanyarogni a vad sziklás hegyvidéken.

A Pen-y-pass volt a bázisa egyébként sir John Hunt (1910-1998) és csapatának is, a sikeres 1953-as Everest-expedícióra edzettek itt a környéken.

A Pen-y-passról tehát felfelé a Pyg Track nevű túraútvonalat válasszuk. Ezen négy mérföld és 3 óra gyaloglás után érjük el a csúcsot. Az indulást követően 1,5 km után az út meredeken emelkedik a Bwlch y Moch felé, mely egy nyereg az impozáns Crib Goch gerince alatt. Innen az út a hegy oldalában visz tovább, jobbra azonban indul egy gerinctúra-ösvény meredeken felfelé a Crib Goch gerincére.

A Crib Goch egy pengeéles „arête” (két egykori gleccser közötti kőzetél) a Snowdonia Nemzeti Parkban. A legmagasabb pontja a gerincnek 923 méter. Az első szakasz kitett és komoly, mely sok halálos baleset helyszíne még a tapasztalt hegymászók között is!

Szédülésmentesség erősen javasolt, de elvileg végigjárható hegymászó-szerelés nélkül is, mi is végigsétáltuk, több csapattal is, de azért érdemes vigyázni. A gerinctúra nehézségét az okozza, hogy egyrészt nincsenek segítő láncok: a kontinensen feleilyen nehéz helyeken mindenhol van. Másrészt ez a Crib Goch gerinc a legcsapadékosabb pontja az egész Egyesült Királyságnak, évente átlagosan (!) 4473 mm csapadék esik!

Szóval nem egy leányálom, de mindenképpen érdemes, hihetetlen nagy túraélmény! 2009-es gerinctúránk során egyébként ködös-nyirkos idő volt – ekkor készült az a képünk, amely aztán a HTM címlapja is lett!

2017-ben viszont igazából nagyon durván száraz májusi időben, tökéletes napsütésben túráztuk végéig a gerincet.
A gerinc egyébként a Garnedd Ugain (más nevén Crib y Ddysgl) hegycsúcsnál ér véget, ez Wales második legmagasabb pontja, 1065 méter.

Innen már csak egy kilométer déli irányban, s máris felértünk Wales legmagasabb pontjára, a Snowdonra (Yr Wyddfa, 3559 láb, azaz 1086 m).

A csúcsról jó időben látszik Írország és Man szigete, és gondos geográfusok összeszámolták, hogy összesen 18 tó és 14 darab 3000 láb (914 m) feletti hegy is látszik innen.

A csúcsot először egyébként a brit botanika atyja, Thomas Johnson mászta meg 1639-ben (legalábbis ez az első, amit feljegyeztek). A csúcson az első kunyhót 1837-ben építette egy William Morris nevű bányász, 1896-ban pedig már egy hotelt építettek itt, mikor elkészült a vasút.

Még jóval a vasút megépülte előtt járt itt azonban George Henry Borrow (1803-1881), a jónevű prózaíró, aki a hegyről (walesi nevén Yr Wyddfa) nyíló kilátást így írta le:

„A Wyddfán üdítően hűvös volt a levegő, pedig csaknem fullasztó meleg volt ott, ahonnan elindultunk. Ott álltunk, és élveztük a kifejezhetetlenül lenyűgöző tájat, mely magába foglalja Wales szárazföldjének tekintélyes részét, Anglesey egészét, Cumberland egy csücskét, az Ír Csatornát és még valamit, ami ködvilág volt, vagy Írország dombjainak homályos vonulata. Csúcsok, ormok meredeztek itt-ott körülöttünk és alattunk, részben ragyogó fényben, részben árnyékban. Sok mindent láttunk a Snowdon hegyormáról, de minden, amit láttunk, örömmel és csodálattal töltött el, a számtalan tó, a lagúnák, melyek mint jégtáblák vagy mint a tükrözött ezüst úgy verték vissza a hegy lábánál a mély völgyekben a nap sugarait”.

E prózán kívül egyébként a brit sziklamászás történetében is jelentős szerepe van a Snowdonnak, Edmund Hillary is állítólag itt tréningezett a Mount Everestre!

A Snowdon csúcsa és az egész hegység manapság egyébként nemzeti park, mégpedig talán ez a legszebb és legváltozatosabb Anglia és Wales nemzeti parkjai közül. A National Trust gondozásában lévő, 1951-es alapítású, 827 négyzetmérföld (2140 km²) területű Snowdonia National Park (Parc Cenedlaethol Eryri) Wales hét csodája közé tartozik. A nemzeti park egyébként jóval nagyobb területet magában foglal, mint a Snowdonia tájegységnév, mely eredetileg welsh nyelven Eryri, ami „Sasok földjét” jelent.

A Snowdonról (Yr Wyddfa) lefelé a Miners Track (Bányászok útja) útvonalat válasszuk. Ez egy ideig megegyezik a Pyg Trackkel. Lefelé menet azonban álljunk meg egy pillanatra egy 8 láb (2,4 m) magas monolitnál, mely jelzi, hogy a Bwlch Glas nevű helyre értünk (itt válik ketté a két ösvény és a Crib Goch gerinctúra útvonala).

A monolittól lefelé a két normál túra egy darabig még együtt marad, a Glaslyn tóhoz azonban csak a Miners Track vezet le. Az elnevezés nem véletlen: mivel itt korábban rezet termeltek ki, máig megvannak a bányászok házainak és az üzemnek a maradványai. Ezek mellett is elhalad az út, melyet egyébként a Llyn Glaslyn-ig a XIX. században épített ki a Britannia Copper Mines nevű rézbánya vállalat. A rézbányát 1917-ben zárták be.

S ha már a rezet említettük, szóljunk e helyen pár szót a hegység geológiájáról is. Nos, a Snowdon-masszívum nagy része a Kaledóniai-hegységrendszerhez tartozik és főleg szilur palákból és homokkövekből áll. Egyébként épp itt, Walesben tanulmányozták először a kambriumi rétegeket, amelyeket sokkal tágabban értelmeztek, mint jelenleg, mivel ide sorolták az ordoviciumi és szilur rétegeket is.

A kambrium időszak Wales római nevéről (Cambria), a szilur időszak pedig Wales őslakosságáról (szilurok) kapta a nevét! A kemény óidei kőzetekből álló hegység aztán a pleisztocénben eljegesedési központ volt: az egész hegyvidékre jellemzők a glaciális formák, kárfülkék, tavak.

Ilyen tó a Llyn Glaslyn is, mely 126 láb (azaz 38 m) mély. Ha a tó északi partjáról dél felé nézünk, balra a Snowdontól látszik a Bwlch y Saethau (Pass of Arrows) hegy. Namármost helyi legendák szerint azt feltételezik Artúrról, hogy utolsó csatáját itt, a Snowdon csúcsa alatt a Bwlch y Saethau-nál vívta (the Pass of Arrows – a „Nyilak hágója”).

A Bányászok útján lefelé haladva hamarosan elérjük a Llyn Llydaw-ot is, ez pedig az a tó, ahová Artúr kardját az Excaliburt Sir Bedivere bedobta! Más legendák azt is mondják a Llyn Llydaw-ról, hogy ez az amelyiken a megsérült Artúr Avalon szigetére hajózott, vagy ahol a hegy tündérlányai elragadták. A legendakör kutatói a helyszíneken persze vitatkoznak. Ami biztos történelmileg, az az, hogy a Llyn Llydaw-on átvezet egy töltés („causeway”), melyet 1853-ban építették meg a bányászok, itt halad át turistautunk is.

A glaciális eredetű tó egyébként 190 láb (58 m) mély és 440 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. Közép-Európai szemmel ami itt esetleg furcsa, hogy itt még mindig az erdőhatáron túl vagyunk, ugyanis az erdőhatár a hegység ezen oldalán 800 láb (kb. 250 m) magasságban van! Az Artúr legendakörhöz kapcsolódó Llyn Llydaw tó vizét egyébként egy nagy csövön keresztül az 1906-ban megnyitott Cwm Dyli vízerőműbe viszik le a vizet a Gwynant-völgybe.

A Llyn Llydaw után még elhaladunk egy kisebb tó, a Llyn Teyrn mellett, majd pár perc könnyű séta után visszaérünk kiindulási pontunkra, a Pen-y-passhoz. Amíg a nyitott tetejű emeletes buszra várunk, érdemes a hegyek csodálása mellett egy könyvet is felütni.

Ez a könyv Daniel Defoe utolsó nagy műve, az 1724-26-ban keletkezett Körutazások Nagy-Britannia szigetén, mely az útleírás és az útikalauz keveréke. És igen, Defoe járt itt, és nem máshoz hasonlította Wales tetejét, mint az Alpokhoz:

„E hegységek valóban nagyon hasonlítanak az Alpokra. Ha az ember nem nézné a nyelvi különbséget, könnyen azt hihetné, hogy Grenoble-ból megy Susába, vagy Graubündenben jár. Az itt található tavak méginkább növelik a hasonlatosságot, s a rengeteg tóhoz fűződő mondák sem sokban különböznek azoktól, amelyeket a svájciak a maguk híres tavairól regélnek. (…) Meg kell vallanom, hogy én, aki annyiszor láttam az Alpokat, s átkeltem a Graubünden oly sok félelmetes szorosán és a tiroli hegyek hágóin, sosem hittem, hogy a mi brit szigetünkön bármit is találhatnánk, ami megközelítené vagy épen felülmúlná azoknak az égbe meredő, megmászhatatlan hegyeknek az iszonyatos látványát. De mondhatom, ha azokat bármi is felülmúlja ebben a tekintetben a világon, az itt van: még maga Hannibál is hiába próbált volna tűzzel és ecettel utat csinálni itt, hogy átvezesse hadseregét a Snowdonon, a Marioneth és Montgomery megyék sziklásain; nem, még a pokol minden ördöge segítségével sem”.

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!