A Plitvicei-tavak Nemzeti Park

Horvátország talán legismertebb és leglátogatottabb nemzeti parkja, az 1979-től az UNESCO világörökség részeként is nyilvántartott Plitvicei-tavak Nemzeti Park. 

Kényelmes fahidakon és faösvényeken barangolhatjuk be Horvátország legszebbnek tartott nemzeti parkját: a tóvidék 16 egymás fölött elhelyezkedő, különböző nagyságú tóból áll, melyeket vízesések és tufás vízlépcsők kötnek össze.

A Plitvicei-tavak (horvátul Plitvička jezera) tórendszere alsó és felső tavakra oszlik. A felső tavak 12 tóból állnak: a Plitvički Ljeskovac falucskánál egyesülő Bijela rijeka és Crna rijeka (Fekete- és Fehér-) patakok vize először az erdőkkel körülvett sok kis öböllel csipkézett partú Proščansko-tavon halad át. A tó 2-300 méter széles, több mint 2 km hosszú, legnagyobb mélysége 37 méter, víztükrének tengerszint feletti magassága pedig 636 m.

Ezután a Ciganovac-tó (620 m tszf) következik, majd az Okrugljak-tó (613 m), a Batinovac-tó, a Nagy- és Kis-tó, a Vir-tó, aztán a Galovac-tó (582 m tszf), a Milino-tó, a Gradinsko-tó és a Burgeti-tó. S bár a leghíresebb képek nem itt készülnek, de az utóbbi tavak közötti vízesések jelen sorok írója szerint talán a legszebbek a nemzeti parkban. A felső tavak közül az utolsó a Plitvicei-tavak legnagyobbika, a Kozjak-tó. A víztükre 534 méteren van, legmélyebb pontja 46 méter, hossza pedig több mint 2 km.

A Kozjak-tavon túl követik egymást az alsó tavak: a Milanovac-tó, a Gavanovac-tó, majd a Kaluđerovo-tó és végül a Novakovića brod-tó (503 m tszf). Itt, az alsó tavaknál van a Šupljara-barlang, melyben a legenda szerint egy szerzetes élt, akitől az ide látogató zarándokok tanácsot kérhettek, s kaptak is. Innen ered a közelben található Kaluđerovo jezero neve is, ami szó szerinti fordításban Szerzetes tava.

Az innen zuhogó ágak és vízesések a Sastavcinak (Egyesülő) nevezett részben folynak össze, s itt csatlakozik hozzájuk a Slap Plitvice, a Plitvicei- vagy Nagy-vízesésnek 76 méter magasról lezúduló vize. A plitvicei tórendszer e legszebb pontja után a tavak egyesülő vize a Korana folyóvá egyesülve, mély sziklaszurdokban halad észak felé a Kupa, majd a Száva folyóba.

Az azúrkék és smaragdzöld tavakat magában foglaló 266 négyzetkilométer területű nemzeti park 1979-ben az UNESCO Világörökség listájára felkerült. Nem véletlenül. Szépségéről Lázár István így ír lírai tájrajzában:

„Valóban káprázatos látvány. Kék ég és kék víztükör között zöld lomb, barna fatörzsek foglalatában fehér-ezüst vízoszlopok csörgedeznek és zuhannak és fröccsennek és ömölnek. A málékony-oldódó kőzet ezerféle módon nyitott utat a víznek; nincs tehát két egyforma tóemelet, egyforma padka, egyforma vízesés. Az egyik helyen egyetlen, mely mintha a lombok közül bukkanna elő, hatalmas vízoszlopot látsz csupán, a másikon tucatnyi, anarchikusan szertekanyargó sziklákon bukdácsoló patakocska játszik bújócskát. Ellenfényben nézve a porlódó cseppeken képződött szivárványkák glóriázzák a vízeséseket.”

E fantasztikus világot legcélszerűbb a déli, velika pojanai bejáratnál (Ulaz 2) megközelíteni. Természetesen barangolhatunk kedvünkre is, de innen érdemes két jelzés közül választani. Akinek több ideje van, az a tömött piros kör jelzést válassza, ennek végig járása körülbelül 6 óra. Akinek kicsit kevesebb az ideje, az az ugyancsak tömött sárga kör jelzést kell követnie. Ennek végig járása 4-5 órát igényel.

A parkolótól indulva először egy fa-felüljárón keresztezzük a műutat, majd egy hotelsor mellett elhaladva leérünk a Kozjak-tó partjára. Itt egy környezetbarát, elektromos kishajó visz át minket a túlpartra (ingyen, benne foglaltatik a belépőben), ahonnan a Gradinsko-tó környéki vízeséseket járjuk körbe. Ezek megtekintése után újra a Kozjak-tó partjára érünk, ahonnan ugyancsak ingyen most hosszában hajózhatunk végig a tavon. Itt kikötve az alsó tavak mellett sétálva érkezünk el a híres Plitvicei-nagy vízeséshez, mely leginkább a tavak keleti partja mellett emelkedő ösvényről fotózható. Egyébként a sárga jelzés is erre jön vissza. Ha elfáradtunk, egy elektromos kisbusz-vonattal (ingyen ez is!) juthatunk vissza a parkolóig. Plitvicét a legtöbb magyar természetesen a tengerpartra, vagy onnan hazafelé tartva ejti útba, de érdemes több napot is eltölteni.

Plitvice egyébként nászutasoknak és barátoknak is ajánlható: a jugoszláv időkben minden évben fiatal párok százai mondták ki itt az igent egy közös esküvői szertartáson, de az 1960-as években ezen a helyen fogadott örök barátságot Old Shatterhand és az apacs Winnetou a híres Karl May-regény megfilmesítésekor.

A jugoszláv idők után azonban volt pár év, amikor nem lehetett látogatni: 1991 márciusa után ugyanis a szerb krajinai hadsereg ellenőrzése alá került a tóvidék, amit 1995 nyarán hódított vissza a horvát hadsereg. A háború után hét évvel kiderült: az ökológusok aggodalma, akik attól tartottak, hogy a háború tetemes károkat okozott, szerencsére feleslegesnek bizonyult. A délszláv háború után a Plitvicei-tavak a régi pompájában tündökölt, az infrastruktúra jobb volt, mint régen, s minden bakancsos kedvére túrázhat e földi paradicsomban.

Mostanában inkább a túlturizmus az, ami miatt sokan elkerülik Plitvicét: a covid előtt csak néhány nappal előre történő, online regisztráció után lehetett bejutni már Plitvicére. A park 2019 környékén 1,1 millió turistát fogadott: a turisták számának csökkentése, valamint az itt élő állat- és növényfajok védelme érdekében a park vezetősége 2020-tól magasabb jegyárakkal kívánta csökkenteni a látogatók számát.

Barna Béla

A Plitvicei-tavakat Magyarországról legkönnyebben a Nagykanizsa-Zágráb-Karlovac útvonalon érhetjük el, a tavak Zágrábtól mindössze 140 kilométerre fekszenek. Plitvice egy nap maximum 10 ezer látogatót tud fogadni. Nyitvatartás: minden nap, ünnepnapokon is reggel 7 és este 8 óra között. A belépő árai (csúcsidényben elérheti akár a 300 kunát is!) magukban foglalják a nemzeti park területén levő járművek használatának díjait is, így a kishajóért, illetve a buszozásért nem kell már külön fizetni.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!