Európa Grand Canyonja: a Verdon

A Francia-Riviérától nem messze, a festői Provence-ban kanyarog az Európa Grand Canyonjaként is emlegetett folyóvölgy, a Verdon-kanyon.

Kék levendulaföldek, parfümgyártó francia kisvárosok, és a szó szoros értelmében festői táj: Cézanne, Renoir és van Gogh is megfestette Provence gyönyörű fényeit. Provence azonban a természetimádó turistáknak tartogat még egy különlegességet: itt kanyarog az Európa Grand Canyonjaként is emlegetett folyóvölgy, a Verdon-kanyon.

Bár másképp írják, mindjárt az elején szögezzük le, mert sokan keverik: az első világháború híres ütközetének színhelye, Verdun nem azonos a Verdon kanyonnal. Míg a háborús város fenn északon található, addig a Verdon-kanyon Dél-Franciaországban, Provence-ban, egészen pontosan Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban található.

Ha egyébként a Francia-Riviérán vagyunk, a kanyon onnan is könnyen megközelíthető, a Cannes – Castellane távolság mindössze 84 km, a francia tengerpartról tehát másfél óra alatt érhető el a Verdon (a Budapest-Castellane távolság 1483 kilométer).

A Verdon folyó határ Var és Alpes-de-Haute-Provence tartományok között. Közigazgatásilag tehát elválaszt, viszont a folyó és környékét a két tartomány közösen védi az 1997-ben létrehozott Parc Naturel Régional du Verdon (www.parcduverdon.fr) természetvédelmi területtel.

S hogy miért kell kiemelten védeni a folyót és környékét? Nos, mert a Verdon-kanyon és környéke Provence-nak sokak által legszebbnek tartott tája. Elképesztő méretekkel és bámulatos szépséggel rendelkező táj ez, s bár nem szeretem őket s nem is mindig szerencsések az ilyen hasonlatok, de „Európa Grand Kanyonjaként“ is emlegetett szurdok mérete Európában állítólag a legnagyobb: 25 km hosszú, mélysége néhol eléri a 700 métert, a folyó esése pedig helyenként 14 százalékos. A kanyon szélessége néhol 200 méter, néhol másfél kilométer, de közvetlenül a víznél a mélyben van, ahol 8 méteresre is összeszűkül.

a szurdok mérete Európában állítólag a legnagyobb: 25 km hosszú, mélysége néhol eléri a 700 métert, a folyó esése pedig helyenként 14 százalékos

A Verdon-kanyon egyébként az Alpok felgyűrődése után, a harmadidőszak végére alakult ki: a folyó ekkor vágott utat magának a jura mészkőbe.

Ezt a bevágódást a nagy amerikai testvér mintájára autóval is meg lehet csodálni: ha Comps sur Artuby – Castellane között 118 kilométert autózunk, szűken belefér egy napba a kirándulás, bár több mint 20 panoráma-kilátó lassít majd minket.

Sokkal célszerűbb két napot szánni a kirándulásra, és az egyik nap a déli panorámautat (Corniche Sublime) bejárni és tenni egy félnapos gyalogtúrát, míg a második nap az északi panorámautat (Corniche des Crêtes) végigjárni és aztán fürödni egyet a folyó felduzzasztott vizében (a leglátványosabb útvonalat a francia, nizzai Aio kiadó kiadványában található térképen jelöltem be vastagabb pirossal).

Bármennyi időnk is van, mindenképp Comps sur Artuby városát tekintsük kiindulópontnak, s innen indulva először a déli (más útikalauzok írásmódja szerint bal parti) utat járjuk be. S bár Comps sur Artuby elvileg festői kis falu, van egy kis gótikus kápolnája is, kihagyható.

Comps-ból az innen induló D71-es utat kövessük: ez maga a Corniche Sublime („Fenséges út”), mely 1948-ban készült el, s nevéhez méltón valóban fenséges: nagyobb részt a kanyon tetején vonul végig, s ahol szinte minden kanyarban lélegzetelállító látvány tárul elénk.

Rögtön az első két megállóhelyen, mely a Balcon de la Mescla nevet viseli, érdemes hosszabban időzni. Egyrészt az itteni látogatóközpontban bevásárolhatunk mindenféle térképet meg kalauzt meg képeslapot a kanyonról: a Verdon- kanyonhoz tett túrához az IGN (www.ign.fr) Parc Naturel Régional du Verdon című 1:60 ezres méretarányú térképe ajánlott, mely itt is beszerezhető 15 euróért.

Másrészt meg persze lélegzetelállító a panoráma: itt találkozik a Verdon az Artuby folyóval. Ez utóbbi kanyonja sajnos egy hatalmas katonai területre (camp militaire) esik, ezért nagyrészt nem látogatható. A La Mescla egyébként ”keverék”-et jelent provanszál nyelven, azaz itt keveredik össze az Artuby és a Verdon folyók vize.

A Verdonról egyébként érdemes tudni, hogy 2150 méter magasan ered a Sestrière Massif-ban (Trois Eveches), nem messze az Allos-hágótól (col d’Allos), és 175 kilométer megtétele után a Durance folyóba ömlik Vinon-sur-Verdon-nél. A la Mescla kilátóteraszáról pompásan látszik, hogy hogyan fűrészelte át magát a Verdon a Collet Barris (1460 m) és az Escalés (1150 m) jura mészkősziklái között, s pompásan látszik egy gyönyörű hajtűkanyarszerű meandere is. Tovább folytatva utunkat a panorámaúton egy, az Artuby folyóvölgye felett 180 méter magasan átívelő, merész ívű viadukton (Artuby-híd), majd a Fayet-alagutakon autózunk át, s hamarosan megérkezünk a Les Cavaliers (Lovasok sziklája) nevű kilátóhelyre.

Ha innen lenézünk a 450 méter mélyen tátongó szakadék aljára, akkor a Verdon vizét látjuk, de le is ereszkedhetünk a folyóhoz. Az itteni Grand Canyon Hotel mögött van a kiindulópontja a bal-parti turistaútnak (Sentier de l’Imbut), mely levezet a szurdok aljára, egészen a folyóig, ahol a kis Estellié hídon át is lehet sétálni a Verdon fölött. A Les Cavaliers-nél egyébként egy kis emlékmű Xavier Bagarry-nak állít emléket. A Corniche Sublime a Lovasok sziklája után négy kilométerrel a szakadék szélén magasodó sziklákhoz (Les Bauchers) ér. Itt a legkeskenyebb a folyóvölgy, a Verdon vize szinte eltűnik az évezredek alatt lezuhant óriási kőtömbök között, alattunk pedig ott a híres Imbut.

Innen továbbautózva a Grand Margès 1500 méter magas tömbje alatt, a Vaumale és a Roc du Maillet kilátópontjainál érdemes megállni: észak felé fotózva fantasztikus képeket készíthetünk a tóvá duzzasztott Verdon folyó sziklák közé benyúló smaragdzöld csíkjáról.

Nézzük meg jól, mert az Illoire-hágónál (965 m) elhagyjuk kicsit a kanyont, de csak azért, hogy leereszkedjünk ahhoz a smaragdzöld vízhez. S ez a smaragdzöld vagy türkizkék víz nem más, mint Provence legnagyobb mesterséges tava, a Lac Sainte-Croix.

Ha adatokkal kell leírni, akkor a 25 négyzetkilométeres tó 1974-ben készült el, a felduzzasztott víz mennyisége 767 millió m3, a gát alatti erőmű kapacitása pedig évi 162 millió kWh. A Verdon megzabolázásában, áramtermelésben és locsolás szempontjából is fontos tavon a vízi sportok számtalan fajtáját űzik, de legkülönlegesebb, ha a Galetas-hídnál bérelünk egy kajakot vagy egy vízibiciklit, és felpedálozunk a szurdokba. Ilyen szép helyen a világ nem sok helyén vízibringázhatunk, az biztos! (az itt közölt kajakos képet Bata Viktória készítette)

A Galetas-híd után rátérhetünk az északi (jobb parti) panorámaútra (Corniche des Crêtes), a D952-es számúra, mely Moustiers-ból Castellane-ig vezet.

Ezen az úton is egymást követik a kilátópontok, első a Galetas, a második a Mayreste kilátópont, majd az 1561 méter magas Cime de Barbin hegye alatt az Ayen-hágónál (Col d’Ayen) van újabb kilátó: az út itt kapaszkodik a legmagasabbra, 1032 méterre, s innen láthatók a szurdok legkeskenyebb és legmélyebb, cikkcakkos részei.

Ezután egy kellemes kis faluba, La Palud-sur-Verdon településre érkezünk: a 200 fős kistelepülésnek XII. századi román harangtornya van, de igazából a túrázók és sziklamászók leheltek bele új életet, így ma sportközpont is a falu. A falutól délre egy hurokút ágazik le a főútról, mely egészen a szurdok széléig visz, ez azonban egyirányú, s csak az óramutató járásával megegyezően járható.

Itt az első megálló a Trescaire kilátópont, ahonnan gyönyörködhetünk egyet az Escales szikláiban (Barres de l’Escalet) illetve nézhetjük kicsit a sziklamászókat. Rengeteg kilátópont (La Carelle, Dent d’Aïre, Pas de la Baou, Tilleul) követi itt egymást, a soron következő Les Glaciéres ponttól például különleges rálátás van az Artuby kanyonra, a Guègues ponttól pedig a la Mesclára (a déli út első kilátóbalkonjára).

Ezt követően a La Maline menedékház érdemel figyelmet. Ez a ház a kiindulópontja a Martel-ösvénynek (Sentier Martel), mely a La Maline menedékháztól indul s mintegy 7-8 órányi gyaloglat után a Point Sublime-nál jön ki. A kanyon legfontosabb túraútvonalát 1928-ban alakította ki a Touring Club de France és 1930-ban nevezték el Édouard-Alfred Martel (1859-1938) francia karszt- és barlangkutatóról. Martel volt az, aki az első expedíciót vezette a Verdon-kanyon mélyére 1905. augusztus 11-én. A négynapos expedícióban társai voltak Isidore Blanc iskolamester, Armand Janet, valamint a geográfus Cuvelier is.

Édouard-Alfred Martel (1859-1938) francia karszt- és barlangkutató volt az, aki az első expedíciót vezette a Verdon-kanyon mélyére 1905. augusztus 11-én

Ha nem indulunk gyalogtúrára, a ház után van még az Imbut-kilátópont (a provanszál Imbucaïre szó jelentése tölcsér vagy garat). Innen bezárva a kört visszaérkezünk újra La Palud falucskába, majd folytatjuk utunkat a D952-es úton kelet felé.

Innen pár kilométer után elérjük a Rougon falu közelében fekvő Point-Sublime (Fenséges Pont) vendégfogadójához, amelytől pár perc séta maga a Point-Sublime, a kanyon fölé magasodó kilátószikla. Nem messze van ide a Pont de Soleils (A Nap hídja), melyen átkelve visszatérhetünk Comps-sur-Artuby-ba, kiindulópontunkba, de érdemesebb inkább elautózni a Point-Sublime-től 17 kilométerre fekvő Castellane városkába. Az alig több mint 1000 lakosú kisváros a Verdon folyó északi partján, 724 méter magasságban fekszik. Castellane városképét egy 184 méter magas óriásszikla uralja, mely méltó befejezése a Verdon-kanyonban tett túránknak.

A túra után érdemes kipróbálni egy kempinget, itt nagyon nagy divatja van ugyanis. Sőt, még 2006-ban egy francia vígjátékot is forgattak itt Paradicsom kemping (Camping paradis) címmel. A magyar tévékben is levetített film arról szólt hogy „a kissé lökött, de amúgy jóindulatú és hatalmas szívű Tom Delormes vezeti immár évek óta a Paradicsom kemping nevű helyet. Most azonban nagy veszély fenyegeti a nyaralóhelyet, miszerint hamarosan ellenőrök érkeznek, persze teljes titokban, akik szépen megvizsgálnak mindent, majd jelentést írnak róluk. Tom és kis csapata pedig attól fél, hogy elveszíthetnek egy csillagot, ezért összefognak, hogy megpróbálják kideríteni, kik is lehetnek az álruhás ellenőrök”.

A klasszikus vígjátéki elemekkel operáló, Didier Albert rendezte film kellemes nyári kikapcsolódás, engem egyszerűsége ellenére nagyon szórakoztatott, de nosztalgikusan is jó volt látni a Verdon kanyon vidékét egy jó kis tévéfilmben.

Kép és szöveg: Barna Béla

Jelen írás első változata 2009 februárjában jelent meg a Hegyisport és Turista Magazinban, majd 2012-ben a Nyírséghíren. És végezetül egy személyes kép 2008-ból, amikor a gyerekekkel bejártuk a kanyont és környékét.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!