Szerbia fővárosa, a másfél millió lakosú Belgrád a magyar történelemkönyvekben Nándorfehérvár néven szerepel. A hely Hunyadi János 1456-os győzelméről ismert és arról, hogy e fényes győzelemnek köszönhetjük a déli harangszót. 

Töriórára készülve – Fotó: Barna Béla

Lányom töriórára készült a szobában, ott volt előtte a nándorfehérvári csata térképe, én meg bezavartam, mert elkezdtem mesélni neki, hogy milyen jó hely a vár, milyen szép a kilátás a Dunára. De dolgozat előtt pont nem volt jó a mesélés időzítésem, így megígértem neki, hogy majd átküldöm cseten, meg így meg tudja mutatni órán is, vagy a többieknek, hogy milyen ma Nándorfehérvár.

***

Ha a Kárpát-medencét egy legyezőhöz hasonlítjuk, a legyező fő szárait pedig a nagy folyók (Duna, Tisza, Dráva, Száva) alkotják, akkor azt figyelhetjük meg, hogy a legyező fogója, közepe pont Belgrádnál, az egykori Nándorfehérvárnál van. Itt van a Kárpát-medence fókuszpontja, nem sokkal előtte ömlik a Tisza, majd pont a várnál a Száva is a Dunába (ÉSZ 44º 48’ és KH 20º 28’). A két folyó találkozásánál, 138 méter tengerszint feletti magasságban, egy kb. 50 méter magas sziklaszirten áll az ősi várnegyed.

A Topográf térképén Belgrád környéke

Ezt legjobban Belgrád korzója, a Kneza Mihajla sétálóutca végéről indulva közelíthetjük meg, innen kezdhetjük várnéző sétánkat. A sétálóutca folytatása egyenesen a Karagyorgye-kapuhoz visz át az 1867 után kialakított Kalemegdán Parkon keresztül. Sétánk elején mindjárt több emlékmű mellett is elhaladunk: a belgrádi vár átadásának emlékköve után a Halász szobra mellett (Sima Roksandić alkotása), majd a Hála Franciaországnak című alkotás után érjük el a vár egyik bejáratát, a Karagyorgye-kaput.

Séta a várban – Fotó: Barna Béla

A kapu egy nyers modorú, műveletlen, és teljesen analfabéta sertéskereskedőről, Karagyorgyéról (Fekete György, 1762-1817), a Karagyorgyevics-dinasztia megalapítójáról kapta a nevét, aki 1806-ban ezen a kapun keresztül foglalta el a várat a töröktől; az új Szerbia voltaképpen ezzel a rohammal született meg, Karagyorgye pedig így lett az új Szerbia első államfője (2006-ban ünnepségeket is rendeztek a 200 éves évforduló tiszteletére).

A Karagyorgye-kapu közelében nyíló Sztambul-kapu környéki várárokban két híres belgrádi sportegyesületnek, a Partizánnak és a Crvena Zvezdának is vannak sportpályái.

A Sztambul I. kapun keresztül (melyet a kétfejű sasos szerb címer ékesít) az 1790 körül épített erődítésekhez juthatunk, ennek egyik bástyáján van a belgrádi Hadtörténeti Múzeum (korábban a Jugoszláv Néphadsereg Múzeuma, mai neve szerbül: Vojni muzej). A múzeum épületét csak 1904-ben építették, eredetileg a katonai Térképészeti Intézet székháza volt.

Várárok – Fotó: Barna Béla

A várárokban található a belgrádi Hadtörténeti Múzeum zömmel második világháborús hadieszköz gyűjteménye (lövegek, harckocsik, stb). A tankokkal teli várárkon egy hídon átkelve a karcsú és fehér óratorony alatti kapuhoz jutunk, mely a középkori várárok fölé emelkedik. A XVIII. századi barokk torony török eredetű neve Szahat Kula, azaz óratorony. Az óratorony alatti kapu mellett nyílt egykoron egy barokk kapu is (1723-1738), melyben ma egy mini vártörténeti kiállítást láthatunk makettekkel.

Damad Ali türbéje – Fotó: Barna Béla

Ezzel tulajdonképpen már a téglalap alakú felső várba jutottunk, melynek közepén egy szép török kori sírépítmény, Damad Ali pasának, „Morea meghódítójának” türbéje áll. A 2001-ben a török állam segítségével felújított türbén szépen kalligrafált ószerb betűkkel és török írású táblát is láthatunk.

Dizdar-torony – Fotó: Barna Béla

A türbétől a vár leginkább középkori részéhez, a Dizdar-toronyhoz (Dizdareva kula) sétálhatunk tovább. Az egyes leírásokban Északkeleti bástyatoronynak is nevezett négyszög alaprajzú középkori vártoronyban ma a belgrádi TIT csillagvizsgálót működtet, melynek tetejére érdemes felmenni a kilátás miatt is.

Nándorfehérvár várfalai – Fotó: Barna Béla

A Dizdar-torony mellett nyílik a Despota-kapu (szerb: Deszpotova kapija), melyet még Stevan Lazarević (Lazarevics István) szerb despota (1377-1427) építtetett. A középkori vár kiépítésére egyébként 1404-1427 között került sor, miután a rossz állapotú várat Zsigmond király a szerb despotának adta, mint hűbérbirtokot. Lazarevicsnek ma egy modern szobra is áll a kaputól nem messze, a felső várudvaron. Lazarevics magyar vonatkozása, hogy a fiatal Hunyadi apródként szolgált az ő udvarában: itt sajátította el a nemesi szokásokat és a hadviselés elemeit.

Fotó: Barna Béla

A Despota-kapun túl egy hídon át egy újabb kapu következik, a vár legszebb kapuja, a Zindan-kapu, mely ma is úgy áll, ahogy 1440-1456 között elkészült.

Zindan-kapu – Fotó: Barna Béla

A kapu védelmére két félkör alaprajzú masszív tornyot építettek, amit aztán tömlöcnek is használtak (a zindan török szó, magyarul tömlöcöt jelent). A kapuhoz csatlakozik egy középkori barbakán is, ennek tövében pedig két templom áll: a Ruzsica-tempom és a Szent Petka-kápolna.

Jaksity-torony – Fotó: Barna Béla

És itt áll még a szépséges Jaksity-torony is, mely 1460-ban épült nyolcszög alaprajzú középkori bástyatorony és Jaksity vajda nevét viseli. S ha jól emlékszem, a magyar hírességek között az 1972-es születésű Jaksity Katalinnak is van valami belgrádi kötődése (utánanéztem, tényleg van, egy önéletrajzban ezt írta magáról Jaksity Kata: „Gyerekkoromban 5 évig Belgrádban éltünk, ahol édesapám diplomataként dolgozott a nagykövetségen. Itt kezdtem el az iskolai tanulmányaimat. (…) a mindennapi edzések, és az ott kötött barátságok a mai napig a legmeghatározóbbak életemben.”).

Nándorfehérvár falrészlet – Fotó: Barna Béla

A Zindan-kapu folytatásaként a Lipót-kapu (Leopoldova kapija) vezet ki a várból, itt a belgrádi állatkert felé tehetünk egy kitérőt. Az 1688-1690 között épített L.P. monogrammos Lipót-kapu a Habsburg-időkre emlékeztet: a kapunak a kurucokkal sokat hadakozó Habsburg Lipót osztrák császár és magyar király a névadója.

Üldögélés a Kalemegdan vendéglőjében 2009. május 1-jén – Fotó: Gál Judit

A Lipót-kapu melletti, téglából épült Izadži-bástyán van a Kalemegdán terasz hangulatos vendéglője. Ha kipihentük itt magunkat, akkor a Despota-kapun visszatérve a felső várba, ahol a fal mellett folytatván utunkat hamarosan elérünk a Defterdar-kapuhoz.

Defterdar-kapu – Fotó: Barna Béla

Ez az Alsó-várba levezető kisebb török kori kapu, mely mellett a XVIII. században épített szépséges szamárhátíves árkádok állanak. A kapu melletti falvonulatokról szép kilátás nyílik a Száva és a Duna összeömlésére, valamint az erdős Nagy-Hadiszigetre (mai térképeken szerbül: Veliko ratno ostrvo) és az alattunk elterülő Alsó-várra. Látszik innen a folyómpartján álló, Mátyás király idején, 1460 körül épített Nebojsa-torony.

Defterdar – Fotó: Barna Béla

 

1456 július 22-én Belgrád védői élükön Hunyadi Jánossal ezen a helyen arattak döntő győzelmet a törökök felett

Nem messze a Defterdar-kaputól találjuk a magyar turistákat leginkább érdeklő emléket: a felsővár ezen a részén egy szerb és magyar nyelvű emlékkő érdemel figyelmet, melyet az 1456-os ostrom emlékére állítottak: „1456 július 22-én Belgrád védői élükön Hunyadi Jánossal ezen a helyen arattak döntő győzelmet a törökök felett.”

Fotó: Barna Béla

Hát igen. A vár legnagyobb és legfelejthetetlenebb ostroma 1456. július 4-22. között zajlott: az ágyúkon kívül 3-4 mázsás köveket is elhajító ostromgépekkel törették a törökök a falakat tíz napig, így aztán azok javarészt le is omlottak.

Ám a szultán csapatai hiába rohamozták meg háromszor a várat, a védősereg mindannyiszor visszaverte őket. A védők közül kiemelkedett a híres szerb (mások szerint horvát, mások szerint nem is létezett) vitéz, Dugovics Titusz hőstette: az egyik bástyán a törökök megvetették a lábukat, és az egyik termetes janicsár lófarkas zászlót emelt a magasba; ekkor hajtotta végre mindenki által ismert cselekedetét. Amit Bonfini olasz történetíró így örökített meg: „A vitéz sehogy sem tudta megakadályozni, hogy, hogy a toronyra kitűzze a jelvényt, átnyalábolta a törököt és a magasból a mélybe ugorva magával rántotta.” A jelenetet 1859-ben megfestette Wágner Sándor is, képének címe: Dugovics Titusz önfeláldozása, mely hozzájárult a győzelemhez.

“A történet hitelességével kapcsolatban már Rácz György és Engel Pál is kritikát fogalmazott meg az 1990-es évek végén, Szőcs Tibornak a Hadtörténelmi Közleményekben megjelent 2009-es dolgozata pedig gyakorlatilag eldöntötte a kérdést – írja Tarján M. Tamás a Rubicon Magazinban.

A nándorfehérvári diadal volt egyébként Hunyadi János (1407 körül – 1456. aug. 11.) utolsó nagy győzelme. E sikerben az itáliai születésű ferences, Giovanni di Capistrano (Kapisztrán János, 1386-1456) és keresztesei, valamint Szilágyi Mihály is tevékeny részt vállalt: a II. Mohamed (Mehmed) szultán által vezetett török csapatok a vereség után szinte Szófiáig futottak.

Az ostrom emléke a III. Calixtus pápa által (egyébként még az ostrom előtt) elrendelt déli harangszónak köszönhetően a mai napig nem merült feledésbe.

Az ostrom alatt 24 ezer (!) török és mintegy 20 ezer keresztény esett el: a több mint 40 ezer temetetlen halott miatt pestis söpört végig a táboron, ebbe halt bele Hunyadi is, három héttel világraszóló győzelme után.

Az ostrom alatt 24 ezer (!) török és mintegy 20 ezer keresztény esett el: a több mint 40 ezer temetetlen halott miatt pestis söpört végig a táboron, ebbe halt bele Hunyadi is, három héttel világraszóló győzelme után. A győzelmet számos mű idézi; Darvas József A törökverő című regényében állított emléket Nándorfehérvár hőseinek és Hunyadi Jánosnak, a reformkori Czuczor Gergely pedig a Hunyadi halála című művében a hős utolsó óráit meséli el.

A töröknek csak a híres diadal után 65 évvel, 1521-ben sikerült elfoglalnia: sajnos a fontos erősség elvesztése nagyban hozzájárult a középkori magyar királyság bukásához.

A “Győztes” – Fotó: Barna Béla

A Hunyadi-emlékkőtől továbbsétálva hamarosan elérjük a Belgrád jelképének is számító, 14 méter magas oszlopon álló szobrot, a „Győztest” (Pobednjik).

A Felső-vár északnyugati főbástyáján álló meztelen férfialak, leeresztett karddal, bal kezében békegalambbal, a pásztorgyerekből lett horvát szobrászművész, Ivan Meštrović (1883-1962) alkotása. Meštrović 1928-ban az első világháború eredményes befejezésének emlékére készítette e meztelen szobrot, s eredetileg a sétálóutcán akarták felállítani, de a maradi belgrádiaknak ez nem tetszett, így került mostani helyére, a vár fokára. A szobor közelében áll egy gerendavázas, jellegzetes balkáni stílusú ház: a várbeli katonai épületekhez tartozott, sokáig a Szerbia ásványi kincseit bemutató Természettudományi Múzeum működött benne.

az innen előtáruló kép már a természet szépségei iránt fogékony törököket is lenyűgözte, akik a Kalemegdán e pontját az „elmélkedés helyének”, azaz „Fityilbair”-nak nevezték el

A szobor lábától széttekintve láthatjuk a Száva túlpartján Új-Belgrád és Zimony (Zemun) panelházait és magasépületeit (belgrádi kifejezéssel szolitereit). A szobortól a Király- vagy Sötét-kapun keresztül juthatunk el a szávai kilátósétányra: az innen előtáruló kép már a természet szépségei iránt fogékony törököket is lenyűgözte, akik a Kalemegdán e pontját az „elmélkedés helyének”, azaz „Fityilbair”-nak nevezték el.

Fotó: Barna Béla

Elmélkedhetünk azon, hogy honnan is jön e folyó: nos, a Száva Szlovéniában, a Júliai-Alpokban fekvő Bohinji-tó (Bohinjsko jezero) közelében ered: a 78 méter magas Savica-vízeséssel lát napvilágot majd 940 kilométert megtéve itt Belgrádnál ömlik a Dunába, vízgyűjtő területe 95720 km².

S a szávai kilátósétányhoz, az „elmélkedés helyéhez” méltóan elmerenghetünk itt kicsinyt a múlt ködén, hogy hol harcolt itt Hunyadi és Kapisztrán, s persze az új belgrádi panelnegyedek láttán felmerülhet az a kérdés is: vajon melyikben lakott a népszerű jugoszláv színész, Borivoje Surdilovics, azaz Surda? Mind elvitte a Forró szél?

Kép és szöveg: Barna Béla

Ős-Csámborgó csapat 2009. május 1-jén – Fotó: Barna Béla