I. Murád szultán nyughelye

I. Murád egyike volt a legnagyobb török hódítóknak, majdnem háromszorosára növelte a hatalma alá tartozó Oszmán Birodalmat. Azonban a „szerb Mohácsnak” is nevezett első rigómezei csatában, 1389-ben meghalt. A csata a mai Koszovói főváros, Priština városa közelében zajlott, a szultán emlékére pedig egy türbét emeltek. 

A Koszovó név Kosovo Polje (szerbül: Kosovo Polje – Косово Поље, albánul Fushë Kosova) vidék nevének lerövidült változata, amelynek jelentése: Rigómező (a szerb kos magyarul (fekete)rigót jelent). A környéken zajló és a magyar történelemhez is kapcsolódó két középkori csata ezért rigómezei csata néven ismert. Rigómező egy 50 km hosszú és 20 km széles síkság Koszovó területén Pristinától nyugatra, itt épült a reptér is. A síkságról kapta a nevét Rigómező városa, a szélesebb értelemben vett Koszovó régió és maga az ország is.

Rigómező területén több csata is zajlott. A síkság stratégiai szempontból nagyon fontos terület volt. Szerbiába ugyanis dél felől csak a Šar-hegység szűk átjáróin, a Kačanik-szoros és Preševo-szoroson keresztül (a mai macedón-szerb határon) lehetett bevonulni, így a Rigómező északi oldalán fekvő Kopaoniki előhegyekben lehetőség nyílt a behatolók megállítására.

A „szerb Mohácsnak” is nevezett első rigómezei csatában, 1389-ben, a mai Priština városa közelében halt meg I. Murád szultán

A „szerb Mohácsnak” is nevezett első rigómezei csata a Balkán középkori történelmének sorsdöntő eseménye volt, amely 1389. június 28-án (a régi ortodox naptár szerint június 15-én, Szent Vid napján) történt a szerbek és az Oszmán Birodalom hadai között, Priština városa közelében. A csatában részt vett I. Murád, az Oszmán Birodalom harmadik szultánja, aki egyike volt a legnagyobb török hódítóknak. A csata végét azonban Murád már nem érhette meg: egy Kobilovics (Obilić) Miloš nevű, hazáját fájlaló szerb ifjú a szultánt a csatában leszúrta. A csata helyén, Pristinától északnyugatra találjuk Murád szultán nyughelyét (mauzóleumát, türbéjét – a Gizi Map térképén is megtaláljuk Mausoleum of Sultan Murat I felirattal).

A helyszínen megtalálható egy utalás TIKA felirattal. “Felújított mecseteken, derviskolostorokon, kutakon és más oszmánkori műtárgyakon hirdeti magát a régióban mindenütt aktív török kormányzati gigaszervezet, a Török Együttműködési és Koordinációs Ügynökség (TIKA), amely közvetlenül a miniszterelnök irányítása alá tartozik, vagyis Erdoğan elnök messzire elérő végtagjainak egyike“.  – írja ezt Manyasz Róbert Iszlám és politika című blogjában. 

Egy kis facsoport által árnyékolva áll az ónkupolával fedett négyszögletes építmény, Murad szultán türbéje. Itt állott a csata idején a szultán sátra, s itt érte Miloš Obilić tőrének halálos döfése a török hadak vezérét, s csak a helyére lépő trónörökös, a későbbi Bajazid szultán erélye fordította győzelemre a csatát. Közvetlenül a csata után emelték a türbét. Itt temették el a szultán belső részeit, míg holttestét fővárosába, a kisázsiai Burszába szállították.

1850-ben Kursid pasa újította fel a szultáni sírhelyet, és a jámbor zarándokok elszállásolására a XIX. század iskolaépületeinek stílusában hánt építtetett.

De most nézzük részletesebben kicsit I. Murád oszmán szultán életét. I. Murád (Bursa, 1319 – Rigómező, 1389. június 15.), az Oszmán Birodalom harmadik szultánja 1362-től haláláig uralkodott. Hüdavendigâr-nak is nevezték, ami Isteni-t jelent. Egyike volt a legnagyobb török hódítóknak és uralkodása korszakot alkot az oszmánok történetében: majdnem háromszorosára növelte a hatalma alá tartozó, a Balkán és Anatólia között fele-fele arányban megoszló területet.

Murád Orhán szultán második fiaként született 1319-ben (más források szerint 1326-ban), édesanyja Heléna bizánci hercegnő volt. Mivel bátyja, Szulejmán még Orhán előtt meghalt, így édesapja halálakor (1362-ben) Murád lett az Oszmán birodalom szultánja.

Az Oszmán Birodalom és (Murád apja, Orhán) 1354-ben Gallipoli elfoglalásával vetette meg lábát Európában. Nem sokkal később I. Murád szultán 1365-ben elfoglalta Drinápolyt (a mai Edirnét), ahová székhelyét is áttette. Magyar vonatkozású érdekesség, hogy 1366 körül egyes portyázó török csapatok már a Balkán-hegységen is átnyomultak és egy magyar csapattal is megütköztek. Ez volt a magyarok és törökök első mérkőzése; a csata színhelyét és részleteit ugyan homály fedi, a diadal azonban – a Nagy Lajos által Mariazellbe küldött ajándékok után ítélve – a magyaroké volt.

1371-ben a Marica folyónál vívott csata nyomán török fennhatóság alá került Macedónia és Dél-Koszovó is. Az ütközet sorsdöntő jelentőségűnek bizonyult, a törökök végleg megvetették a lábukat a Balkán-félszigeten.

Az anarchiába süllyedt Szerbia trónjára ekkor került Hrebeljanovics Lázár, aki 1381-ben sikeresen visszavert egy török támadást, de öt év múlva át kellett engednie a töröknek Nis városát. 1387-ben Lázár újabb győzelmet aratott ugyan, de belátta, hogy szövetségesekre van szüksége. Megegyezett Tvrtko bosnyák királlyal, Sisman bolgár cárral, néhány albán fejedelemmel és Mircea havasalföldi vajdával, hogy együttes erővel szállnak szembe a hódítókkal.

I. Murád szultán 1389-ben indított ismét támadást, és az egyesült szerb-bosnyák-albán-havasalföldi hadak Rigómezőnél (Kosovo Polje), a mai Pristina közelében vállalkoztak az összecsapásra – írja a mult-kor.hu történelmi lap. Az 1389. június 28-án lezajlott ütközetben a törökök voltak számbeli fölényben, a szultán csapatainak létszáma mintegy 27-40 ezer főt tett ki, míg a Lázár vezette koalíció 12-20 ezer katonával rendelkezett. A támadást a szerbek indították, eleinte fölénybe is kerültek. A kritikus pillanatban azonban a Lázárra féltékeny koszovói herceg, Vuk Brankovics csapataival kivált és elvonult a csatatérről. Murád nagyobbik fia, Bajazid észrevette ezt, megragadta az alkalmat és ellentámadásba lendült: a törökök lemészárolták a keresztényeket, a súlyosan sebesült Lázárt pedig kivégezték.

A török győzelmet azonban beárnyékolta, hogy meghalt a szultán is: krónikáik szerint már a győzelem után döfte le a harcmezőn egy magát színleg megadó szerb nemes, Milos Obilics (Miloš Obilić).

Murád szultánnal egy Obilics nevű szerb végzett Rigómezőn

A szerb változat szerint viszont Obilics még a csata előtt, magát árulónak kiadva ment a török táborba és sátrában végzett Muráddal. Csak egy érdekes adalék kiegészítésül: valójában Bajazid a csata után meggyilkoltatta saját testvérét is, hogy ne lehessen vetélytársa, és Drinápolyba visszatérve egyedül vette át apja, Murád szultán örökségét.

Murád szultánról meg kell említeni, hogy az ő ideje alatt alakult ki a devşirm rendszer, ami alapján a janicsárokat keresztényekből képezték ki. Ugyancsak ő alapította a divánt, mint kormányzási formát. Uralkodása idején a birodalmat két tartományra osztotta fel: Anatóliára (ázsiai rész) és Ruméliára (európai rész). A hadsereggel is hasonlóan járt el, létrehozva az anatóliai és a ruméliai hadtestet.

Az első rigómezei csata nyomán Szerbia fél évezredre elvesztette függetlenségét: előbb vazallusállammá vált, majd a XV. század közepétől egész területe török fennhatóság alá került, Magyarország pedig közvetlenül határos lett az Oszmán Birodalommal.

És idézzük még Tarján M. Tamás Rubiconban írott cikkét végezetül:  „Az 1389-es első rigómezei ütközet ahhoz a csatához volt hasonlatos, melyet a középkori magyar állam 1526-ban, Mohácsnál vívott az oszmánokkal: a vereség kivéreztette a birodalommal szemben álló fejedelemségek koalícióját, és bár azonnal nem járt drasztikus következményekkel, hosszú távon meghatározta a nemzet sorsát. Rigómező a szerb nemzeti öntudat szimbolikus pontja lett, nem pusztán azért, mert itt született meg – állítólag – ez a szláv nemzet, hanem azért is, mert első állama lényegében itt is bukott el.”

Kép és szöveg: Barna Béla

Murád szultán türbéjét a google térképén angolul Tomb of Sultan Murat vagy albánul Tyrbja e Sulltan Muratit néven keressük. A főváros, Pristina központjától mindössze 10 kilométerre fekszik.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!