Mallorca legszebb strandkulisszái a sziget északi részét határoló meredek mészkő-sziklafalaknál, egészen potosan Cala Sant Vicenç településnél találhatók.

cala sant vicenc (6)

Még Magyarországon egy fotót láttam a helyről, s rögtön tudtam, erre a helyre el kell mennem, ha eljutunk Mallorca szigetére. „Pihenés túrázás közben: a Cala Sant Vicenç partján” – ezen képaláírás volt az egyik túrákat is ajánló útikönyv (Marco Polo) negyvenhatodik oldalán.

Ahogy megérkeztünk a szigetre, rögtön vettem is egy jó méretarányú (1: 50000), helyi kiadású Alcúdia-Pollença túratérképet egy német nyelvű túrakönyvvel egybekötve, hogy mielőbb rábukkanjak vágyott sziklafalaimra.

S bár a településre autóval is el lehet jutni, de mint az a német túrakönyvből kiderült, hogy sokkal attraktívabb, ha gyalogszerrel érkezünk meg ide: Port de Pollençából mindössze másfél órányi túraút Cala Sant Vicenç. Port de Pollençában a városból kivezető út jelzés hiányában kissé nehezen található meg, de nem is baj, mert egy körforgalomban érett fügékkel teli fügefákra bukkantunk (utitársunk először evett fügét életében). Aztán pedig egy helyi nő mutatta meg az utat.

cala sant vicenc (7)

A városból kiérve először egy kellemes törpepálmás helyen túráztunk. A törpepálma (palmito vagy garballó) a sziget egyetlen őshonos pálmafajtája: a ma már szigorúan védett növényt régen június-július folyamán „szüretelték”, majd leveléből kosarat, seprűt készítettek.

cala sant vicenc (12)

A törpepálmás hegyoldal után átgyalogoltunk a Coll de Síller 79 méter magas hágóján. Tőlünk keletre emelkedett egy 352 méter magas mészkőhegy, a Sa Talaia Vella, ennek környékén hegyikecskéket láttuk. A hegynyereg után leereszkedtünk Cala Sant Vicençbe, a környék legszebb üdülőfalujába, amely egyrészt arról híres, hogy a település határában találhatóak S’Alzinaret kőkori barlangjai, illetve arról, hogy híres művészkolóniának ad otthont. Mi azonban nem ezekért jöttünk, hanem a falu festői látképéért, illetve azért, mert itt kis területen három fürdésre alkalmas kis öböl is van egymás mellett: Cala Barques (Cala Clara), Cala Molins és Cala Carbó (ezeket nevezik együtt Cala Sant Vicençnek).

cala sant vicenc (5)

A három egyébként valójában két szép öböl: a Cala Carbó inkább amolyan csónakkikötőként funkcionál, nem igazán jó ott strandolni.

cala sant vicenc (9)

A keleti, Cala Molin azonban annál inkább. Itt telepedtünk le először, és élveztük, élveztük a tengert. Ezen a strandon gyakoriak voltak a búvárok is, Boldi fiam el is indult befelé egy csapattal, hogy csak segít nekik, alig bírtuk visszatartani. Utólag olvastam egyébként, hogy a Marco Polo utikönyv szinte egész Mallorcáról ezt az öblöt emeli ki, mint legjobb búvárhelyet („Északkeleten a Cala Sant Vicenç-nél találjuk a búvárkodásra legalkalmasabb helyeket”).

cala sant vicenc (11)

A Cala Molinban egyébként söröztünk is egyet, beülősen, napernyők alatt, rálátással a strandra. A sör katalánul egyébként cervesa, és csak két korsóval ittunk az egyik legjobb helyi márkából, az Estrellából. Ez volt az egyetlen, hogy beültünk, a két korsó sörünk árából ugyanis hét liternyi sangriát tudtunk venni a mallorcai szupermarketekben.

csak annyit jegyeztem fel jegyzetfüzetembe: sok helyét bebarangoltam már a Mediterráneumnak, de ilyen szép türkizszínűnek még sehol nem láttam a tengert

A sörözés után azonban továbbálltunk, mert csámborgó alapszabály, hogy a jó helyektől mindig vannak még jobbak, egy idő után a Cala Molinból átmentünk egy másik öbölbe. Útközben felkapaszkodtunk egy jó kilátást nyújtó sziklára, melyről csak annyit jegyeztem fel jegyzetfüzetembe: sok helyét bebarangoltam már a Mediterráneumnak, de ilyen szép türkizszínűnek még sehol nem láttam a tengert.

cala sant vicenc (8)

Majd találtunk egy legális, táblával is kijelölt ugrálós helyet: 5-6 méteres volt a szikla, ami kb olyan, mintha a harmadik emeletről ugrottunk volna ki.

cala sant vicenc (2)

A szikla után betértünk egy helyi Spar szupermarketbe, ahol megvettem az innsbrucki osztrák Kompass cég (www.kompass.at) egy nagyon jó minőségű 75-ezres túratérképét a szigetről, Bori vett kólaízű gumicukrot, illetve vettünk itt a másik helyi sörből, a San Miguelből pár doboznyival.

cala sant vicenc (10)

A gumicukorral és a sörrel feltankolva mentünk tovább a következő öböl-strandra, a Cala Clara (Barques) nevezetűre. Itt rengeteg képet készítettem, háttérben a tengerrel, kisebb tengeri sziklákkal és a Cavall Bernat hegytömbjével a háttérben. A Serra del Cavall Bernat legmagasabb pontja egyébként 351 méter, ami első hallásra nem sok, viszont a tengerből szinte függőlegesen kiemelkedő sziklafal az egyik legszebb mediterrán kulisszák közé tartozik.

cala sant vicenc (3)

Hazatérve egyébként azt gondoltam, hogy erről a helyről magyarul is rengeteg beszámoló lesz, de igazából alig olvasható valami Cala Sant Vicençről. Utikönyvek is elintézik egy vagy két sorban, aki többet szán a falura, az is csak a hoteleket ecseteli. Pedig a legkiválóbb hely arra, hogy délelőtt a mediterrán mészkősziklákon túrázgassunk, délután pedig csobbanjunk egyet a türkiz tengerbe. Alkonyatkor pedig csodáljuk a sziklafalakat, vagy nézzük meg a faluban Llorenc Cerda Bisbal (1862-1955) mallorcai (pollensai) születésű festőművész szobrát is, aki Palma de Mallorcaban a Képzőművészeti Főiskolán, majd Madridban a La Academia de Bellas Artes de San Fernandoban végezte tanulmányait, de tanult festészetet Rómában is.

Kép és szöveg: Barna Béla

(A Turista Magazin 2012 februári számában megjelent cikkemet utinaplóm pár mondatával egészítettem ki.)

201202 calastvicenc cikk1c