A Fruška Gora (szerbül Фрушка Гора) Szerbiában, azon belül is a Délvidéken (Vajdaságban), a Szerémségben emelkedő kedves kis középhegység, ahol a szív jelzést követve túrázhatunk egy kellemeset.
A Fruška Gorát középkorban a magyarok még Álmos-hegynek (Mons Almus) és Köles-hegynek, később pedig Tarcal-hegységnek nevezték. Igazából egyik magyar neve sem használatos már, egy-két kiadványban a Tarcal-hegység név előbukkan ugyan, de a legtöbb magyar térképen is a Fruška Gora felirat szerepel.
Fedezzük fel a piros szív jelzést követve Délvidék e rejtett kincsét, melyet közelsége ellenére sok magyar kiránduló és túrázó sem ismer. Nevezzük bár Álmos-hegynek (Mons Almus), Köles-hegynek, Tarcal-hegységnek vagy Fruška Gorának (szerbül Фрушка Гора), ez a kis hegység szép lezárása a Kárpát-medence Alföldjének dél felől. Ha észak, azaz Magyarország felől közelítjük a majdnem tökéletes, mindössze 90 méteres síksági térszínből valóban hegységként emelkedik ki a szerémségi Fruška Gora. Olyannyira hegység ez, hogy ez téríti el az addig nagyjából észak-déli irányban folyó Dunát keleti irányba.
A hegység nyugat-keleti hosszúsága egyébként mintegy 80 km, szélessége mindössze 15 kilométer. Legmagasabb pontja a Vörös-bérc, azaz a Crevni Čot (539 m). Nem csak a magasság számít azonban: ha a Fruška Gorát választjuk túracélul, egy nagyon különleges és egyedi hangulatú, erdő borította délvidéki középhegységben túrázhatunk, ahol az erdők között rengeteg ortodox kolostor is megbúvik, de érintjük a közelmúltbeli titói Jugoszlávia partizán-emlékművét, sőt az 1999-es NATO-bombázások nyomaival is találkozhatunk, úgy, hogy mindehhez rengeteg magyar művelődéstörténeti emlék kapcsolódik.
Túránk egyik kiindulópontjának válasszuk egyrészt a vajdasági Újvidéket (Novi Sad/ Нови Сад), másrészt pedig a hegység keleti végében Karlócát (Sremski Karlovci).
Budapesttől 310 km-re délre, Belgrádtól, Szerbia fővárosától pedig 75 km-re fekszik északnyugatra Újvidék (Novi Sad). Autóval szinte végig autópályán (M5) megközelíthető, de nemzetközi gyorssal is közvetlenül elérhető. Érdekesség, hogy a dél-magyarországi városok többségéhez (Szeged, Pécs, Baja, Mohács, Kiskunhalas, Mohács) a Fruška Gora közelebb fekszik mint a Budai-hegyek!
Karlócától pár kilométerre indul ugyanis a hegységet kelet-nyugati irányban átszelő túraút, de innen indul egy jó minőségű aszfaltút is. Nem kell megijedni, a kisforgalmú aszfaltcsík nagyon ideális kerékpártúrázóknak! Bármivel megyünk is, gyalog vagy biciklivel, mindenképp találkozni fogunk a Fruška Gora különleges jelzésével, a piros szív jelzéssel (régen Partizánok útja, előtte Szavojai Jenő út), amely több mint 100 kilométeren át csámborog a hegység gerince mentén. Ezen rendezik minden évben a Fruška Gora Maratont melynek legnehezebb távja 102 km összesen 3944 méter szintemelkedéssel!
Ha nincs ilyen sok energiánk, természetesen kisebb szakaszt is választhatunk. Rövidebb, pár órás vagy félnapos gyalogtúrára érdemes kiindulópontnak választani az Iriški venac (451 m) nevezetű helyet (magyarul Irig település hágója) ahol kocsinkat is nyugodtan parkoltathatjuk és persze rengeteg az olcsó étkezési lehetőség is túra után.
Nem is gondolnánk ma a pezsgő kirándulóhelyről, hogy 1999. május 30-án a NATO bombázta az Iriški Venac térségét is. Ma ebből már itt semmi nem látszik, úgyhogy nyugodtan induljunk el egy 2-3 órás körtúrára. Az Iriški Venactól hamarosan elérjük azt a hatalmas Partizán-emlékművet, amelyet 1951-ben emeltek és Sreten Stojanović (1898-1960) alkotása.
Az emlékmű közelében találunk egy vadonatúj nemzeti parkos információs házikót. A Vajdaság egyetlen nemzeti parkja ugyanis a 25525 hektár területű Fruška Gora Nemzeti Park (Национални парк Фрушка гора), melyet 1960-ban hoztak létre. A hegység egyik sajátossága az illír gyertyános-tölgyes, melyre a mediterrán flóraelemek jelenléte jellemző.
A hegység hidrográfiai gazdagságát mutatja, hogy 187 forrása és 44 patakja is van, persze ezek a források alacsony vízhozamúak, a patakok pedig rövidek. Természetvédelmi érdekesség, hogy Fruška Gora Nemzeti Park erőfeszítéseinek köszönhetően a közelben dúló háborúk miatt nemrégiben kipusztult szarvasállományt újratelepítik az itteni erdőkbe: első lépésként 2009-ben Magyarországról importáltak 36 állatot!
Apropó szarvasok: a Fruška Gorában Rudolf trónörökös is vadászott még hajdanán, 1878-ban, mégpedig keselyűkre. A Fruška Gora-ban látott Rudolf életében először vadon barátkeselyűt. A trónörökös egyébként egyik Fruška Gora-i vadászatán társaival egy hegyi vadászlakban éjszakázott. S hogy ki volt társa ezen az utazáson? Nos, nem kisebb híresség, mint a legendás német természettudós és útleíró, Az állatok világa írója, Alfred Brehm (1829-1884), aki így örökítette meg ezt a hegységet útleírásában: „Másnaptól kezdve csodálatos vidéket barangoltunk be vadászva, megfigyelve. Azok a kéklő hegyek, amelyek előtt és amelyeken tegnap az éjjeli zivatar alatt fényes, aranyos napsugár ragyogott, azok a Fruska Gora magaslatai, amely az erdő borította középhegységek egyik legfenségesebbike”.
A nemzeti parkos házikóban egyébként jó minőségű turistatérképet is beszerezhetünk erről a fenséges hegységről: a belgrádi Geokarta cég 1:60 ezres, jó minőségű, szerb nyelvű de latin betűs feliratú turistatérképét vásárolhatjuk meg igen olcsón.
A Partizán-emlékműtől keletre egy 516 méter magas csúcsra jutunk, melyen egy 170 méter magas tévétorony áll. A betonépítmény azonban nem magassága miatt döbbenetes látvány, hanem azért, mert iszonyatos nyomokat hagytak rajta a NATO bombái: a milosevicsi propaganda terjesztése miatt lebombázott tévétornyot több mint húsz telitalálat érte 1999. április 21-én!
A háborúnyomos TV-toronytól egy időre hagyjuk el a piros szív turistajelzést, és induljunk el dél felé, a hegység déli lejtőire, ahol a jelzések mellett a cirill betűs „Hopovo” feliratot kövessük.
A vajdasági szerb idegenforgalomban ugyanis nagyon-nagy jelentőségűek az itteni ortodox kolostorok (Grgeteg, Velika Remeta, Krušedol, Novo Hopovo). A Fruška Gora erdeiben megbúvó kolostorok közül az egyik legszebb az 1752-ben épült Manastir Staro (Régi-) Hopovo, nem messze tőle délre pedig Novo (Új-) Hopovo, melynek kolostortemploma 1576-ban épült (nem tévedés, különböző okok miatt a régi az újabb kolostor).
Novo Hopovo öblös árkádú, épületekkel körülvett kolostortemploma a szakemberek szerint a Fruška Gora építészeti szempontból legjelesebb helye. A középkori szerb menekültek ezen két egyházi építménye híven őrzi a balkáni ősi szerb kolostorok formakincseit, ráadásul egy túrára mindkettőt felfűzhetjük.
A Novo Hopovóban egyébként borokat is vehetünk. S hogy ez miért érdekes? Nos, azért, mert a hegyvonulat déli lankáin a pannóniai születésű Probus római császár honosította meg a szőlőtermesztést. Később a betelepülő francia-vallon-olasz lakosoknak köszönhetően ezek a szerémségi dűlők adták a középkori Magyarország leghíresebb és legjobb borait (különösen az aszúsodó góhért)! A török hódoltság ideje után aztán a magyar borászokkal együtt eltűnt borfajták helyét az idetelepült szerbek balkáni, nyílt erjesztésű vörösborkultúrája (kadarka és rácürmös) vette át.
Ehhez kapcsolódóan még egy érdekesség: a hegység mai szerb neve, a Fruška Gora állítólag Nagyolasz (Mandelos) település latin nevének (Franca villa) régi szláv megfelelőjéből származik.
Ha megnéztük Novo Hopovo kolostorát, onnan északnak tartva zárhatjuk be túrakörünket, és egy kb. 150 méter szintemelkedést leküzdve visszatérünk Iriški Venacra (451 m), kiindulópontunkra.
Itt befalhatunk egy ízletes bureket, s ha még van időnk és energiánk, a piros szív jelzést nyugati irányban követve eltúrázhatunk a Fruška Gora legmagasabb pontjára, az 539 méter magas Vörös-bércre, (Crveni Čot). Ez azonban nem olyan élménydús kirándulás, kihagyható, vagy inkább biciklivel tekerjünk el ide.
A hegység legmagasabb pontját érintve szólni kell még egy fontos dologról: miből is épül fel a Fruška Gora? Szakemberek szerint a hegység geológiai összetételét a központi részén található kristályos pala képezi, tavi üledékkel ötvözve. Az abráziós folyamatok négy teraszterületet képeztek (főleg a pliocén kori Pannon-tenger visszahúzódásának következményeként), melyek a Duna felé ereszkednek. A hegység kőzeteit egyébként bányászták is, a Kišnjeva glava kőfejtőből (Rakovac falu közelében) az elmúlt bő fél évszázadban több mint 23 millió köbméter követ hordtak el. A magmás kőzetekből származó nyersanyag kiváló utak, vasúti pályák és gátak építésére.
S ha már geológia, szóljunk egy kis magyar tudománytörténetről is. Koch Antal a kolozsvári egyetem első geológus professzorának működése ugyanis kiterjedt a Kárpát-medence egészére, de több más (a Szentendre-Visegrádi és Pilis hegység) mellett a Fruška Gora földtani feldolgozásával írta be nevét a geotudományok történetébe: 1896-ban jelent meg a Fruska-Gora geológiája című műve.
S még mindig egy kis geológia: ha a Fruška Gora északi, Duna felőli oldalára elkalandozunk Beočin (Beocsin) környékére, akkor a Duna jobb oldalán 100-200 méter magasan a meder fölé emelkedő lösz és márgás kőzetből álló magas partot láthatunk.
Fruška Gorából származó cementből épült hát a Lánchíd!
Ez azért érdekes, mert erre a kőzetre települt az a cementgyár, amelyet az apatini származású Csík József alapított. Az itteni jó minőségű cementről pedig már 1839-ben tudott a Lánchidat építő Clark Ádám, így az építkezéshez szükséges cementet tőle rendelte meg, és hajón szállították Pestre. Fruška Gorából származó cementből épült hát a Lánchíd!
És végezetül még egy művelődéstörténeti morzsa a Fruška Gora vonatkozásában: Zilahy Lajos (1891-1974), a neves regény- és színműíró, szerkesztő 1974 novemberében filmügyben utazott Újvidékre, ahol rosszul lett: Újvidékről a Fruška Gora-i, magyar orvosok vezette szanatóriumba vitték, ahol azonban december 1-jén elhunyt. Hogy ne járjunk így, túrázzunk sokat a Fruška Gorában, a piros szív jelzést követve. Jót tesz a szívünknek a túra. Meg persze a lelkünknek is.
Kép és szöveg: Barna Béla
