A Wai-O-Tapu vagy Waiotapu egy nagyon színpompás és látványos geotermális területe Új-Zéland északi szigetének. Számos, a narancs, a sárga, a türkiz és a smaragd különböző árnyalataiban pompázó hőforrás van itt, leghíresebb és főbb nevezetességei a területnek a Champagne Pool, az Artist’s Palette és a Lady Knox-gejzír.
Az egyik leglátványosabb és színpompás geotermikus területe Új-Zéland északi szigetének a Rotoruától 29 kilométerre, a Waimangu-völgytől pedig 10 kilométerre délre fekvő Wai-O-Tapu (Waiotapu). A helynek a Waiotapu-patak adta a nevét, mely maori nyelven annyit tesz: „szent vizek”.
A színpompás Waiotapu – Fotó: shutterstock
A Taupo (Taupō) vulkáni zónának ez a legnagyobb (18 km²), és legjellemzőbb termál területe. A Taupo vulkáni övezet (Taupo Volcanic Zone) egyébként a Taupo-tóról kapta a nevét: számos aktív vulkán és geotermikus mező található itt.
A Wai-o-Tapu Thermal Wonderland megtekintését érdemes a látogatóközpontnál (Wai-o-Tapu Welcome Centre) kezdeni, mely naponta 8.30-17.00 óra között van nyitva. A belépőjegy megvásárlása után a legfőbb látnivalókat egy sétára fűzhetjük fel. Attól függően, hogy mennyi időnk van, tehetünk egy kiskört (30 perc, 1,5 kilométer), egy közepeset (40 perc, 2 km) és egy nagyobbat (75-90 perc, 3 km). A továbbiakban a legnagyobb, három kilométeres séta útvonalát ismertetem röviden összefoglalva.
A látogatóközponttól indulva az Időjárás-medence (The Weather Pool) mellett haladunk el, melynek színe az időtől függően alakul: majd elérünk az Ördög otthona (Devil’s Home) nevű beomlott kráterhez, melynek oldalát a gázok sárgászöldre színezték. Ugyancsak színes a Szivárvány-kráter (Rainbow Crater) is a színes kénkristályokról. A Mennydörgés-kráter (Thunder Crater) 1968-ban omlott be. Ez után a több bugyogó fekete sármedencéből álló Ördög tintatartói (Devil’s Ink Pots) következnek. A démoni nevekkel jelölt nevezetességek (az ördög tintatartója, pokol kráter) mellett van művészi névadás is. Hamarosan elérünk a park egyik fő látnivalójához, a Festőpaletta (Artist’s Palette) medencéjéhez, egy nagy, színét változtató tóhoz, melynek a vizét egyébként a szomszédságában a Pezsgő-medence (Champagne Pool) 74 ℃-os bugyborékoló vize adja.
Artist’s Palette – Fotó: Evgeny Gorodetsky
Itt van rögtön mellette az Opál-medence (Opal Pool) kéntartalmú forrása egy mésztufa terasz szélén. Jó kilátás van innen egyébként a völgybe, az Ohaaki geotermikus erőműre.
Ezután egy fapallón kelünk át a Kankalin-terasz (The Primrose Terrace) mésztufái fölött: ez Új-Zéland legnagyobb mésztufa terasza mióta a Pink és a White Terrace 1886-ban megsemmisült. És itt van a Jean Batten-gejzír (Jean Batten Geyser) is, mely a rotoruai születésű Jean Gardner Batten (Rotorua, 1909 – Mallorca, 1982) többszörös világrekorder pilótanőről kapta a nevét, aki 1931-ben járt itt.
Jean Gardner Batten
A pilótanő legnagyobb teljesítményének az 1936 októberében végrehajtott útja számít; ez volt az első közvetlen szóló repülés Angliából Új-Zélandra egy Percival Gull Six monoplánnal. A 22891 kilométeres utat 11 nap és 45 perc alatt tette meg. Az „Egek lányaként” emlegették; az aucklandi repülőtér nemzetközi terminálját róla nevezték el, ahol a Percival Gull repülőgépe is ki van állítva.
Ha csak fél óránk van és a kis kört akarjuk megnézni, itt vissza is fordulhatunk a bejárat felé, de inkább menjünk tovább a Szent ösvényen (The Sacred Track) a Panoráma kilátás (Panoramic View) felé, ahonnan ráláthatunk a Kaingaroa-erdőre, amely a déli félteke második, Új-Zéland legnagyobb ültetvényes erdeje; a Rotorua és Taupō között elhelyezkedő hatalmas területre (kb. 180000 hektár) főleg radiata fenyőt (Pinus radiata) telepítettek az 1920-as, 1930-as években.
Folytatva a sétát, a Menyasszonyi fátyol-vízesések (Bridal Veil Falls) jelzik a mésztufa-teraszok végét. Ez után jön a Wai-O-Tapu-gejzír, mely akár 3 méteres magasságba is kilőhet 2-36 órás időközönként. A Timsó-sziklák (Alum Cliffs) után a Serpenyő-fennsík (Frying Pan Flat) bugyogó forrásai és fumarolái, az Osztriga-medence (Oyster Pool) majd a Kén-barlang (Sulphur Cave) következnek.
Az ösvény végén egy zsákutcában van a Ngakoro-tavi vízesés (Lake Ngakoro Waterfall). A tó egy kitörés után keletkezett 700 éve; a vízesés feletti kilátóról a tó nagy része belátható.
Visszafelé az Őshonos bozót ösvényen (Native Bush Walk) óriási kanuka (Kunzea ericodes) fák között haladhatunk, mely egy Új-Zélandon és Ausztráliában őshonos növény; illóolaját széles körben alkalmazzák gyógyászati és aromaterápiás célokra. Ezután elhaladunk a víz alatt keletkezett és az 1950-es évekbeli útépítéskor felszínre került Kén-domb (Sulphur Mounds) mellett, majd visszagyalogolva a Kankalin-teraszig (The Primrose Terrace) most visszafelé délről kerüljük meg a Pezsgő-medencét (Champagne Pool) mely szintén egy 700 évvel ezelőtti kitörésnél jött létre.
A Champagne Pool – Fotó: shutterstock
A Pezsgő-medence a legnagyobb forrás a környéken, 65 m átmérőjű és 62 m mély. A Champagne Pool egyébként nem éri be egyetlen színnel: zöld közepét narancssárga szegély veszi körül.
Innen a bejáratig tartó visszafelé úton érintjük még a Pokol-krátert (Inferno Crater), a Madárfészek-krátert (Bird’s Nest Crater) a Kén-barlangot és az Ördög fürdőjét (Devil’s Bath) mely szépséges színét vagy színeit a Pezsgő-medencéből kifolyó kén- és vastartalmú víz adja: a megvilágítástól függően sárga, de akár zöld színű is lehet!
A park térképe az útvonallal
És végül a park egyik leghíresebb látnivalóját, a Lady Knox-gejzírt (Lady Knox Geyser) külön területi egységben, de ugyanazzal a belépőjeggyel lehet megnézni. Nevét 1904-ben Lady Constance Knoxról (1885-1964), Új-Zéland 15. kormányzójának (Uchter Knox, azaz Lord Ranfurly) második, de legidősebb túlélő lányáról kapta, aki 1905-ben feleségül ment Evelyn Milnes Gaskell őrnagyhoz.
Lady Constance Knox – Fotó: Herman John Schmidt
1937 és 1953 között Mária királynő hálószobai hölgye, valamint 1953 és 1960 között Marina kenti hercegné udvarhölgye volt. Mivel a gejzírt a 20. század elején fedezték fel, nincs maori neve, ellentétben Új-Zéland szinte minden más termálformációjával.
A Lady Knox-gejzír
Az első számú vonzerő óramű pontossággal tör fel 21 méteres magasságba minden délelőtt 10.15-kor. Persze sajnos már nem csak úgy magától: a Lady Knox gejzírjét reggelente egy különös trükkel indítják be, amelyre 1901-ben jöttek rá erdőtelepítő kényszermunkára ide vezényelt börtöntöltelékek: ruhát akartak mosni a meleg forrásban és szappant öntöttek a gejzír nyílásába. 1901-ben itt, Waiotapuban hozták létre Új-Zéland első nyitott börtönét, amelynek célja a Rotorua-tavak körzetének börtöneiből származó, jobban viselkedő rabok elhelyezése volt. Ezeknek a raboknak egy csoportja fedezte fel először a tisztást, ahol a gejzír található.
Végezetül szóljunk arról, hogy Waiotapu területe az európai megszállás előtt a Ngāti Whaoa törzs hazája volt; 1931 óta védett rezervátumként turisztikai vállalkozásként működik „Wai-O-Tapu Thermal Wonderland” néven. A vállalkozást 2012-ben a Te Arawa Group Holdings, egy helyi maori törzsi vállalkozás vásárolta meg a Sewell/Leinhardt családtól, akik előtte 30 évig vezették azt.
Barna Béla
A mező környéke egy topográfiai térképen
