A görögországi Korfu szigetével szemben, Dél-Albánia partvidékén, a Jón-tengert a Butrinti-tóval összekötő Vivari-csatorna partján fekszik Butrint. Az ókorban görögösen Buthróton (ógörög Βουθρωτόν), latinosan Buthrotum városa Albánia egyik legérdekesebb romvárosa, mely 1992 óta az UNESCO világörökségi helyszíne. Ebben a bejegyzésben nem az egész romváros történetéről lesz szó, mindössze csakis az ókori görög város időszakáról.
Buthróton szépségét sok ókori írásműben is megénekelték. A leghíresebb közülük Vergilius Aeneas (magyar fonetikus átírással Éneász) című eposza, mely szerint a trójaiak alapították szülővárosuk pusztulása után.
Buthróton hellenisztikus falai – Fotó: Barna Béla
Vergilius elbeszélése szerint a település legendabeli alapítója az utolsó trójai király, Priamosz király fia, Helenosz volt. Namármost a tisztánlátás végett: Helenosz a harmadik férje volt egy bizonyos Andromakhé nevű hölgynek, akinek az első férje Hektór volt, Trója hőse, nem mellesleg a harmadik férj testvére, mindketten Priamosz trójai király fiai. Csak érdekes kitérő megjegyzés, hogy Hektórt, az első férjet egyes verziók szerint maga Akhileusz ölte meg, más források szerint Neoptolemosz (nem mellesleg Akhilleusz fia) ölte meg, s ha már a férj meghalt, ő lett Andromakhé második férje. Elvileg ők (Neoptolemosz és Andromakhé) együtt mentek Epiroszba, de hogy ne legyen egyszerű, a második férj Neoptolemoszt is megölték, ő pedig a királyságát (Épeiroszt, azaz Buthróton környékét) és feleségét Helenoszra hagyta (tehát annak a Hektórnak a bátyjára, akit ő ölt meg). Ugye tudtátok követni? (olvassátok el még egyszer, megvárom).
És ha már itt tartunk, említsük meg azt is, amit az utikönyvek általában nem: Andromakhé harmadik férje, Helenosz is meghalt, ekkor Andromakhé elhagyta Épeiroszt és visszatért Kis-Ázsiába legkisebb fiával, Pergamosszal, aki ott megalapította a róla elnevezett Pergamon (Πέργαμον) városát, mely mai török nevét Bergama.
Aineiasz útvonala
Na de térjünk vissza Buthróton városába, s nézzünk egy más változatot: a történetíró Halikarnasszoszi Dionüsziosz (Διονύσιος Ἁλικαρνᾱσσεύς) szerint az új hazát kereső Aineiasz (latinosan Aeneas) is megfordult Buthrótonban. Aineiasz egyébként a trójai háborút túlélők vezetője volt, aki a háború után az istenek parancsára Itáliába hajózott. Aineiaszt egyes legendák a római kultúra megalapítójának tekintik.
Egy harmadik legenda szerint Aineiasz Korfu szigete (Kerküra) felé tartva megpihent itt, és Trójából való megmeneküléséért hálaáldozatot kívánt felmutatni az isteneknek. A megsebesített bika azonban kitört az emberek gyűrűjéből, s a közeli csatornát átúszva holtan rogyott össze a túlparton. Aineiasz ezt isteni jelnek vélte, és megalapította Buthróton városát.
Az ókori legendák, mely szerint ugye a Trójából elmenekült görögök alapították Buthrótont, és mely sztoriból Vergilius megírta az Éneászt, nem lett bizonyított a régészeti kutatások által.
Butrintit először az i.e. VI. században, mint fontos adriai kikötőt említi a milétoszi Hekataiosz (Ἑκαταῖος) görög földrajztudós
Ami a régészek és ásatások alapján bizonyítva lett, az az, hogy az i.e. X. század és VIII. század között telepedtek meg az első emberek a mai Butrint helyén, mégpedig írásos források alapján e városalapítók a korfui (kerkürai) görög kolónia és az északi illír törzsek közelségében élő epiróta chaonok (más írásmóddal kaonok, Dél-Illíria egyik legnagyobb törzse) lehettek (egyes leírások szerint az északnyugati görög törzsek csoportjába tartoznak). Tehát a görög eredet biztos, sőt az is, hogy Butrintit először az i.e. VI. században, mint fontos adriai kikötőt említi a milétoszi Hekataiosz (Ἑκαταῖος) görög földrajztudós.
Középiskolai történelem atlasz, Az ókori Hellász Kr.e. 16-6. század
Az i.e. VI-IV. században a település lakói vélhetően a korfui görög kolóniát látták el mezőgazdasági terményekkel, de stratégiai jelentőségénél fogva alkalmas volt a szoros ellenőrzésére is, erődítéssel rendelkezett. Bouthroton stratégiailag fontos helyzetben volt a Korfui-szoroshoz való hozzáférése, valamint a szárazföldi Görögország és Magna Graecia, a görög és a „barbár” világ kereszteződésénél való elhelyezkedése miatt. Ha ránézünk a középiskolai történelmi atlasz egyik térképére (Az ókori Hellász Kr.e. 16-6. század), akkor megérthetjük fekvését a görög világon belül.
Buthróton görög színháza – Fotó: Barna Béla
Az i.e. IV. századig jelentősége egyre növekedett, színháza, Aszklépiosz-szentélye és agórája is volt. Buthrotum leginkább épen maradt és leglátványosabb emléke nem túl nagy, de nagyon kis kompakt, igazán szép fekvésű színház, üléseinek 19 sorát márványlapok fedték, a nézőtér egyes részei az i.e. IV. századból származnak. S bár a színház görög, hiszen a közeli dodonai színház mintájára épült, a II. században római stílusban építették át, ebből az időből való a proscenium – a színpad – és a mögötte levő öltöző is. A nézőtér a domboldalra simulva épült, az egészet öt részre osztották, hat lépcsősorral, így 1500 néző fért el benne.
Buthróton görög színháza – Fotó: Barna Béla
Buthróton görög színháza – Fotó: Barna Béla
A színház az i.sz. IV. század közepéig működött, a talajvíz ekkor lepte el a színpadot. Mivel mostanában is tartanak itt előadásokat, ezért fából ácsoltak új színpadot a víz fölé. 1928-ban olasz régészek több szobrot is találtak a színházban, ezek közül egy Apolló fejű, de női testű szobor az egyik legérdekesebb. Említsük meg azt is, hogy a butrinti színház díszíti a 2012-ben kiadott 2000 albán lek bankjegy hátoldalát.
A színház az albán pénzen
A színház felett áll az Aszklépiosz-szentély (Ἀσκληπιός), latinosan Aesculapius). Szklepiosz Apolló isten fia volt, az egészség istene. A nézőtér legfelső sorai felett egy kis templom maradványai, az i.e. III. századból. Az egykoron 7 méter magas épület homlokzatát két oszlop és két falkiugrás (pilaszter) díszítette, hasonlóan a dodonai Aszklépiosz-szentélyhez. Később a rómaiak mozaikkal fedték be a padlózatát. A gyógyítás görög istene egyébként Apollón és Korónisz nimfa fia. Kheirón kentaur tanította a gyógyítás művészetére, de Zeusz, aki félt attól, hogy Aszklépiosz halhatatlanná teheti az összes embert, megölte mennykövével. Homérosz még csak ügyes orvosként említi, később már hősként tisztelték, végül pedig istenként imádták. Kultusza thesszáliai eredetű, de Görögország sok vidékén elterjedt. Mivel feltételezték, hogy álmukban gyógyítja meg a betegeket, általános gyakorlat volt, hogy a szentélyeiben aludtak. Szentélyei gyógyforrások, gyógyító barlangok köré épültek, ahol Aszklépiosz papjai, az aszklépidák gyógyítottak. Többnyire hosszú tógában és fedetlen mellkassal, álló helyzetben ábrázolták. Fontos jelvénye volt kígyóval körülfont botja.
Érdekességként említsük meg, hogy Aszklépiosz és Épióné leánya volt Hügieia (görögül Υγιεία, latinul: Hygieia) a görög mitológiában, az egészség, a tisztaság és a közegészségügy istennője. Aszklépiosz kultuszának fontos alakja – amíg az orvos-félisten a gyógyítás megszemélyesítője, addig leánya, Hügieia a betegségek megelőzésének és a jó egészség megőrzésének megtestesítője. Az egészségügyi tisztaságot Hügieia neve után higiénének nevezik.
Buthróton térképe (a 6-os a színház, a 16-os szám az Oroszlános kapu) – Fotó: Barna Béla
A színháztól jobbra vezető 12 méter hosszú, szobrok szegélyezte Szent úton a szertartási menetek zajlottak. Itt zajlottak például a Dionüszosz ünnepek, amelyeknek része volt a színházban megtartott előadás is. A hellén korszakból említést érdemel még a stoa – a görög időkben épített oszlopcsarnok, amit azonban sajnos a színház bővítésekor leromboltak. Az egyetlen helyiségből álló épületnek négy bejárata volt, a kereszt alakú pillérek között, kb. 4 méterre egymástól – hogy azonban mi volt a rendeltetése az épületnek, azt nem sikerült megfejteni, talán betegek, talán zarándokok elhelyezésére szolgált.
Ugyancsak a görög időkből (i.e. IV. század) származik a Nimfeum, mely elnevezés itt egy szökőkutat és vízvevőhelyet takar. Végleges formáját az i.sz. II. században nyerte el a rómaiak alatt. Bédekkerek szerint a szökőkút 6 méteres fehérmárvány medencéjébe 3 fülkéből folyt a víz, amit a városi aquadukt szállított ide. A fülkék a 7 méteres homlokzat mögött voltak, kettőben megtalálták az ott elhelyezett szobrokat is, egy 1,5 méteres Apolló és egy kisebb Dionüszosz szobrot.
Az Oroszlános-kapu – Fotó: Barna Béla
Buthróton akropoliszát három körfal védte. Az utolsó és a külső falat i.e. 380 körül emelték; ez a 870 méter hosszú fal bástyákat és öt kaput tartalmazott. A két legfontosabb kapu Szkaiai-kapu és az Oroszlános-kapu volt. Ez utóbbi már a tóparton van: az Oroszlános-kapu az i.e. 380-350 években épült, nevét az áthidaló kőről kapta, melyen egy oroszlán domborműve látható, amely bikafejet tart a szájában. Szakértők szerint a dombormű kb. 2 évszázaddal korábban készült, mint a kapu, mégis csak az i.sz. 5. században helyezték oda, azzal a céllal, hogy szűkítsék a bejáratot, jobban védhetővé téve azt. A kapu merőlegesen áll a Butrinti-tóra.
Itt véget is ér Butrint görög időszakát tárgyaló bejegyzésünk. A Római Birodalom terjeszkedése természetesen ezt a várost sem kerülte el, neve Buthróton helyett Buthrotum lett i.e. 228-ban, s a római császárok korában fontos hadikikötővé vált. De ez már egy másik történet.
Kép és szöveg: Barna Béla
Buthróton helyzete Korfuval szemben egy mai térképen
