A füstben fürdő himbák

A hazánknál majd kilencszer nagyobb Namíbia (824300 km²) rendkívül gyéren lakott; területén nagyjából mindössze 2,5 millió ember él: ezzel Mongólia után a világ második leggyérebben lakott országa. Élnek itt busmanok, damarák és kavangók, namák és hererók, valamint himbák is. Ebben a bejegyzésben most csak röviden a himba törzsről lesz szó. 

Amikor a covid-lezárások második évében, 2021-ben eljutottunk Namíbiába, beutaztuk az ország nagy részét. A fantasztikus sivatag, a fantasztikus állatvilág és természeti látnivalók mellett az ország északi részében arra lettünk figyelmesek, hogy bizony itt sok helyen a nők is félmeztelenül járnak, ami már Afrikában sem annyira gyakori azért.

Nos, ők a himbák (ovahimbák). Észak-Namíbiában, az angolai határ közelében a himbák számát ma nagyjából 50 ezer főre saccolják, s tulajdonképpen az egyik utolsó nomád törzsnek számítanak. Ennek a törzsnek nagyjából még sikerült megőrizniük hagyományos életmódjukat, a himbák ma is úgy élnek, mint évszázadok óta.

Kulturálisan megkülönböztethető a herero néptől: az ovahimba félig nomád, pásztorkodó nép, és az otjihimbát, a herero egy fajtáját beszélik, amely a bantu családhoz tartozik.

Helyi emberünk segítségével 2021. október 19-én reggel, Ruacana falu közelében meglátogattunk egy himba falut. Nem, ez nem a turisták számára létrehozott valamiféle bemutató hely volt, hanem tényleges, élő falu.

A férfiak nagy része például otthon sem volt, a férfiak az állatokat legeltették távolabb a falutól. Ugyanúgy a törzs fiútagjai is pásztorkodnak, ottjártunkkor tereltek haza pont egy csapat állatot.

Maga a falu egyébként vagy 10 kis kunyhóból állt, amit faágakból készítettek és agyaggal kitapasztottak. A kunyhókat a középen lévő karám köré építik fel, ide éjszaka terelik be állataikat és védik is tulajdonképpen ezzel őket.

Az egyik kunyhóba be is mehettünk, és helyi vezetőnk sokat mesélt életmódjukról, én most ebbe nem mennék bele, egyetlen egy tárgyat fényképeztem, ez pedig az a szerkezet, amivel a nők „tisztálkodnak”.

Mégpedig víz nélkül, ugyanis ezeken a száraz, félsivatagos területeken nagy kincs a víz, a himba nők így nem használhatnak vizet mosakodáshoz. Tulajdonképpen füstben fürdenek: van egy füstölőhöz hasonló szerkezet, ami fölé guggolnak, s ezzel tulajdonképpen alul is tisztálkodnak.

A zuhanyzás-nélküliség problematikáját pedig úgy oldják meg, hogy vörös okkert visznek fel bőrükre, mely segít a napsugárzás ellen is, és elvileg tisztán tartja a bőrt is, sőt egyesek szerint bizonyos mértékig gátolja a szőrnövekedést is a testen.

Ottjárttunkor nagyjából 2-3 nő és 8-10 gyerekeik voltak a kunyhók körül, az egyik kunyhó előtt ülő nőt le is fotóztam, mert egy érdekes fejdíszt viselt, melynek neve: „erembe” – ez egy tehén- vagy kecskebőrből készült fejdísz. A hajfonatokba most nem mennék bele, nem vagyok szakértő néprajzos, csak annyit mesélnék még el, hogy amikor a kunyhó előtt ülő nőről és gyerekeiről készült képet posztoltam a Facebookon, letiltottak a képek szexuális tartalma miatt.

Szóval a közösségi média helyett most itt a blogon láthatjátok a himba törzs faluját, Ruacana közelében.

Ha ránézünk Észak-Namíbia térképére, akkor egyes, régebbi térképeken még láthatunk olyan feliratot, hogy Kaokoland, más térképeken viszont Kunene feliratot. Nos, ennek magyarázatául azt kell tudni, hogy a himbák ősei több száz éve költöztek erre a területre, a mai Namíbia és Botswana területére, amikor számos bantu nyelven beszélő kelet-afrikai népcsoport nyugatra vándorolt. Ezt követően két csoportra szakadtak, a himbák maradtak, a hererók pedig tovább vándoroltak délre.

Namármost amikor a terület még Dél-Afrikához tartozott, az apartheid, azaz a faji elkülönítés (szegregáció) politikájának idején (1948 és 1994 között) a feketék nem rendelkeztek szavazati joggal, és nem tölthettek be politikai tisztségeket. Sőt, a himbáknak saját területet jelöltek ki nekik Kaokoland néven, és meg is tiltották, hogy elhagyják annak határait. Kaokoland hivatalosan autonóm tartomány volt, de sosem alakult saját kormányzata.

Kaokoland végül hivatalosan 1989-ben szűnt meg, és Kunene régió néven az 1990-ben függetlenné vált Namíbia egyik tartományává vált. Ezzel a himbák életkörülményei is kedvezőbbé váltak.

Kunene régió fővárosa a kb. 12 ezer lakosú Opuwo lett (1974-ig Otjihinamaparero volt a neve, akkor keresztelték át Opuwora). A Kunene régió kereskedelmi központja igencsak városias hatású van például gyalogátkelőhely és barber-shop is.

És persze van a településen Spar áruház is, a piac mellett, de ami nagyon furcsán szembetűnő: itt is élnek, és itt is zömében félmeztelenül járnak a himba törzs tagjai.

Egyébként az, hogy Opuwoban, azaz egy városban is találkozunk velük, annak az az oka, hogy az 1980-as években egy súlyos szárazság a himbák állatainak a 90%-át elpusztította, ezért sokan a közeli Opuwo nyomornegyedeibe kényszerültek.

Fura volt egyébként az, hogy nem csak természetes falvaikban, hanem a közeli kisvárosokban is így várják a buszt, sétálnak a piacon, vagy csak egyszerűen árulják a portékáikat.

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!