A geológiailag a Keleti-Kárpátokhoz, amúgy a Déli-Kárpátokhoz tartozó Bucsecs a Brassót Bukaresttel összekötő, már az 1050 méter magas Tömösi-hágón túl fekvő Buşteni városából közelíthetjük meg. A Prahova völgyéből is elbűvölő méretű hegyóriásra manapság Buşteniből kabinos felvonó indul (a Hotel Silvától) a főgerincre a Babele-sziklákhoz.
A felvonó 4,5 km alatt 1235 méter szintkülönbséget győz le, s a 2200 m magasságban épült felső állomáshoz visz. Innen pár perc séta az 1938-ban épült, gázfűtéssel is ellátott, s kb. 80 embert elszállásolni képes Babele-menedékház.
A meredek oldalfal után hirtelen egy platón találjuk magunkat: dr. Nagy Balázs szerint ez a 2100-2300 m-en húzódó platószint az ún. Boreszku-tönkfelszín egyik legszebb kárpáti maradványa. A plató nem a Fogarashoz hasonló gerincű magashegyi táj, inkább kicsit holdbéli, talán leginkább Izlandra hasonlít, télen pedig szinte hósivatag érzete van az embernek. De éppen a könnyű megközelíthetőség és e széles plató miatt könnyebb és biztonságosabb itt a téli túra, mint máshol. Persze azért a hegy tisztelete itt is elengedhetetlen, a Bucsecs is tud igen veszélyes lenni!
A 2000 m magas Bucsecs platón a gyakori és erős szél igen érdekes alakzatokat hozott létre. A differenciált eróziónak is nevezett lepusztulás különböző mértékben koptatta a konglomerátumot és a homokkőrétegeket, így alakultak ki a különböző gomba-alakzatok és más bizarr formák, melyek ma már nemzeti parki védettséget élveznek.
A Bucsecs-hegység Nemzeti Parkot (Parcul National Bucegi) egyébként 1990-ben alapították: 35700 hektáros területének konglomerátumból és mészkőből felépült tömegei fantasztikus lepusztulásformákat (kőbálványokat, kőgombákat, tornyokat, szirteket) mutatnak. Ilyen például a menedékház melletti Babele, távolabb pedig a Sfinx elnevezésű csodálatos sziklaképződmény.
Ezek a Központi Rezervátum 4400 hektáros területén vannak, amely egyébként magába foglalja a Bucsecs központi részét, a hegység Prahova-völgyi lejtőit és a Bucsoi-, Malaesti- és a Gaura-hegytömböket. Ez a rezervátum komplex jellegű földtani, őslénytani, tájvédelmi, barlangtani, növény és állattani értékeket véd. A híres Szfinx egyébként 2294 m magasan fekszik.
Fontos tájékozódási pont még, melyet rövid téli túránkon láthatunk, az a Caraiman-csúcs. 1929-ben a Caraiman-csúcs alatt (2284 m) avatták fel az első világháborúban elesett hősök emlékére a 45 m magas vaskeresztet (Monumentul Eroilor), melyet a Prahova-völgyéből is jól látni. Másik fontos tájékozódási pont a 2498 m magas Coştila-csúcson egy katonai megfigyelőállomás hatalmas tornya.
A Bucsecs platón álló kőgombákhoz és a Szfinxhez tett túránkhoz ajánlott a Dimap 1:70000-es, Magyarországon is beszerezhető térképe, illetve Palczer János és Pásztohy Zoltán Bucsecs-hegység című könyve, bár ennek léptéke csak 1:100000. Érdemes beleolvasni a Kornétás kiadó Erdélyi túrák című könyvének a Bucsecs-hegységet tárgyaló, Pásztohy Zoltán által írt fejezetébe is.
Kép és szöveg: Barna Béla
A bejegyzés fotói 2005. április 2-án készültek, amikor négynapos turisztikai kiránduláson Kacsó Péter székelyudvarhelyi földrajztanár kalauzolásában jártam a hegyen.
Természetesen a Bucsecsben többször jártam, 1996-ban például egy hetet töltöttem szegedi földrajzos egyetemistaként a platón. A Turista Magazin 1997 márciusi, illetve 2007 áprilisi számában is írtam a hegységről. 2014 december 14-én pedig a Budapest-Dubaj között közlekedő repülőgépről fotóztam le a havas hegységet.
