A Kazán-szoros

A Kárpátok hegyvidékét a Balkán-hegységtől a Duna felsőszakasz-jellegű, fantasztikus áttöréses völgyszakasza választja el. Az Al-Dunának is nevezett folyószakasz legszebb, legizgalmasabb része a Kazán-szoros. Egyre több turista keresi fel ezt a természeti csodát az erdélyi, román oldalról. De érdemes felfedezni a szerbiai oldalt is, amit ott Djerdap (Gyerdáp) néven nemzeti parkká nyilvánítottak. 

Mielőtt elindulnánk a területre túrázni, nézzük először mi is pontosan a terület neve. Nos, a földrajzosok szerint a Dunának a Galambóc (vagy a Néra torkolata) és Szörényvár (Turnu Severin) közötti szakaszát hívják Al-Dunának: ezt a csodás szépségű, közel 150 kilométer hosszú folyószakaszt sokan Vaskapunak is nevezik tágabb értelemben, bár szűkebb értelemben csak az Orsova alatti szakaszra vonatkozik a Vaskapu név. A román (Porţile de Fier) és a török (Demirkapi) név jelentése is „vaskapu”.

Az Al-Duna vagy a Vaskapu azonban nem egyetlen szoros, hanem több szakaszból álló rendszer, melynek legszebb és legszűkebb, 9 kilométeres szakaszát Kazán-szorosnak hívják. A török eredetű kazán szó egyébként egyes szakértők szerint üstöt, mások szerint üstben fortyogó vizet jelent. S ha már fortyogás és forgás, és mivel Szerbiában járunk, mindenképp le kell írni, hogy itt a Duna egész áttörésének szerbül Đerdapska klisura (Ђердапска клисура) a neve; a Djerdap (Gyerdáp) elnevezést is török eredetre vezetik vissza, állítólag a girdab, girdap szóból alakult ki, ami örvényt, örvényes szorost, forgót, jelent.

Induljunk el hát, s fedezzük fel ezt az örvénylő, fortyogó vizű Kazán-szorost. Túránk kiinduló pontjául a Duna 993-as folyamkilométere mellett fekvő Donji Milanovac települést válasszuk. Utikönyvek általában azt az egy tényt említik a faluval kapcsolatban, hogy e falu szülötte volt Miloš fejedelem üzlettársa, a korabeli Szerbia egyik leggazdagabb embere, Miša Atanasijević hajóskapitány. Fontosabb azonban, hogy itt van a 68 ezer hektáros, 1974-ben alapított Derdap Nemzeti Park (Национални парк Ђердап – Nacionalni park Đerdap) igazgatósága. Másrészről pedig itt van étkezési lehetőség: frissen sült csevappal, pljeskavicával vagy burekkal tömhetjük meg hasunkat túra után majd.

Donji Milanovaccal szemben a völgy nagy déli kanyarulatában a történelmi Magyarország legdélebbi pontja

És még egy fontos, amit utikönyvek nem említenek. Ha Donji Milanovacon járva áttekintünk a Duna túlsó, jelenleg román oldalára, olykor, vízállástól függően láthatunk egy várromot: a Háromtorony (Tri Kule) építését Zsigmond király idejére teszik, ez is érdekes, de nevezetes földrajzi pontot is látunk egyben: ez volt itt, a Duna-áttörésben Donji Milanovaccal szemben a völgy nagy déli kanyarulatában a történelmi Magyarország legdélebbi pontja!

Donji Milanovac, illetve Veliko Golubinje és Malo Golubinje falvakon túl, a 980-as folyamkilométernél feltárul előttünk az Al-Duna csodálatos szépségű része, a Kazán-szoros. A Kazán-szoros két részre tagolódik, a felső szűkebb és 3,8 km hosszú Nagy-Kazán-szorosra (974–970,2 fkm), és az alsó, valamivel szélesebb (200 méteres), de rövidebb, 3,6 km-es Kis-Kazán-szorosra (968,8–965,4 fkm). A kettőt a román oldalon a dunatölgyesi (dubovai) kiöblösödés választja el egymástól.

Az egész Kazán-szorosban egyébként vad mészkőhegyek között tör utat a Duna. A 70 m tengerszint feletti magasságon húzódó, vízszintet határoló sziklafalak 200-250 méter magasságúak, de a kétoldalt meredeken határoló hegyek helyenként 700 méter magasba törnek. A túlparton, a román oldalon a Déli-Kárpátokhoz tartozó (Almás-hegység és Orsovai-hegység) fehér mészkősziklái fehérlenek. A szerb oldal a Balkán-hegységhez tartozó Szerb-érchegység része, azon belül is a kevésbé ismert Miroč-hegység Veliki Štrbac (768 m) és Mali Štrbac (626 m) nevű csúcsai fogják közre a Kazán-szorost, melynek mészköve a jurában (és a kréta elején) élt korallok vázaiból alakult ki.

Maga a szoros pontos kialakulása egyébként homályban marad kicsit az ELTE geográfusa, Telbisz Tamás egyetemi adjunktus szerint, aki így ír a Kazánról: „A napjainkban leginkább elfogadott elmélet szerint a tengeri csatorna egyből folyóvölggyé alakult át, melyet a tenger visszahúzódását követően rögtön egy, a Pannon-medencéből kifelé igyekvő vízfolyás vett birtokba. Ez az „ős-Duna” a fokozatosan emelkedő hegyláncokkal dacolva egyre mélyebbre vájta medrét, és miközben a környező ormok egyre magasabbá váltak…”. Az emelkedőben lévő hegyláncon áttörő folyóvölgyet földtani szakkifejezéssel egyébként antecedens völgynek nevezik.

Visszatérve a Kazán-szoros szerb oldali mészkőszikláihoz, a Veliki Štrbac (768 m, magyarul Nagy-Štrbec) hegy tövében találjuk a Vrbica jelzőállomást (973 fkm). A Vrbica jelzőállomással szemben, a nevét viselő román oldali, bal parti út fölött, sziklába vésve állt 1885-ből az első Duna-szabályozásra emlékeztető Széchenyi-emléktábla: „SZÉCHENYI EMLÉKÉNEK A MAGYAR MÉRNÖK ÉS ÉPÍTÉSZ EGYLET MDCCCLXXXV”.

A Duna duzzasztásakor ezt a táblát a románok nem emelték feljebb, a Gróf Széchenyi Ödön Magyar Hajózási és Yacht Egylet azonban 2005-ben az eredeti tábla szövegével megegyező, ám kisebb táblával pótolta ezt.

Széchenyi István egyébként 1830. június 24-én a szép nevű Desdemonán hajózott le az Al-Dunára először, aztán még majd nyolcszor. Későbbi útjain vele volt Beszédes József és Vásárhelyi Pál is, akik aztán 1834-ben belekezdtek az Al-Duna hajózhatóvá tételének nagy munkájába: felrobbantották a legveszélyesebb sziklákat. Különböző okok miatt a munkálatok 1896-ban folytatódtak, végül a Duna-szabályozás utolsó szakasza 1965-72 között zajlott a Vaskapu erőmű megépítésével. Európa egyik legnagyobb folyami vízlépcsőjének avatásán 1972-ben ott volt a román diktátor Ceauşescu és a jugoszláv elnök, Tito is.

Nem csak Széchenyi hajózott erre azonban, hanem Tímár Mihály, Jókai aranyembere is, aki a Szent Borbála nevű hajóval jött erre. A Kazán-szoros leírását gyakran idézik Jókaitól, aki egyébként csak hetvenéves korában járt a szorosban, hogy megnézze milyen is az, amit páratlan módon látatlanban leírt. Jókai állítólag azt mondta, most már nem tudná papírra vetni, mert látta.

Ez persze mit sem von le értékéből, ám egy valamire vigyázzunk: ne pontos leírásként használjuk. Mert bár első ránézésre és sokak szerint is igen pontos leírás, van benne néhány csalafintaság, ha figyelmesebben olvassuk. A regényben a Szent Borbála utasaival az Al-Dunán felfelé haladt Törökország és Orsova felől Komáromba, csakhogy a földrajzi helyek leírásának sorrendje pont fordított, így az igencsak bekavarhatja a hajóutat térképen végigkísérő olvasót. Vagy például azt írja Jókai hogy „Mikor a nagy Sterbec hegytető a szerb parton eltűnik, következik ismét egy új sziklafolyosó, mely a Dunát ötszáztíz lábnyi mederbe szorítja össze. E bércfolyosó neve a „Kaszán”. A tévedés ebben az, hogy a Sterbec nem eltűnik, hanem tulajdonképpen az alkotja magát a Kazán-szorost.

Nade ne varázstalanítsuk tovább Jókait, élvezzük leírásait, s csodáljuk élőben a Kazán-szoros szépségét.

Illetve említsük még meg a regényből készült filmet is, az Aranyembert (1962). Jókainak ebből a regényéből több filmváltozat is készült: az 1962-es feldolgozás Gertler Viktor romantikus, színes vadregényes kalandfilmje, szépséges tájaival elkápráztatja az embert. „A történet elején a Szent Borbála az Al-Dunán hajózik. A magyar hajót, a menekülő török nemessel a fedélzetén, a szultán ágyúnaszádja üldözi. A látványos képsorok hűen a regény cselekményéhez, valós helyszínen játszódnak. A dunai forgatást a Mahart segítette. Érdekesség, hogy a naszádot a filmesek egy makettel helyettesítették, ami aztán köszönhetően a szeles, viharos időjárásnak, kis híján el is süllyedt mielőtt a jelenetet felvették volna”. – írja a filmturista blog.

A Széchenyi-tábla közelében nyíltak az Al-Duna híres barlangjai: a Ponikova és a Piska-Bara (más néven Veterani)-barlang, amelyek részben víz alá kerültek.

Míg a Széchenyi-tábla a román, addig a Traianus császár-tábla a szerb oldalon van, azonban az útról nem, csak hajóról látható! A kétezer éves Tabula Traiana sem eredeti helyén van egyébként: a Duna duzzasztásakor ez is a víz alá került, de kivésték, és közel 40 méterrel magasabbra helyezték.

A tábla latin nyelvű szövegének fordítása: „Caesar Imperator, az isteni Nervus fia, Nervus Traianus Germanicus, pontifex maximus, tízszer a nép képviselője, a haza atyja, négyszeri konzul, leküzdve a hegyek és a Duna szikláit, felépítette ezt az utat”.

Traianus táblájánál legkeskenyebb egyébként a folyó, mindössze 151 méter széles (összehasonlításul: a Duna Budapesten, a Lánchídnál 350 m)! De nem is ez az érdekes, hanem hogy itt éri el a legnagyobb mélységét a Duna, egyes források 85 méterről írnak. A félig-meddig városi legendával ellentétben azonban a Duna meder alja kutatók szerint csak megközelíti (7,5 méterre) a tengerszintet, de azt el nem éri! S ha már földrajz és vízrajz: a szoros vízrajzi jelentőségét az adja, hogy a Kárpát-medencének (a Zsil és Olt kivételével) szinte ez az egyetlen kifolyási pontja a tengerek felé.

A dunatölgyesi (dubovai) kiöblösödés után, a Kis-Kazán-szorosnál (968,8–965,4 fkm) a román oldalon a parton egy kolostort láthatunk, de híresebb látványosság mostanság egy sziklába vésett hatalmas fej, Decebal dák király (i.sz. 87-106) feje. A szerb oldalról is monumentálisnak látszik, ami nem csoda: magassága 40 méter, és csak az orra pedig bő 6 méteres! A borzasztó nagy alkotást egy román olajmilliárdos, Iosif Constantin Drăgan pénzéből alpinisták faragták 1994 és 2002 között.

Decebal egyébként a római hódításig uralkodott a túlparti vidéken. Amikor egy csatában a rómaiak legyőzték, Decebal megpróbált elmenekülni, de néhány római katona üldözőbe vette. Amikor látta, hogy nem tud menekülni, a saját kardjába dőlt, fejét pedig később levágták és elküldték Traianusnak, aki azt Rómában kitette közszemlére.

A szerb oldalon egyébként a Duna mentén végig jó minőségű aszfaltút van, relatíve kicsi forgalommal, úgyhogy kerékpártúrára is kifejezetten ajánlott. De bekukkanthatunk a Miroč-hegység karsztsziklavilágába is: kevesen tudják, hogy Szerbia nyolc legmélyebb barlangjából hat itt található, köztük a 285 méteres mélységével országos rekorder Rakin Ponor! Szóval mindenképp érdemes a Kazán-szoros szerb oldalát is felfedezni: ez még nem tömegturizmus által sújtott terület, de jó az infrastruktúra, az út mellett is több helyen kialakított, tiszta parkolókkal.

Kép és szöveg: Barna Béla

Budapesttől Donji Milanovac 549 kilométerre fekszik: az út nagy része (438 kilométer) autópálya Budapesttől Belgrádon túlig. A területről sajnos nagyon sokáig nem jelent meg jó minőségű és részletes turistatérkép. A Kazán-szorosról több cikkem is megjelent a Turista Magazinban, az egyik 1994-ben, a másik 2011 augusztusában.

Az Al-Duna legszebb szakasza a Kazán-szoros Románia és Szerbia határán. Először 1994-ben jártam itt, egy román matrózkiképző hajóval jártam végig a szorost.

***

A Kazán-szoros mellett olvasd el a Duna szerbiai szakaszának más jeles helyeit is: írtam már itt a Csámborgón Újvidék-Péterváradról, Belgrád-Nándorfehérvárról és Galambóc váráról is.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!