Az 1970-es években többek között itt a Seychelle-szigeteken forgatták az Emmanuelle című francia erotikus játékfilm harmadik részét.
„A szerelem dalával elindult Emmanuelle, Ledobva láncait” – azért ez elég sok magyar fülébe beégett Gergely Róbert előadásában a Filmslágerek magyarul című összeállításban. És persze az eredeti filmre is emlékszik pár ember, hiszen az internet előtti világban egy tévében leadott szoftpornó azért emlékezetes tud maradni, mint ahogy a női főszereplő Sylvia Kristel (1952-2012) is az 1970-es évek egyik legnépszerűbb szexbálványa lett. És persze akkor még jóval kevesebb pálmafás tengerparton jártunk, szóval az is kicsit a retinánkba éghetett. Akkor tehát ebben a bejegyzésben annak megyünk kicsit utána, hogy hogy jött létre az Emmanuelle című francia erotikus játékfilm-univerzum, ki volt a főszereplője, és természetesen annak is, hogy hol forgatták.

Az egyik forgatási helyszín, az Anse Source d’Argent – Fotó: Barna Béla
Nos, a sztori Bangkokban, Thaiföldön kezdődött 1932-ben, ott és akkor született meg bizonyos Marayat Bibidh egy thai arisztokrata családban, 1932-ben. Egyes források szerint nagyon korán megismerkedett a szexualitással, 24 éves korában pedig feleségül ment Louis-Jacques Rollet-Andriane (1923–2009) francia diplomatához, aki éppen Thaiföldön dolgozott az UNESCO megbízásából; felvette férje nevét, így lett Marayat Rollet-Andriane.
Namármost a házaspár valamelyike írhatta a gátlások nélküli szexuális viselkedést hirdető Emmanuelle regényeket. Egyes vélekedések szerint a férj írta ezeket az akkoriban sokkolónak és botrányosnak minősülő szex-regényeket, de névtelenül, majd felesége nevén adta ki, mert valószínűleg ártott volna diplomata-karrierjének. Sőt, felesége fel is vette erre a célra az Emmanuelle Arsan írói álnevet.
Az első két Emmanuelle-regény 1959-ben és 1960-ban jelent meg, először illegálisan, mert a cenzúra megtiltotta nyilvános közlését. Az újabb, immár hivatalos kiadások 1967-ben és 1968-ban jelentek meg Emmanuelle Arsan szerzőségével; a gátlások nélküli szexuális viselkedést hirdető Emmanuelle regények és az ezekből készült erotikus játékfilmek tettek világhírűvé. Ezután már sorozatban írta és jelentette meg további erotikus regényeit.
És akkor jött 1974, amikor is Just Jaeckin (1940-2022) francia rendező a holland Sylvia Kristel (Utrecht, 1952 – Amszterdam, 2012) főszereplésével megfilmesítette az első Emmanuelle-regényt. A filmben Emmanuelle egyébként Thaiföldre utazik, ott dolgozó diplomata férjéhez, de napjait végtelenül unalmasnak érzi, és ezért erotikus élményeket keres a helyi diplomata kolónia nőtagjaival. Anélkül, hogy spoilereznék, kavar a leszbikus szerelemre éhes Ariane-nal (Jeanne Colletin francia színésznő) is, és persze pár szerelmes éjszakát eltölt Bee-vel, a francia régésznővel (akit egyébként a svéd Marika Nicolette Green alakított).
De tényleg nem mondok többet, legyen annyi elég, hogy a női főszerepre kiválasztott Sylvia Kristel holland színésznő a címszereplő megformálásával világhírnévre tett szert, s az 1970-es évek egyik legnépszerűbb szexbálványa lett.

Goodbye, Emmanuelle – operatőr: Badal János / Jean Badal

Goodbye, Emmanuelle – operatőr: Badal János / Jean Badal

Goodbye, Emmanuelle – operatőr: Badal János / Jean Badal
A világsikerhez hozzájárult Pierre Bachelet Emmanuelle című slágere is: „Mélodie d’amour chantait le cœur d’Emmanuelle.” Magyarul ez ugye 20 évvel később úgy hangzott Gergely Róbert előadásában, hogy „A szerelem dalával elindult Emmanuelle, Ledobva láncait”.

Goodbye, Emmanuelle – operatőr: Badal János / Jean Badal
A filmet 1973 decembere és 1974 februárja között Bangkokban és (egyes források szerint) a Seychelle-szigeteken forgatták, néhány jelenetet Párizsban vettek fel. A francia erotikus játékfilmet 1974. június 26-án mutatták be Párizsban, Magyarországon nem került a mozikba, csak videókazettákon járt kézről kézre.
Magyar, illetve egri vonatkozású érdekesség, hogy a főszereplő Sylvia következő, második filmje az NSZK-ban forgatott Der Liebesschüler volt. E mű magyar vonatkozású érdekessége, hogy Kristel egyik partnernője a német nyelvterületen akkoriban igen népszerű, debreceni születésű, de gyerekkorát Egerben töltő Tordai Teri színésznő volt.
A sikert meglovagolva az Emmanuelle karakterére alapozott filmekből számos hivatalos és nemhivatalos folytatás is készült, 1975-ben Francis Giacobetti elkészítette például az Emmanuelle-sorozat második darabját (Emmanuelle 2.) Sylvia Kristel és a feketebőrű Laura Gemser főszereplésével.
Érdekesség, hogy az olaszok csináltak egy Fekete Emanuelle (Emanuelle nera) című erotikus filmet 1975-ben Laura Gemser és Karin Schubert főszereplésével, mely Kenyában játszódik. Ez volt az első Emmanuelle-franchise-on kívül készült Emanuelle-film.

Goodbye, Emmanuelle – operatőr: Badal János / Jean Badal

Goodbye, Emmanuelle – operatőr: Badal János / Jean Badal
A témánk, a Seychelle-szigetek szempontjából fontos viszont az Emmanuelle-sorozat harmadik darabja, a Goodbye, Emmanuelle! mely egy 1977-ben bemutatott színes francia erotikus (olykor szoftpornónak besorolt) film, François Leterrier rendezésében, Sylvia Kristel, Umberto Orsini és Jean-Pierre Bouvier főszereplésével, Emmanuelle Arsan thai-francia írónő regényei alapján. Magyarországon csak 1990-ben kábeltelevíziós hálózatokban került forgalomba.

Goodbye, Emmanuelle – operatőr: Badal János / Jean Badal

Goodbye, Emmanuelle – operatőr: Badal János / Jean Badal

Goodbye, Emmanuelle – operatőr: Badal János / Jean Badal
A Seychelle-szigetek egyik szigetén (La Digue) a forgatási helyszín a L’Union Estate Farm központi épülete volt, illetve a közelben Anse Source d’Argent tengerpartja.

Goodbye, Emmanuelle – operatőr: Badal János / Jean Badal

Goodbye, Emmanuelle – operatőr: Badal János / Jean Badal

Goodbye, Emmanuelle – operatőr: Badal János / Jean Badal
És persze itt is egy magyar és egri vonatkozás is: a francia erotikus film operatőre egy magyar volt: a budapesti születésű Badal János (Jean Badal, 1927-2015). Vicces, hogy a Rákóczi hadnagya, és az Egerben is forgatott Bakaruhában (1957) operatőre is ő volt.

Badal János / Jean Badal – Ő volt a Bakaruhában (Eger) és a Goodbye, Emmanuelle! (Seychelles) operatőre is

Goodbye, Emmanuelle – operatőr: Badal János / Jean Badal
Ebben a filmben egyébként Emmanuelle és férje, Jean több év óta szabados életet élnek nyílt házasságban a Seychelle-szigeteken, szexuális játékaikba a helybéli Angélique-et is bevonják. Csatlakozik hozzájuk egy ismerős házaspár, Guillaume und Clara, továbbá Chloe, a festőművésznő, Jeannak korábbi, elhagyott szeretője, valamint más ismerőseik, így Gerard és barátnője, Vanessa, a stewardess.
A régi és új ismeretségekből új flörtök és szexuális viszonyok születnek, van ebben a részben egész éjszakás csoportszex Emmanuelle-lel, Jean-nal és Chloe-val. Aztán egy svéd férfivel Emmanuelle egy szigeten szeretkezik, majd megismerkedik és flörtöl egy fiatal turistalánnyal, Cécile-lel és annak leszbikus barátnőjével, Dorothée-val. Bírtátok követni?
A Goodbye, Emmanuelle filmet eredetileg a háromrészesre tervezett Emmanuelle-sorozat utolsó, befejező darabjának tervezték, de 1984-ben Francis Leroi rendező mégis előállt az Emmanuelle 4. című szoftpornó filmmel. Az Emmanuelle 5. pedig egy 1987-ben bemutatott francia erotikus játékfilm, aztán jött (1986) a Venezuelában forgatott Emmanuelle 6., majd 1992-ben az Emmanuelle 7. – Virtuális valóság, és végül Emmanuelle-univerzum nyolcadik nagyjátékfilmje, az Emmanuelle 2024-ben bemutatott angol nyelvű francia erotikus mozifilmje, Audrey Diwan rendezésében.
Barna Béla
És akkor álljonak itt a képeim. 2025. április 17-én felkerestem La Digue szigetét, elgyalogoltam az épülethez ahol nagyon sok jelenetet forgattak és persze a leghíresebb strandra, az Anse Source d’Argent parton is sétáltam.

La Digue, a L’Union Estate Farm központi épülete – Fotó: Barna Béla

La Digue, a L’Union Estate Farm központi épülete – Fotó: Barna Béla

La Digue, a L’Union Estate Farm központi épülete – Fotó: Barna Béla

Anse Source d’Argent – Fotó: Barna Béla

Anse Source d’Argent – Fotó: Barna Béla

Anse Source d’Argent – Fotó: Barna Béla