Riga óvárosa – Fotó: Barna Béla
A Rigai óváros (Vecriga) főterén, a Rātslaukums (Városház tér) déli oldalán, nem messze a Szent Péter templom mellett található talán az egyik legszebb és legismertebb műemlék, a Feketefejűek háza (lettül Melngalvju nams, németül: Schwarzhäupterhaus), amely a nőtlen kereskedők egyesületének épülete volt. A szépséges rigai látnivalónak most egy külön bejegyzést szánok.
A Hanza-szövetség térképe 1400 körül, Riga helyzetével
Az épület története a XIV. században kezdődik: ekkor épült az eredeti ház. Riga ebben az időben a Német Lovagrend területéhez tartozott, de amúgy is jelentős Riga alapításában a német-szál: Riga városát például 1201-ban a brémai Albert von Buexhoeveden alapította, aki a Baltikum feletti ellenőrzés biztosítására egy lovagrendet is létrehozott. A lovagrend letelepedését követően megjelentek a városban a német kereskedők is. A város nagyon hirtelen a Balti-tenger térségének egyik legjelentősebb központja lett, sőt: Riga 1282-ben a híres Hanza Szövetség (die Hanse) tagja lett és a szövetség részeként fontos kereskedőhellyé vált. A Hanza kereskedelmi régió nyugati határa London és Brugge, keleti határa Novgorod, míg északon a mai norvégiai Bergen volt, központi városa pedig Lübeck. A XIV. századra a Hanza Szövetség korlátlan gazdasági hatalommá vált Észak-Európában, ahol a Balti-tenger volt a Hanza ún. „belső tengere”.
A ház oromzata – Fotó: Barna Béla
A Balti-tenger fontossága miatt érthetjük Riga szerepét is. Rigát egyébként 1226-tól a városi tanács irányította, amelyet a többségében német kereskedők választottak, a fő elöljárót pedig a tanács nevezte ki. Meghatározó szerep jutott a céheknek, melyekbe a lettek és litvánok nem léphettek be – nekik gyakorlatilag nem voltak jogaik a városban.
A céheknek nagy szerepe volt tehát Riga irányításában, a Feketefejűek házáról pedig az első írásos emlék is ezzel kapcsolatos: egészen pontosan 1334-ből származik, amelyben a kereskedő céh épületeként jellemzik.
Szent Mór a ház bejáratánál – Fotó: Barna Béla
Egészen pontosan a nőtlen kereskedőké volt ez az épület, illetve még pontosabban a fiatal, külföldi nőtlen kereskedőké, akik, ha megnősültek, automatikusan ki is zárták őket a céhből. Az egyesületük neve egyébként Szent György Társaság volt, mivel Szent György volt az egyesület patrónusa. Egy ideig, aztán lecserélték Szent Móricra (Mauritius), s ekkor válik érthetővé a Feketefejűek háza elnevezés is. A Móric név ugyanis a „mór”, azaz „fekete” szóból ered (a fekete görögül mauron ugyanis). Így is ábrázolták védőszentjüket a kapun, egy fekete bőrű fekete sapkás figuraként, kezében egy zászlóval (a szardíniai Szent Móric-rend keresztjével). A Núbiából származó Móric a II. században a thébai légió hadvezére volt a római hadseregben. Vértanúhalált halt, mert megtagadta a keresztények legyilkolását. A X. századtól a Német-római Birodalom védőszentjeként tisztelték, lándzsája pedig a császárok legfontosabb felségjelvénye volt. Szent Móric és vértanútársainak tisztelete a keresztény Európa legmagasabb szinten pártfogolt kultusza volt szakértők szerint.
Szobrok a házon – Fotó: Barna Béla
A névadó Szent Móric után most nézzük a Feketefejűek házának építéstörténetét: az építész ismeretlen, feltételezik azonban a kutatók, hogy holland vagy német volt.
1941. június 28-án ugyanis a németek lebombázták a házat, majd 1948-ban a szovjetek rombolták földig
Az évszázadok során többször átalakították, reneszánsz sziluettjét 1616-1622 között kapta. Ám sajnos az, amit ma látunk, nem az eredeti: 1941. június 28-án ugyanis a németek lebombázták a házat, majd 1948-ban a szovjetek rombolták földig, még a nyomát is eltakarították a szovjetek. A porig rombolt házat tulajdonképpen 1995-1999 között újraépítették és 2001-ben, a város 800. születésnapján adták át. A bejárati ajtó felett egy felirat arra figyelmeztet: „Ha ismét elpusztulnék, jöjj és emelj ismét újjá.”
A központi fekvésű épület 28 méter magas, pazar oromzatát szobrok díszítik. Sokféle és érdekes szobor, láthatunk például görög istenek szobrait a tenger istenétől a kereskedeleméig, de az oromzatot díszíti több Hanza város (Riga, Bréma, Novgorod, London) címere, azok védőszentjei. Az eredeti allegorikus szobrokat egyébként a magdeburgi születésű német szobrász, August Volz (1851-1926), lettül Augusts Folcs készítette. Valamint magára vonja a figyelmet a különleges, napokat és hónapokat is mutató óra, mely a céh gazdasági erejét volt hivatott kifejezni.
Az óra feletti évszámok pedig az eredeti építési évet és az újjáépítés évét mutatják. Meg kell még említeni, hogy az első emeleten egy 2011-ben megnyílt kiállítás mutatja be a ház történetét. A ház hivatalos honlapja: melngalvjunams.lv.
A ház és a Roland szobor – Fotó: Barna Béla
Az épület előtt pedig áll egy kardot tartó Roland szobor. Roland kedvelt szimbólum volt a német városokban a középkorban. Többnyire a városháza előtt, vagy a városi piactéren állították fel: egyes értelmezések szerint a vádlottak középkori védője volt.
Kép és szöveg: Barna Béla
A ház belseje – Forrás: melngalvjunams.lv
