Feketeláb tipik – Fotó: Barna Béla
A feketeláb (szikszika) indiánok törzsei a XIX. században a Missouri felső folyásának Kanadába is átnyúló vidékén éltek, ők voltak a montanai és kanadai prérik legerősebb törzse. Nevüket arról a szokásukról kapták, hogy lábbelijüket (mokaszinjukat) feketével füstölt bőrből készítették. Más verzió szerint a fekete földtől, még másik verzió szerint pedig a fölperzselt préritől volt fekete a lábuk. Három nagy törzs alkotta a feketeláb népet: a szikszika, a kaina (kainah) és a pikunni (piikáni) indiánok. A pikunnikat Kanadában Peigans-nak, az USÁ-ban Piegans-nak nevezik.
Indiánok az Északi-Sziklás-hegységben
Az Északi-Sziklás-hegység legnagyobb indián törzsszövetségének törzsei egyébként azonos (az Algonquian-nyelvcsaládba tartozó) nyelvet beszélnek és azonosak a vallási szertartásaik is. Ennek ellenére sohasem egyesültek tényleges törzsszövetséggé, de vadászterületeik védelmére és a harci vállalkozások alkalmával mindig összefogtak.
Az európaiak szemében a feketeláb indiánok voltak a sztereotípiáknak leginkább megfelelő, „legromantikusabb” indiánok
Az európaiak szemében ők voltak a sztereotípiáknak leginkább megfelelő, „legromantikusabb” indiánok. Testi jellegeik például erősen mongoloidok. Fejdíszül régebben a szirti sas fehér és barna végű faroktollát hordták a fejükön. Az eredetileg bölényvadász feketeláb indiánoknál 20-30 család élt együtt. Híres ősi rítusuk tovább élő formája, a Naptánc-ünnepség, illetve a powwow, a táncos ünnep. Halottaikat általában a sátorban hagyták, és azt elhagyták, az arcukat pedig bemetszették a gyász idején.
Feketeláb tipi – Fotó: Barna Béla
Asszonyaikat a férfiakhoz hasonlóan keményen nevelték, edzették. Érdekesség, hogy a feketeláb indiánoknál a medve szent állat, akárcsak a mi obi-ugor őseinknél, és olyan helyen, ahol vallási ereklyék vannak, nem ejtik ki a nevét, csak „nagy fekete állatként” emlegetik, vagy például „bakszikue”-ként, ami indián nyelven azt jelenti: ragacsos szájú.
a feketeláb indiánoknál a medve szent állat, akárcsak a mi obi-ugor őseinknél, és olyan helyen, ahol vallási ereklyék vannak, nem ejtik ki a nevét, csak „nagy fekete állatként” emlegetik
A blackfeet vallási tipik berendezése is emlékeztet egyébként az ősmagyarok sátraira: a kör alakú építmény közepén tűzrakó hely, a falon hatalmas bölénykoponya, a falakat pedig állatbőrök borítják.
Feketeláb sátrak Montana államban – Fotó: Barna Béla
A harciasságukról híres feketelábok a fehér telepesek terjeszkedésének is keményen ellenálltak a XIX. században; 1855-ben rezervátumaikat nem foglalták el, hanem az európaiak között földművesekként telepedtek le. Szállásterületük egyébként Észak-Saskatchewantól a Missouri forrásvidékéig terjedt, a Sziklás-hegység csúcsaitól Saskatchewan fennsíkjaiig. Keveredett csoportjaikkal együtt számuk ma mintegy 16 ezer főre tehető: Montana államban, valamint a kanadai Alberta tartományban élnek egy-egy indián rezervátumban.
A montanai Blackfeet Indian Reservation területe
A montanai Blackfeet Indian Reservation területe hatalmas: 7800 km², itt 10400 feketeláb él, a rezervátumban az egyik legfontosabb város pedig Browning, ahol múzeuma is van az indiánoknak (Museum of the Plains Indians). De alhatunk a város szélén tipikus indián tipiben is, a Lodgepole Gallery & Tipi Village-ben, amelyet egy feketeláb indián házaspár, Darell és Angelika üzemeltet.
Bölények a rezervátumban – Fotó: Barna Béla
Egy tipiben töltött füstös éjszaka után felfedezhetjük egyrészt a rezervátum területét, ahol fotózhatunk bölényeket is. De elindulhatunk túrázni a Sziklás-hegységbe, a Glacier Nemzeti Parkba is, melynek területén emelkedik a 2767 méter (9080 ft) magas fantasztikus alakú Chief Mountain (blackfeet neve: Nínaiistáko, az ellenég Stoney-indiánok nyelvén pedig: Hũga Baha). Ami azért fontos, mert ez a különleges hegy a blackfeet indiánok szent hegye!
A Chief Mountain (Nínaiistáko) – Fotó: Barna Béla
Túraösvények is vezetnek a környékére, így a Lee Ridge Trail, a Gable Pass Trail és az Otatso Creek Trail az, ami ezt a szent hegyet megközelíthetjük. A hegy egyébként jól látszik a Kanadába vezető Chief Mountain International Highway mellől is, sőt, az USA-Kanada közötti határátkelőhelyet is e hegyről nevezték el: Chief Mountain Customs a neve az egyébként csak a nyári hónapokban nyitva tartó közúti átkelőnek.
A környék geológiai vázlata
És most szóljunk röviden e szent hegy geológiájáról. Geológusok szerint már egyébként maga az egész Lewis Range földtani rétegződése nagyon érdekes: magát az aljzatot kréta üledékes kőzetek alkotják, melyre a Sziklás-hegység kialakulásának idején, azaz nagyjából 100 millió évvel ezelőtt, középső-proterozoikumi (1,6-1 milliárd éves) kőzetek tolódtak a hegység nevét is adó Lewis-vető mentén. Így alakulhatott ki az a különös helyzet, hogy a fiatalabb kréta kori kőzetrétegeken egy 1,6 milliárd éves tengerben lerakódott világosbarna dolomit és mészkő (Altyn-formáció) helyezkedik el. És ennek a proterozoikumi takarónak a talán legszebb maradványa a blackfeet indiánok szent hegye, a Chief Mountain, ahogyan saját törmelékéből emelkedik ki a préri fölé. Nem csoda, hogy szent hegy lett.
Chief Mountain – Fotó: Barna Béla
Elég csak nézni a hegyet, s közben idézzük fel John Muir, az amerikai nemzeti parkok egyik korai harcosának gondolatait 1898-ból, amikor is így írt a hegyekről:
„Megviselt idegzetű, túlcivilizált emberek ezrei érzik, hogy a hegyek megadják a hazaérkezés örömét; hogy a hegyi patakok és a rezervátumok nem csak a hasznos építőanyagoknak, öntöző víznek a forrásai, hanem magának az életnek a forrásai”.
Kép és szöveg: Barna Béla
A területre a 215-ös számú Glacier – Waterton Lakes National Parks térképe (trails illustrated map, 1: 100000) ajánlott, a National Geographic kiadásában. A feketeláb indiánokhoz tett túrámról ezen cikk első változata a HTM 2018 augusztusi számában jelent meg.
Feketeláb zászló – Fotó: Barna Béla
