A második legnagyobb grúz város, Kutaiszi és Budapest között 2015-ben közvetlen légijárat indult. Maga a város nem kiemelkedő látnivalóit tekintve, ám környéke fantasztikus túrahelyekkel bír: egyórányi közlekedésre kanyonok és barlangok és vízesések tömkelege várja a túrázás szerelmeseit. 

A Marktvili kanyon – Fotó: Barna Béla

A második legnagyobb grúz város, Kutaiszi és Budapest között nemrégiben közvetlen légijárat indult. Maga a város nem kiemelkedő látnivalóit tekintve, ám környéke fantasztikus túrahelyekkel bír: egyórányi közlekedésre kanyonok és barlangok és vízesések tömkelege várja a túrázás szerelmeseit.

Bejegyzésünkben szereplő helyszínek

Grúzia (grúzul Szakartvelo) köztársaság a Fekete-tenger keleti partján, a Kaukázus hegységben, Európa és Ázsia határán, a Kaukázus főgerincétől délre, tehát Európa határán túl. Sokan ennek ellenére európai, de sokan ázsiai országnak tartják. Második legnagyobb városa Kutaiszi, melynek 200 ezer lakosa van. Ez a nagyváros egyébként a nyugat-grúziai Imereti tartomány székhelye is egyben, Tbiliszitől való távolsága pedig 221 kilométer.

Kutaiszi az ókori Kolkhisz királyság fővárosa volt, és egyes feltételezések szerint színhelye lehetett az aranygyapjú legendájának

A város történetéből azt kell kiemelni, hogy anno Kutaiszi az ókori Kolkhisz királyság fővárosa volt, és egyes feltételezések szerint színhelye lehetett az aranygyapjú legendájának. Ettől biztosabb az, hogy annak idején Kutaiszi volt Nyugat-Grúzia fővárosa: a X. és a XII. század között az egységes grúz állam székesfővárosa volt majdnem 150 évig (egészen pontosan 975 és 1122 között).

A város körforgalmas főterén (Davit Aghmasheneblis moedani) egy hatalmas szökőkút van, mely David Gogichaishvili alkotása: a szökőkút érdekessége hogy a Kolkhidai ásatásokon talált szobrok másolatai díszítik. Innen a Tetri-hídhoz (Tetri Khidi) mehetünk, de ne a hídon menjünk át a folyón, hanem a felette átívelő ősszovjet kabinos felvonóval.

A Rioni folyó Kutaisziben – Fotó: Barna Béla

Az alattunk folyó Rioni egyébként Grúzia nyugati részének fő folyója. A folyó hossza 327 kilométer, vízgyűjtő területe 13400 km². A Rioni ókori, görög eredetű neve Phászisz folyó, melyet először Hésziodosz említett Theogónia című művében. Érdekesség: ennek a folyónak a görög nevéből ered a „fácán” szó: a legtöbb európai nyelv ugyancsak a Phaszisz szó különböző alakjain nevezi a fácánt.

Kutaiszi talán legfőbb látnivalója a Bagrati-katedrális (grúzul Bagratis tadzari): 1003-ban épült, az egységes grúz állam első királya, III. Bagrat (960-1014), építtette, innen nyerte nevét is. A templomrom felkerült az UNESCO világörökségi listájára, ám mivel a grúzok totálisan felújították 2010-ben az UNESCO világörökségi helyszíneket felülvizsgáló bizottsága veszélyeztetett státusúvá nyilvánította.

Gelati hangulat – Fotó: Barna Béla

Ugyancsak UNESCO világörökségi helyszín a Kutaiszitől 9 km-re északkeletre fekvő Gelati, mely a grúz kultúra híres aranykorában épült kolostoregyüttes. Egészen pontosan Építő Dávid király alapította a XII. század elején Gelatit, ami végül is nagyon jelentős szerepet játszott az ország történetében és kultúrájában. De mivel ezekről viszonylag sok az információ, inkább szólok Kutaiszi környékének természeti látnivalóiról: ezekről sem utikönyv, sem pedig magyar nyelvű cikk nem nagyon szól. (időközben megjelent Grúziáról egy túrakalauzom).

Gelati – Fotó: Barna Béla

Kutaiszi közelében, 9 kilométernyire a várostól északnyugatra régi híres turistaparadicsom a Sataplia-cseppkőbarlang, amelyet még 1925-ben fedeztek fel, és ahol földtani, paleontológiai és növénytani leleteket, sőt ezen belül dinoszaurusz lábnyomokat is találtak a tudósok. A Sataplia-barlang főcsarnoka 400 m hosszú. Maga a Sataplia Természetvédelmi Terület (Sataplia Nature Reserve) egy 3,5 négyzetkilométeres erdős, hegyes vidék, az itt található 5 barlang közül az egyik egy csodálatos karsztbarlang, melynek hossza 600 méter, fő ékessége a kupola alakú csarnok. A barlang mélyén egy csermely folydogál, mely keskeny réseken keresztül a hegy déli oldalán utat tör magának a szabadba.

A Prométheusz-barlang – Fotó: Barna Béla

Húsz kilométerre Kutaiszitől, Kumistavi falu mellett (Tskaltubo-régió) 2011-ben megnyitották a turisták és a nagyközönség előtt a még 1984 júniusában felfedezett Prométheusz-barlangot (Prometheus cave). A kutatók 20 kilométeresre becsülik, de ebből még csak 3,7 km hosszan feltárt, illetve a turisták által bejárható rész 1420 m hosszú. A barlang egyébként 147 m tszf. magasságban fekszik. A belépőjegy 6 lári volt, és nagyon harsány színekkel világítják meg a barlang cseppköveit. Egy statisztikai adat: 2013-ban a két barlangot összesen 145 ezer turista kereste fel.

A Marktvili kanyon – Fotó: Barna Béla

A barlangok még csak-csak szerepelnek néhány utikönyvben, viszont a Martvili kanyonban való csónakázást már kevesen ismerik (írtam ezt 2016-ban, azóta viszont túlságosan is ismertté vált, s pár év alatt egy turistáktól hangos cirkuszzá silányodott egyes nyári napokon). Kutaiszitől 48 kilométerre, Martvili városkától északra van ez a hely, melynek fő látványossága egy csodaszép kanyon, mely 50-70 méter mély és kb. 2400 méter hosszú. A völgy 75 millió éves, kréta kori mészkőbe vájódott, melyben dino-fosszíliákat is találtak, ezért van ahol „Dinoszaurusz kanyonként” emlegetik. Itt egy jó kis gumicsónakázást tehetük az Abasha nevű folyón, fantasztikus sziklafalak közé szorítva.

A Marktvili kanyon – Fotó: Barna Béla

S ha már kanyon: Kutaisziben járva ne hagyjuk ki az Okatse kanyont se! Az Okatse egyébként Gordi településhez (Khoni Municipality) tartozik, ami 42 kilométerre van Kutaisitől. A kanyon hossza kb 16 km, szélessége 10-15 méter és kb 50 méter mély.

Az Okatse-kanyon – Fotó: Barna Béla

A kanyon mentén több vízesést találhatunk, melyek közül van amelyik eléri a 70 méteres magasságot is. Az Okatse-kanyont 2014. szeptember 10-én nyitotta meg a grúz kormányfő: építettek ide ugyanis egy 700 méter hosszú sétányt a szakadék peremére, sőt a legvégén egy kilátótersz nyúlik be a hatalmas mélység fölé. A látogatóközponttól két kilométernyi gyaloglás a kanyon pereme, ott bő egy kilométer a „skywalk”, majd újabb két kilométer vissza.

Okatse-kanyon – Fotó: Barna Béla

A központtól végül továbbautózva (7 km), majd egy patakmedret (Satsiskvilos Valley) követve kb. 2 km-t gyalogolva jutottunk ki szép lassan a hatalmas, 88 méter magas Kinchkha-vízeséshez.

A szerző a vízesésnél ülve

Az Okatse folyónak azonban nem csak a vízesése szép itt, hanem szűk kis mészkőszurdokai is gyömnyörű formákat mutatnak. Olyannyira, hogy túránk után igaznak találjuk a legendát. Mely szerint a a világ teremtésekor a Teremtő elfeledkezett a grúzoknak hazát adni, ezért az öregségére félretett darabka földet bocsátotta rendelkezésükre. Ezért olyan szép Grúzia, s ezért olyan szép Kutaiszi környékének vadregényes vidéke is.

A Kincha környéke – Fotó: Barna Béla

Kép és szöveg: Barna Béla

A Kutaiszi környéki helyekről a HTM 2016 májusi számában jelent meg cikkem, de időközben megjelent 2017 decemberében egy könyvem is Grúziáról, amelyben az ország minden tája bemutatásra került. Ha kíváncsi vagy a könyvre, megvásárolhatod dedikálva 2500 forint + postaköltségért elküldöm neked, ha írsz e-mailt.

Barna Béla: Grúzia és a Kaukázus könyve