Tanger helyzete a Gibraltári-szorosban
Afrika földjére először Tangerben léptem, még 1992-ben. A várost 18 éves fejjel egyébként nagyon utáltam, erőszakos hordárai, koldusai, hasisárusai és más kellemetlenségei miatt, ilyen tőmondatokat írtam csak a városról először hogy „Idegőrlő. Elviselhetetlen.”
1992. július 16. helyett Tangerben épp 1413. muharram hónap 15-ét írtak, amikor először Afrika földjére léptem
Ennek ellenére persze vettem itt pár csokit, meg angol és arab nyelvű napilapokat. Akkor tűnt fel, hogy itt kicsit más időszámítást használnak, az iszlám időszámítás ugyanis csak i.sz. 622-ben kezdődik, így 1992. július 16 helyett Tangerben épp 1413. muharram hónap 15-ét írtak. Ekkor írtam naplómba azért Tangerről néhány jó szót is, ugyanis ekkor jártam először bazárban: „Leírhatatlanul szűk sikátorok, fehér házak, mecsetek, rengeteg árus, több millió áruféleség, vízárusok, kávéházak, üzletek, mindent túlharsogó lárma, élénk illatok, keleti fűszerek illatorgiája, egyszóval jellemezve szédületesen csodálatos keleti forgatag.”
Marokkói vízumom 1992-ben – Fotó: Barna Béla
A monda szerint Tangert Anteusz, Neptunusz és a Föld gyermeke alapította és feleségéről Tingisnek nevezte el. Tanger 1906-tól 1956-ig (rövid spanyol megszállás kivételével) a nagyhatalmak irányítása alatt álló nemzetközi státusú város volt, csak ezután került a Marokkói Királyság fennhatósága alá.
Az arabul Tanzsának nevezett marokkói városnak van egy híres szülötte, akit eredeti nevén Abu Abdallah Mohamed ibn Abdallah al-Lavati at-Tandzsi-nak hívtak. Sokak számára azonban közismertebb neve, Ibn Battuta sem közismert. Pedig Battuta az emberiség egyik legnagyobb utazója, az 1300-as években bejárta az ismert világot Timbuktutól a Távol-Keletig; járt Indiában, Ceylonon, Szumátrán és Jáván, Kis-Ázsiában és a Krím-félszigeten, feljegyzéseinek pedig egy tök jó címet adott: „Ajándék fenséges városok és csodálatos utazások kedvelőinek”. E könyvet gimnazistaként olvastam, s gimnazistaként, az Ibn Battútáról elnevezett hajóval jártam először Afrikában, Battuta szülővárosában.
Az Ibn Battúta hajó – ezzel hajóztam 1992-ben Afrikába
Szóval Ibn Battuta a marokkói Tangerben született 1304. február 25-én. Huszonegy éves korában, 1325-ben vágott először neki a világnak, hogy a mekkai zarándoklatot teljesítse. Ekkor indult el harminc évig (1325-1354) tartó, az akkor ismert teljes világot érintő utazása.
Ibn Battuta utazásainak térképrészlete – Forrás: NG MAPS – Burt Silvermann
Járt a mai Algériában, Tunéziában, Egyiptomban. Onnan karavánnal Szírián keresztül jutott el Mekkába, majd Irakba vándorolt, ezután bejárta Perzsiát. Aztán újból felkereste Mekkát, majd meglátogatta Dél-Arábiát, Jement. Onnan tengeren Szomáliába, majd a kelet-afrikai partvonal mentén a mai Tanzániáig jutott. Onnan visszatérve Omán érintésével a Hormuzi-szoroson, Bahreinen át Dzsiddába utazott. Innen Indiába ment egy igen hosszú kerülővel, Anatólián és Közép-Ázsián át. Kis-Ázsiából a Krím-félszigetre hajózott, a mongol Arany Horda (Kipcsaki Kánság) területére. Iii is tett kitérőket, útja Buharán és Szamarkandon át eljutott Afganisztánba, végül 1333-ban, nagyszámú kíséretével elérte India határát. Nyolc évig Delhiben mint főbíró élvezte a szultán bőkezűségét, aki végül követségbe küldte gazdag ajándékokkal Kínába. Hajón útba ejtette a Maldív-szigeteket, Ceylon szigetén megnézte Ádám ősatya lábnyomát, majd bejárta Bengált és Asszámot, onnan pedig Szumátrába hajózott. Innen egy nehezen rekonstruálható útvonalon keresztül elérte Kínát, ahol eljutott egészen Pekingig. Visszafelé Szumátra és Dél-India érintésével a Perzsa-öblön keresztül felfelé hajózva ismét Bagdadba érkezett 1347-ben, onnan utazott Szíriába, ahol tanúja volt az 1348. évi nagy pestisnek. Nyugat felé vezető útján újból meglátogatta Egyiptomot, azután Mekkába ment, hetedszer is elvégezve a zarándoklatot. Hazafelé Alexandriából egy katalán hajóval utazott Algírbe és onnan karavánnal Fezbe, Marokkó akkori fővárosába. Átkelt Európába is, meglátogatta Andalúziát, Granadát. Marokkóba visszatérve még nem rögtön nyugodott, átkelt a Szaharán és mélyen behatolt Afrikába. Feztől délre Maliba ment 1353-ban. Mali szultánjánál nyolc hónapig tartózkodott, majd továbbment Timbuktuig, ahonnan kelet felé, Szudánba, a Nílus folyóhoz akart menni. Ezt azonban megakadályozta a fezi szultán levele, aki visszarendelte. 1354-ben érkezett Fezbe, ezzel befejeződött utazásainak sora. Ibn Battúta 1369-ben (vagy 1377-ben), mint főbíró, mindenki által tisztelettel övezve fejezte be életét Fez városában.
Ibn Battúta 1369-ben, mint Fez köztiszteletnek örvendő főbírója fejezte be életét. Szülővárosában, a stadion közelében fekvő kis Ibn Battúta téren egy földgömb állít emléket a nagy utazónak, de van róla hotel is elnevezve, sőt róla nevezték el Tanger nemzetközi repülőterét is.
Barna Béla
