Vaduz – Fotó: Barna Béla
Rosszul teszi a turista, ha a szokásos turista menetrendet választja csupán, és csak egy órára bekukkant az egzotikus miniállamba, postabélyegeket és emléktárgyakat vesz, s fél nap alatt kipipálja a hercegség látnivalóit: a hercegi palotát, a Postamúzeumot és a szépművészeti múzeumot. Liechtenstein ennél jóval több, különösen egy bakancsos túrázónak: alpesi ország, kétezres hegyekkel, még ha csak 160 km² is a területe. S bár az ország legmagasabb csúcsára, a 2599 méter magas Grauspitzre nem vezet jelzett ösvény, az egyik legszebbre, a 2359 m magas Augstenbergre viszont igen.
Triesenberg – Fotó: Barna Béla
Mielőtt elindulnánk a hegyekbe, nézzük mit is lehet tudni az országról. Nos, mint már a bevezető sorokban írtam, a Rajna felső folyásánál, Ausztria és Svájc között elterülő 160 km²-es miniállam a második világháború óta a világ egyik leggazdagabb országa; a szociális szolgáltatások ennek megfelelően nagyon jók, a munkanélküliség itt gyakorlatilag ismeretlen.
Liechtenstein a világ hatodik legkisebb nemzetközileg elismert független állama, és ez a világ egyetlen országa, amely egy család nevét viseli
Liechtenstein a világ hatodik legkisebb nemzetközileg elismert független állama és egyben Európa negyedik legkisebb nemzetközileg elismert független állama. Csak összehasonlításképp: az ország még Nyíregyháza közigazgatási területénél is sokkal kisebb: Nyíregyháza területe ugyanis 247 km².
Malbun – Fotó: Barna Béla
Liechtenstein azon kevés állam közé tartozik itt bolygónkon, amelynek nincs hadserege és ez a világ egyetlen országa, amely egy család nevét viseli. Államformája alkotmányos, örökletes monarchia; az államfő a herceg. Hivatalosan még II. János Ádám (Hans-Adam II., teljes nevén: Johannes Adam Ferdinand Alois Josef Maria Marko d’Aviano Pius von und zu Liechtenstein, 1945-) Liechtenstein hercege, ténylegesen azonban már a fia, Alajos (Erbprinz Alois Philipp Maria von und zu Liechtenstein, 1968-) liechtensteini régensherceg gyakorolja a hatalmat 2004 augusztusa óta.
S itt álljunk meg két mondatra: amikor egy szakértő történész barátom Liechtensteinről beszélt, ő azt mesélte, hogy neki durván sok volt az a személyi kultusz, amit ott tapasztalt, 2003-ban. Ezért az interneten elkezdtem keresgélni, utólag, hogy mi is a helyzet, s találtam is egy 2003-as cikket, mely „Hercegi diktatúra Európa közepén” címmel számolt be arról, hogy „Liechtenstein uralkodója összetűzésbe keveredett Európával: János Ádám (Hans-Adam) ugyanis az Európa Tanács véleménye szerint diktatórikus módszerekkel kormányozza harmincezer lakosú „birodalmát”.
A Hilti cég épülete – Fotó: Barna Béla
Az osztrák Vorarlberg és Svájc közé szorult hegyvidék lábánál egyébként háromezer vállalat, 358 vagyonkezelő, 17 alapkezelő cég „húzódik meg”, és munkájukat 16 bank segíti. De a zsebkendőnyi területre 75 ezer postafiókcég is regisztráltatta magát, nem szólva a vagyonok milliárdjait rejtő alapítványokról. Megemlítendő még, hogy a HILTI vállalatnak is itt van a központi üzeme Liechtensteinben: a leghíresebb liechtensteini céget 1941-ben alapította Schaanban Martin Hilti és testvére mint gépalkatrészeket gyártó mechanikai üzemet.
A különleges pénzügyi-központ miniállamnak mindössze 11 települése van. A főváros, Vaduz is mindössze 5100 lakosú.
A különleges pénzügyi-központ miniállamnak mindössze 11 települése van. A főváros, Vaduz is mindössze 5100 lakosú. Turisztikai látnivalói közül nézzük meg (kívülről) a hercegi palotát a hegyoldalban, a 25 tagú parlamentet, a a Postamúzeumot (Postmuseum), vagy a szépművészeti múzeumot (Kunstmuseum Liechtenstein): ez utóbbi a világ egyik legjelentősebb magángyűjteménye.
Liechtensteini alpesi túránk kiindulópontjául azonban ne a 455 méteren fekvő fővárost válasszuk: innen autózzunk tovább Triesenbergbe (884 m) ahonnan gyönyörű panoráma a Rajna völgyére!
Libegő a Sareiserjochra – Fotó: Barna Béla
Triesenberg után egy 740 méter hosszú alagúton át Steg (1300 m) illetve az 1602 m magasan fekvő Malbunba, a miniállam hegyi központjába vezet az autóút. Malbun mellett egy nagy parkolóban hagyhatjuk az autót.
A faluból egy négyszemélyes libegő (www.bergbahnen.li) a 2000 méteren fekvő Sareiserjochra visz fel, mindössze 9,80 frankért (hegymenet) vagy oda vissza 15,30 svájci frankért fejenként, ami elég olcsó ahhoz képest, hogy az alkotmányos, örökletes monarchia manapság a világ egyik leggazdagabb országa.
Malbun a libegőből – Fotó: Barna Béla
A Sareiserjoch (www.bergrestaurant-sareis.li) hegyi éttermének teraszán a kék-vörös liechtensteini lobogó alatt a panorámában gyönyörködve az is eszünkbe juthat: az Alpok ezen földdarabján 1799-ben volt utoljára háború.
A liechtensteini lobogó – Fotó: Barna Béla
A Sareiserjoch-tól számítva egy bő ötórás gerinctúrát tehetünk, közben megmászva a 2359 méter magas Augstenberget. Az alpesi virágokkal teletűzdelt hegygerincen dél felé indulva kellemesen emelkedünk felfelé: ráadásul a jelzések is igen jók a törpeállamban: sárga sáv a „túraút”, piros sáv a „hegyi út”; ez utóbbira egy igen érdekes tábla figyelmeztet: tűsarkú cipő áthúzva!
Tűsarkúval belépni tilos – Fotó: Barna Béla
A Spitz 2186 méteres csúcsán egy kereszttől kelet felé láthatunk le a szomszédos Ausztriába. A túraútvonal egyébként a „Gina-hercegnő útja” (Fürstin-Gina-Weg) nevet viseli, erre egy bronztábla emlékeztet az egyik sziklán.
Gina hercegnőről annyit kell tudni, hogy eredeti neve Gräfin Georgina von Wilczek volt és 1921-ben született az ausztriai Grazban. 1943-ban férjhez ment a miniállam hercegéhez, s az ő frigyükből született a jelenlegi herceg II. János Ádám (Hans Adam II.) uralkodó. Gina hercegnő 1989-ben hunyt el, ma az egész túraútvonal róla van elnevezve.
A gerincen szépen emelkedve hamarosan feljutunk az Augstenbergre (2359 m). A panoráma gyönyörű, a csúcsalmát majszolva pedig felidézhetjük azt is, hogy a Liechtensteini Hercegség (Fürstentum Liechtenstein) hegyei az Északi-Mészkő-Alpok utolsó tagjához, a Rätikonhoz tartoznak.
A gerinctúra útvonala sárgával jelölve
A főleg mészkőből álló szépséges kis hegységet említi az ország nemzeti himnusza is: „Fent, az ifjú Rajna mentén, magas csúcsán az Alpoknak…” (Oben am jungen Rhein/ Lehnet sich Liechtenstein/ An Alpenhöh’n).
Az Augstenberg magas csúcsáról észak felé távolabb láthatók a Zigerberg (2050 m) és a Galinakopf (2198 m) csúcsai, alattunk látszik Malbun, s visszatekinthetünk a felvonó feletti hegytömbre is, melynek két jellegzetes csúcsa a Gamsgrat (2201 m) és az Ochsenkopf (2286 m).
A csúcsról érdemes tovább folytatni a túrát dél felé a gerincen a 2108 méter magas Bettlerjoch felé: itt épült Pfälzerhütte, mely a Liechtensteini Alpesi Egyesület, a Liechtensteiner Alpenverein (LAV) kezelésében működik, éppen a liechtensteini-osztrák határon. (Innen vezet le egy turistaút az ausztriai Nenzinger Himmel falucskába, a Gamperdonatalba).
A házhoz láncok segítik a leereszkedést, ahol viszonylag olcsón lehet sörözni, de csak óvatosan. A Pfälzerhüttétől visszafordulunk északi irányba, Malbun felé. Először Gritsch irányába leereszkedünk egy kevés szintet, majd újra fel 2085 méterre (Tälehöhe). A miniállam egyébként jól jelzett turistaútjainak a végig szóló tehénkolomp mellett másik jellegzetessége volt a „villanypásztorok” állandó keresztezése. Kellemes élményünk lehet még a miniállam túraútjain, hogy nincs az a megszokott alpesi tömeg. Malbunba térdkoptató köves ösvényen ereszkedhetünk le a parkolóba, ahol véget ér pont 10 km hosszú körünk.
A gerinctúra – Fotó: Barna Béla
Befejeződött hát hercegnői gerinctúránk a világ egyik leggazdagabb országában: a gyaloglás itt is ingyen van, a Liechtensteini-Alpok meg bár kicsi, de gyönyörű, s azért mégiscsak kuriózum.
Kép és szöveg: Barna Béla
Liechtensteinről és az ott tett gerinctúráról a Turista Magazin 2005 októberi számában írtam egy összefoglaló cikket, majd később a Nyírséghír hírportálra 2012-ben.
