Az Ekoparkent (gyakran nevezik Nationalstadsparken-nek is), a világ első városi nemzeti parkját még 1995-ben alapította a Svéd Parlament, azzal a céllal, hogy óvják a fővárosi parkok és közterületek ökológiai egyensúlyát. Levédtek egy 27 km² nagyságú területet, Stockholm északi külvárosától egészen a délkeleti részéig, de néhány központi, szinte már belvárosi rész is a nemzeti parkhoz tartozik. Az Ekoparken részei: Ulriksdal, Brunnsviken, Hagaparken, Skeppsholmen és a Djurgården déli része, valamint Stockholm rengeteg szigete közül a Fjäderholmarna szigetek tartoznak a parkhoz.
Járjuk most be ezeket röviden északról dél felé haladva. A városi nemzeti park északon egészen Ulriksdal-ig nyúlik, területe védi az Edsviken-öböl partvidékét is. Itt a legjelentősebb látnivaló az Ulriksdals-kastély, melynek parkját a XVII. század közepén alakították ki. A háromszáz éves hársfák mellett azért érdekes a hely, mert ez az egyik legészakabbra levő hely Európában, ahol bükkfa nő.
Az Edsviken-öböl után a park legnagyobb területe a Brunnsviken-öböl körül terül el, néhány kilométernyire északra a városközponttól. Az öböl nyugati partján van a közigazgatásilag Solnához tartozó Haga településrész, s az erről elnevezett park. Az angol stílusú parkot a divatos építész, Fredrik Magnus Piper (1746-1824) alakította ki III. Gusztáv király felkérésére. A Carl Michael Bellman (1740-1795) trubadúr-költő által is megénekelt, angolos stílusú Haga-parkennel szemben, a Brunnsviken-öböl keleti partján, Norra Djurgården-ben is folytatódik a városi nemzeti park.
Viccesen hangzik, de persze metróval is jöhetünk ide a nemzeti parkba, ahol sok más, természettel kapcsolatos látnivalót is találunk. Például az Universitetet metrómegállótól pár percnyire, a stockholmi egyetem mellett van a Természettudományi Múzeum (Naturhistoriska Riksmuseet).
Az intézményt még Carl von Linné alapította 1739-ben, mai épülete 1916-ban készült el. A Naturhistoriska Riksmuseet a világ 10 legnagyobb természettudományos múzeuma közé tartozik, gyerekekkel is nagyon élvezetes program. A múzeum három fő kiállítása közül az egyiken („1,45 milliárd év”) ugyanis dinoszauruszokat meg az első emberi lényeket is megnézhetjük, a másik fő kiállításon („Élet és víz”) a tenger óriásait is, míg a harmadikon („A sarkvidék”) jegesmedvéket, oroszlánfókákat, pingvineket, sőt bálnacsontvázakat csodálhatunk mindenféle jó kis vitrinben.
A városi nemzeti park valóban legvárosiasabb része a Stockholm belvárosában található két sziget, Skeppsholmen és a gránitsziklás Kastellholmen.
Egy öntöttvas hídon érhetőek el a szigetek, ezeken volt régen a haditengerészet bázisa, mára ez a terület egy angolparkos múzeum-negyeddé avanzsált. Érdekes látnivaló a skót származású admirálisról elnevezett af Chapman vitorláshajó (melyen kellemes ifjusági szálló működik!), de itt van a Királyi Szépművészeti Főiskola (Kungliga Konsthögskolan) épülete is.
A szigetekről komppal is átmehetünk a városi nemzeti park következő területére, a Djurgården szigetre. Ez réges-rég, úgy 1580-tól királyi vadászterület volt, III. János rénszarvasokat és jávorszarvasokat tartott itt. Ezeket ma is láthatunk itt, de ma már nem vadászterület, hanem Skanzen és Állatkert, amit Artur Hazelius hozott itt létre több mint 100 évvel ezelőtt: 1891-ben nyílt itt meg Stockholm skanzenje: ez lett világszerte a mintaadója a szabadtéri néprajzi múzeumok típusának!
A Skanzen városnegyedében eredeti XIX. századi stockholmi faházakat állítottak fel: a kis műhelyekben üvegfúvókat és nyomdászokat meg ezüstműveseket is megleshetünk. Innen a Solliden színpad és két szélmalom mellett elsétálva az északi vidék sajátos állatvilágát és növényzetét bemutató állatkert felé vehetjük az irányt.
S bár a medvék téli álmukat alusszák, de láthatunk itt farkasokat, jávorszarvasokat és fókákat is, meg több más északi állatot.
A régi faépületek mellett érdemes a 30 m magas Bredablick kilátótoronyhoz, illetve a tövében fekvő, igen északi hangulatot árasztó Högloftet épületbe is elmenni, s kipróbálni a glögöt, azaz a svéd forralt bort. A Skanzen szívében fekvő Bollnästorget téren szokták rendezni a tavasz ünnepét, a nyári napfordulós ünnepet (Midsommar) és iszonyatosan hangulatos a karácsonyi vásár is: lapp sátorban tűz ég ilyenkor, de lehet fényképezkedni népviseletbe öltözött szépséges svéd szőkeséggel is, no meg a skanzenben ráismerhetünk Márton lúdra is („Nils Horgerson, ott repül Márton ludon”).
Kevesen tudják, hogy a hogy a svéd mesefigura, Nils Holgersson alakját az első irodalmi Nobel-díjas nő, Selma Lagerlöf teremtette meg még az 1906-1907-ben kiadott, Nils Holgersson csodálatos utazása Svédországon át (Nils Holgerssons underbara resa genom Sverige) című világhírű könyvében.
Svédország természeti szépségeit, földrajzát, néprajzát mese formájában bemutató Nils Holgersson állítólag állami megrendelésre készült honismereti földrajz-tankönyv
A mese tömören összefoglalva arról szól, hogy az 1884-es születésű Nilset tizennégy éves korában rosszalkodásai és gonoszsága miatt büntetésül húszcentis törpévé varázsolta egy házimanó, továbbá ettől kezdve megértette az állatok nyelvét is. Törpévé zsugorodása után Nils a dél-svédországi Västra Vemmenhög nevű kis faluból (ahol szüleivel élt egy tanyán) 1898. március 20-án vasárnap az északra tartó vadludak társaságában útnak eredt Mártonnal, a házilúddal. Nils Holgersson felrepült egészen Lappföldig, a vadludakkal bekalandozták a levegőben egész Svédországot. Ahol leszálltak, ott megint kisfiúvá nőtt és megismerte a környéket. Amikor tovább akart utazni, csak megfogta a madár lábát és újra kis mesefigurává vált, s a vadlibák végigvitték Svédország különböző tájain. A mese úgy fejeződött be, hogy Nils ősszel visszatért szülőházához; s mivel a hosszú hónapok alatt sok jót tett, ezért a manó november 8-án visszavarázsolta eredeti méretére.
Kevesen tudják, hogy Svédország természeti szépségeit, földrajzát, néprajzát mese formájában bemutató könyv állítólag állami megrendelésre készült honismereti földrajz-tankönyv!
S ha már Lagerlöf, még egy apró érdekesség: a világhírű Nobel-díjas svéd írónő leszbikus volt: az 1858-as születésű Selma 36 éves korában, 1894-ben ismerkedett meg a gazdag származó Sophie Elkan írónővel, aki élete legnagyobb szerelme lett.
Szenvedélyes kapcsolatuk dokumentuma az 1992-ben You Teach Me to Be Free (Du lär mig att bli fri) címmel megjelent levélgyűjtemény. A nő-nő közötti kapcsolatukon túl „utazástörténetileg” is érdekes, hogy Selma szerelme, Sophie társaságában 1895-96-ban bejárta Olaszországot, s szicíliai élményei nyomán született meg Az Antikrisztus csodái című regénye 1897-ben. A barátnők 1899-1900 telén Egyiptomban és Palesztinában utazgattak, s ez az élmény ihlette Lagerlöf Jeruzsálem című kétkötetes regényét, melyet sok méltatója pályája csúcsának tart. A három évtizedig tartó Sophie Elkannal való kapcsolata előtt állítólag a másik jelentős kapcsolat kolléganőjéhez, a Lagerlöfhöz hasonlóan tanítónő Valborg Olanderhez fűzte. Az irodalmi Nobel-díjas Lagerlöf ugyanis tanítóképzőt végzett Stockholmban 1885-ben, mely után tíz évig egy landskronai leányiskolában tanított.
Nils Horgerson egyébként, amikor tovább akart utazni, csak megfogta a madár lábát és újra kis mesefigurává vált, s a vadlibák végigvitték Svédország különböző tájain. Jelen sorok írója is próbálkozott ezzel, hátha egy vadliba ingyen végigviszi Svédországon, de ez nem jött össze. Ugyanakkor ha csak Stockholmba visz a sorsunk bakancsosként, a világ első városi nemzeti parkját akkor is érdemes végiggyalogolni.
Kép és szöveg: Barna Béla
A cikk eredetileg a Turista Magazin 2010 januári számában jelent meg. Jelen írás annak bővített, frissített és aktualizált változata.
