Feljutni a Parnasszusra

A Parnasszosz (magyarosan Parnasszus) a szépség és a művészet eszményi helyszíne, a költészet otthona, a tökély és a halhatatlanság jelképe – ezért vágynak a költők, hogy feljussanak a Parnasszusra.

Én mint turisztikai szakíró (és verseket szerető) azért vágytam a Parnasszusra, mert az egy gyönyörű mészkőhegység Görögország szívében, ahová kellemes túrát tehetünk. Ehhez a Parnassos nevű 1.50000-es turistatérképet vigyük magunkkal, mely magyar térképboltokban is kapható, sőt, inkább szerezzük be itthon, mert a helyszínen nem mindig kapható. Ezt a Road Editions nevű görög cég adta ki a Görög Katonai Földrajzi Szolgálattal kooperálva.

A Parnasszosz hegység (görögül Parnassos) az Iteai-öböl (Kolpos Iteas) partjától északra húzódik. A Parnasszosz tulajdonképpen a Balkán-félsziget közepén végighúzódó Pindosz hegyláncolatához tartozik, azon belül is a Keleti-Pindoszhoz (ide tartozik a Parnasszosszal szomszédos Helikon hegység is).

A hegység leggyakoribb kőzete a krétakori mészkő, amely a földtörténet középkorának végén keletkezett, s a Földközi-tenger ősének, a Thetisznek jellegzetes üledéke. A Parnasszosz karsztos mélyedéseiben jelentős bauxitkincs rejtőzik, ezt külszíni bányákból szállítják a Korinthoszi-öböl kikötőibe.

A Parnasszosz legmagasabb csúcsa a 2457 m magas Liakoura. S bár a Parnasszus tetejét leginkább költőien idillikus helynek gondoljuk, a helyi képzelet a hegy legmagasabb pontját mégis inkább a farkasokról nevezte el.

Erre többféle magyarázat forog közszájon. Az első szerint a Parnasszosz legmagasabb csúcsa, a 2457 m-es Likion-pont, vagyis a Farkasok pontja arra emlékeztet, hogy ide már csak ezek az állatok tudtak feljutni: a lavinaveszélyre, illetve tavasszal a hóolvadáskor figyelmeztették ugatásukkal az embereket a közeledő katasztrófára. Egy másik magyarázat szerint a Parnasszosz névadója Kleodóra nimfa és Kleopompóusz fia volt, aki a hegy lábánál álló város vezetője volt, mely városra egyszer özönvízszerű esőzés zúdult. A városlakók fejvesztve menekültek az áradás és a nyomukban üvöltve loholó farkasok elől, mind feljebb és feljebb a hegyre. A túlélők, Parnasszosz vezetésével új várost építettek itt, amelynek neve Likoreia (Lykoreia) azaz „farkasüvöltés” lett.

Egy harmadik magyarázatban is van utalás a hegység legmagasabb csúcsának farkasokkal való kapcsolatára: Odüsszeusz anyai nagyapja az antik világ tolvajkirálya volt, szinte legendás figura, akinek számos furfangos tettét a későbbi évszázadok folyamán híressé vált unokájára, Odüsszeuszra ruházták át. Ez az anyai nagyapa a Parnasszoszon lakott, Autolükosznak hívták, ami annyit jelent: „Maga A Farkas”.

S ha már Odüsszeusz szóba került, röviden említsük meg, hogy bár Odüsszeusz gyermekkoráról, ifjú éveiről nem sokat tudunk, az biztos, hogy a Parnasszosz hegy oldalában megsebezte őt egy vadkan. A baleset akkor történt, amikor Odüsszeusz átment a görög szárazföldre, hogy meglátogassa nagyapját, Autolükoszt. Egy napon vadászgattak a hegyen; Odüsszeuszt megtámadta egy vadkan, és felhasította a combját. Hősünk élete végéig viselte e sebhelyet. Szóval a hegység legmagasabb csúcsával kapcsolatban eddig több a farkas meg a vadkan, de hol vannak hát a költők?

Hogy lett a költők vágyott hegye a Parnasszus?

Nos, úgy, hogy a hegy lábánál fakad a költői ihlet forrásaként emlegetett Kasztalia-forrás, amely a Múzsák kedvelt tartózkodási helye, otthona volt – így a Parnasszosz lett a költészet, a zene és a tanulás bölcsője. Bár meg kell említeni, hogy a hagyományok egy másik hegyet, a Helikon hegységet is a Múzsák lakhelyeként tisztelik.

Valójában a Parnasszosz a görögök hite szerint Dionüszosznak és a mainászoknak (thüaszok) volt szentelve, s csak később a római költők tették meg a múzsák és Apollón poétikus tartózkodási helyévé.

Szóval a rómaiak marketingmunkája óta lett a szépség és a művészet eszményi helyszíne, a költészet otthona, a tökély és a halhatatlanság jelképe a hegység. Később Navarrai Margit (1492-1549) irodalmi szalonjának elnevezése is Új Parnasszosz volt, és ezt választották elnevezésül az ún. parnasszisták, az 1866–1876 között megjelenő Le Parnasse Contemporain versantológia-sorozat francia költői is. A reneszánszban az Aranykor képzete fűződött a hegyhez, Dante például így ír a hegyről az Isteni színjátékban: „Poéták, akik hajdan regéltek/ az aranykorrul s boldog életrül,/ talán Parnasszust álmodák helyének”.

A modern irodalomban (Edward Albee Nem félünk a farkastól) is megjelenik a Parnasszosz, mint idilli hely, sőt Párizs művésznegyedének neve, a Montparnasse is az ihletet adó, múzsák lakta helyet idézi. Végül Magyarországon mindmáig megjelenik egy irodalmi folyóirat Parnasszus néven (2013. április 4-én például a Parnasszus tavaszi számát mutatták be az Írószövetségben).

Ezek után azt gondolná az ember, hasonlóan a Helikon hegységhez, hogy ilyen fontos helyre irodalmárok ezrei zarándokolnak el, hogy feljussanak a Parnasszusra, de nem. Sőt, az is furcsa, hogy egy 2000 m fölötti gyönyörű mészkőhegységben egynapos parnasszusi túránk során egyetlenegy emberrel, túrázóval sem találkoztunk.

A Parnasszusra feljutni egyébként leggyorsabban a szépséges Arachova faluból lehet. A Parnasszosz legmagasabban fekvő (800-950 m) településén azért még vannak kirándulók, sőt az egyik legfelkapottabb görög hegyi falu, valóban festői környezetben fekszik.

Nem csoda, hogy a Beatles az 1960-as évek végén, a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band című albuma időszakában itt Arachovában szállt meg, menedéket keresve a Parnasszosz hegy múzsáinak társaságában.

Arachova falu két híres görögöt is adott: itt született Szpirosz Szamarasz zeneszerző, aki 1896-ban megzenésítette az első olimpiai játékokra írt himnuszt (Kosztisz Palmasz alkotását). És innen származik G. Papanikolau, a világhírű orvos is, annak a bizonyos Pap-tesztnek a kidolgozója, amit mai napig is használnak a nőgyógyászati vizsgálatoknál.

Érdemes a hegyi túra előtt a régi stílusú kis házacskák között sétálni egyet, ahol a hegyi emberek termékeivel találkozhatunk a házak földszinti részén kialakított üzletekben. Vannak itt szőttesek, prémáruk, kézzel készült gyapjúpulóverek és bőráruk is, de a túra előtt érdemes betankolni a hátizsákba a Formaella nevű híres juhsajtjukat is és mindenképpen vegyünk mézet is! Már az ókorban is nagyon híres volt a parnasszoszi méz!

Miután feltankoltunk elemózsiával, induljunk tovább Arachovából az észak felé vezető műúton: 6 kilométert szerpentinezve pár perc alatt a Stavros nevű hágónál vagyunk a Patsiandaras (1290 m) és a Vracholaka (1718 m) hegy között. Itt egy fennsíkra érünk, egy poljéra, ahol új vikendházak sokaságát építik, a hely neve: Kalívia Livadiou Arachovas.

Innen még bő 10 kilométert vezet a keskeny aszfaltcsík a Parnasszus fő hegytömbjéhez. A kopár polje után az út aztán egyszercsak gyönyörű és zordan zöld fenyveserdőbe fut, aztán újra kezdődik a kopárság. A tájékozódás nem könnyű a hegyen, legcélszerűbb, habár abszurdnak tűnik a mediterrán országban, ha a síterepek eligazító tábláit nézzük. Először is vegyük célba a Gerondovrachos Ski Resortot. A bédekkerek szerint 1800 m-es magasságban van egy hegyi kunyhó (az M. Defner menedékház), amely szálláslehetőséget is kínál, augusztusi ottjártunkkor azonban zárva találtuk. E menedékháztól északra egy 900 méteres túrával az 1825 méter magas Drakospilia hegyre juthatunk ki. Szintén a Defner ház lehet a kiindulópontja a síterepnek nevet adó Gerondovrachos 2389 méteres csúcsának meghódítására, de innen a legközelebb a Parnasszus legmagasabb csúcsa, a már említett Liakoura is. A fő csúcstól délre egyébként a szintén 2000 m fölötti Tsarkorachi (2322 m), északra pedig a Kalogiros (2327 m) emelkedik.

A zordon kétezres csúcsokhoz egyébként nem csak farkasok meg költők köthetők, hanem a Parnasszoszhoz kötődik a görög mítoszok nagy vízözön-mítosza is, mely szerint a vízözönkor csak a Parnasszosz kettős orma emelkedett ki, ezért Deukalión (Prométheusz fia), valamint felesége, Pürrha (Épimétheusz lánya), a vizek apadásakor a Parnasszosz csúcsán kötöttek ki és itt teremtették meg az új emberiséget a Földanya csontjaiból, azaz a hátuk mögé dobált kövekből.

A Gerondovrachoson kívül a Parnasszus lejtőjén még két síközpontot is találunk, a Kelaria és Fterolaka Ski Resortot, amelyek együtt Görögország legnyagobb sírégióját képezik. Ezek azonban nyáron nem nyújtanak túl üdítő látványt, ezért egy olyan túrát ajánlok, amely a Parnasszus hangulatát leginkább visszaadja. A Defner menedékháztól autózzunk vissza pontosan 11 kilométert az Achladokambos nevű helyig, ahonnan egy 3,3 kilométeres gyalogtúrával elérhető egy híres barlang, mely már Görögország 10 nemzeti parkjának egyikében a Parnassos National Park területén található.

A barlangot egyes térképek Corycian Cave felirattal jelzik, magyarosan ez a Kórükioni-barlang, de más térképek Sarandavli-barlangnak is jelzik, a helyszíni görög felirat pedig: Korikio andro. A barlang az 1650 m magas Paliovouna hegy déli oldalában, 1420 méteres magasságban nyílik.

Nem is a barlangterem milyensége a vonzó, hanem görög földön járva nyilván a barlanghoz kapcsolódó történelem.

Nos, a Kórükioni-barlang az ókorban a kecskelábú Pánnak és a nümpháknak volt szentelve. Árkádiát ugyanis akkoriban a szexőrült, félisten és félkecske Pán uralta, aki állatokkal fajtalankodott, miközben a sípját fújta, és szünet nélkül maszturbált. A pásztoristenen kívül Dionüszosz, a szőlőtermesztés, a bor, a vigasság és mámor földi istenének a tiszteletére is rendeztek itt ünnepségeket. Az itt feltárt fogadalmi tárgyak a delfi múzeumban láthatók.

A barlang elől gyönyörű kilátás nyílik a Parnasszoszra, különösen, ha felmászunk a barlang fölötti ősöreg gyönyörű fára. A faágon üldögélve elmerenghetünk újra és újra a hegyek szépségén. Még szerencse, hogy a barlang feletti fa nem fűz, mert biztos hogy a költők hegyén, a Parnasszoszon még fűzfapoétává válnánk.

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!